Kiss Gábor

Kiss-Gabor-citeras

amatőr népi író 

1944. január 31-én született Derecskén. 

Szülei P. Kiss Gábor ( Derecske, 1911. május 6. – Derecske, 2006. május 6.), és Arany Róza (Derecske, 1919 . június 13. – 2005 . november 4.) 1942. december 16-án kötöttek házasságot. Két gyermekük született, Gábor az író, és Erzsébet 1946. október 8-án. 

Közép paraszt családból származik. Derecskén a Tégláskert részen laktak. Udvaruk a Tégláskertre nyúlt. Az udvar végében régen pálinkafőző működött. Udvarukon a régi öregek elmondása szerint sok tégla törmeléket találtak, téglagyár maradványa volt a sok tégla. A közeli területről ásták ki az agyagot hozzá, így alakultak ki a gödrök. A Szutor temető és a mai temető közt is voltak ilyen gödrök. Ez a terület innen kapta a nevét: GÖDRÖK és a TÉGLÁSKERT. Közel volt hozzájuk a SZUTOR TEMETŐ, amely a nevét a temetőcsőszről kapta. Közel terült el a NÉMET SZIK. Derecske e területe a felnövő gyermek, és a vele egykorú gyermekeknek az élet felfedezését jelentette. Romantikus lelkük szülőföld szeretete innen gyökerezett. 

Általános iskolába Derecskén járt, majd Berettyóújfaluban, az Arany János Gimnáziumban folytatta a tanulást. Élete legszebb évei voltak, amire önéletrajzában így emlékezik vissza: 

Volt egy kitűnő hangulatú osztálytársakkal, nagyon jó osztályfőnökkel és kedvünkre szeretett tanárokkal, igazgatóval megáldott osztályunk. Életem legszebb évei voltak! Tele kultúrprogrammal. Rézfúvós zenekari tagság, csapatban iskolai Ki mit tud?, első helyezés zenében a Sárospataki Diáknapokon, 2. helyezés néptáncban.” 

Érettségi után Debreceni Orvosi Műszergyárban műszerész szakmát tanult. Szerette a munkát, de visszavágyott a természetbe. Ezért elvégezte a Nyíregyház-i Mezőgazdasági Főiskola gyümölcs- és szőlőtermesztési szakát. Üzemmérnöki diplomával a Vértes-i “Vörös sarok Mg Tsz”-ben kinevezték főkertésznek, rábízták a szőlő- és gyümölcstermesztést. Közben behívták katonának. Leszerelés – 1968 ősze – után is Vértesen dolgozott és házasságot kötött Szabó Margit – a Szarvasi Óvónőképző Intézet Nyíregyházi tagozatán végzett – óvónővel. Egy év elteltével Bagoson folytatták közös életüket 1983-ig. A Mikepércsi Mg. Tsz-ben kertészet – ágazat vezető volt. Közben kísérletezést folytatott: gyümölcs – szőlő szaporítóanyagot és dohányt is termelt nagy sikerrel, palántaneveléssel is foglalkozott, majd a termelőszövetkezet kötelékéből végleg kilépett, magángazdálkodó lett. 

Két fiú gyermekük született: Gábor, (1969. október 21.) és István (1972. augusztus 3.). 

2000-ben nyugdíjas korukban végleg hazaköltöztek Derecskére, idős szülei közelébe.  

Alapító tagja volt a Kék- Kálló Citerazenekarnak, és 11 évig őrizte, átadta szülőfalujának népdalkincsét sok- sok fellépésen. Hobbija még a csillagászat. 1975 óta tagja az országos Csillagászat Baráti Körének. Az URÁNIA segítségével két nagy teljesítményű távcsövet épített, amely ma is működőképes. Egyéb kedvenc elfoglaltsága még a barkácsolás. Télen kis műhelyében elkészítette a szülei, nagyszülei mindennapi használati tárgyainak modelljét – méretarányosan kicsinyítve, a lőcsös szekértől a dagasztóteknőn át a szőlődaráló és birka billogozóig mindent. 

Élete apró epizódjait, festett képeit gyerekkorától őrzi. Napjainkban is írja visszaemlékezéseit a Facebook látogatói örömére. 

ÍRÁSAI: 

Citromsziget: Fiatalkori írásait tartalmazza 1969-től. Kézírásban őrzi. 

Fejezetei: 

    I. A Kiss tanyák: A ház, A pitar

    II. Szomszédok: Szőllősiék, Zöld Kari, Börcsökök, Sajbácsi, Az öreg kovács és felesége

    III. Az égő szarkafészek

    IV. Hétköznapok

    V. Imrus dinnyét árul

    VI. Csütörtök

    VII. A fácán

    VIII. Az utolsó nyár

Novellái: 

    Törtszárnyú Karácsonyi madár 

    A pipe 

    Szalmahordás

    Kilenc csirke a havon