Igyekeztem haza az iskolából. Nagyapámékhoz mentem. Szüreteltek a Sátorkertben. A táskát otthon ledobtam a kanapéra.
-Csókolom! Megyek a szőlőbe!
-Egyél már elébb Gabi! …és már pakolt is elém Nagyanyám.
Pár falatot ettem. Nagyon szüretelhetnékem volt. Nem volt messze a szüret. A Nagyapám házától „egy kőhajtásnyira” volt a Nagy-zug, mögötte a Kálló. Balra a Kálló mellett a Sátorkert. Már ahogy a kapun beléptem a szőlőskertbe láttam, hogy a szekérre mászik fel a puttonyos és dönti a hátán cipelt puttonyából az otellót a nagy kádba. Pezsdült a kedvem! Siettem.
–Bő szüretet! Jó napot mindenkinek!
Azt hiszem tíz sor szőlő volt. Minden sorra jutott szüretelő. Volt aki kérdezgetett, csupa rokonok. Édesanyámtól megkérdeztem:
-Azt az embert nem ismerem! Ott a szélső soron!
-Az Tanka János tanár bácsi. Gyere oda! Segíts neki! Ő úgy is a lugast viszi, azon több szőlő van.
Én akkoriban a tanáraimmal az iskolában nem voltam örömmel együtt. Nem sokat tanultam. Csak órán amit hallottam, ami rám ragadt, abból éltem. A tanáraim kevesellték! Állandóan nógattak! Ők többet láttak bennem. Szorgalmasabbnak akartak. Hol csendesen, hol szépen, de volt olyan is, hogy az ellenőrző könyvben üzentek a szülőknek: …”lusta, mint a Föld” Hát…nem nagyon örültem, mikor Édesanyám odavitt tanár bácsihoz. Hallottam már sokszor Róla a Nagyszülőktől, sőt az Édesanyám nővére többször említette családi összejöveteleken, hogy neki Tanka János volt a nagy szerelme. Én vele most találkoztam először.
Nem sok szüretelni való terület volt hátra, a sor vége felé jártunk. Beszélgettünk, de inkább Ő mondta mindig és én szívesen hallgattam. Amikor a közös munkánk befejeződött, az volt a meggyőződésem, hogy: …Ez a tanár bácsi jó lenne, ha Derecskén tanítana! Ő biztos nem pálcával járna be az órákra, meg az órák is ilyen érdekesek lennének.
Sok-sok évvel később tudtam meg, hogy ki volt Ő? Szőllősi Imréné derecskei pedagógus szerkesztésében megjelent Tanka János születésének 100. évfordulóján a költő élete és versei, SZÜLŐHAZÁM DERECSKE címmel. Ez, egyik nagyon kedvelt olvasmányom.
A Sirályon volt az otthona. Az én Édesanyám közvetlen szomszédjában lakott. Idézet a költő életrajzi írásából:
1960. Aba. „Arany keresztanyád majd átnéz déltájban. De át is mehetsz egy kicsikét Piroskához játszani, úgy sem tudtok meglenni egymás nélkül.” Az „Arany keresztanyád” minden bizonnyal az én Nagyanyám, Piroska meg az Édesanyám nővére.
Nekem is kedves emlékeim jönnek elő a Sirályról. Tanka verseinek sirályi szereplői: Bujdosó, Csató, Bökönyi, Arany, Galgóczi mind ismerősök. A történések helyszíneit én is többször hasonlóképen bebarangoltam, a Bányakerttől a Rosszmalomgátig. Katáng száradó kórójából Édesapám udvarseprőt csinált. A virága a búzavirággal együtt nekem is kedvencem volt. Én is szedtem ki szarkafészket, szerettem a Kállót, (Ma már a Vekeri tó megfogja előlünk a vizét) meg szeretem a málét is.
Verseit olvasva néha úgy érzem, mintha közös élményekből születtek volna. Nagyon tetszik, ahogy a történéseket meg tudja eleveníteni. „Egy vén pándi meggyfánn, nagy gubancos fészek-körül cserregik a karcsú szarka-népek” Olvasmányosan, szívhez szólóan írt.
„Tanka János Derecske város költője!”