Már elhagytuk Debrecent. Egy hét kirándulásra indultunk. Gergelyiugornyai Tisza melletti Camping volt, ahova igyekeztünk, úgy a magunk módján. -Egy kiscsirke van az úton!-Előttünk! Kicsi a forgalom. EGY KISCSIRKE! Megálltunk! Felvettük! -Honnan került ez ide? Kicsit vérzett a feneke. Délelőtt volt. Jó meleg idő.Ennek ellenére jól bebugyoláltuk puha, melegebb ruhadarabokba. -Másik kiscsirke!- néhány száz méterre! Megálltunk. Ő már nem élt. Még vagy három helyen találtunk életre már nem képes csibét! Pár száz méterre egy teherautó áll. Hátul nyitott ajtóval…. Naposcsibét szállított. Ő volt, aki valami miatt elpotyogtatta. Nyíregyházán a városba érve kerestük a helyet, ahol a csirkénknek élelmet vásárolhatunk. Rögtön a város szélén találtunk. -Tetszenek csirkének indítótápot árulni? – Igen-Ezt a papír zsebkendős tasakot tessék már tele adni!- -Viccel?- Találtunk az úton egy kiscsirkét Egy hét múlva megyünk haza. Annak kell!- Na! Nagyra nőjön!. -Kaptunk ennivalót. Biztattuk a bebugyolált kis találmányt. Ő jelezte,hogy pity pity pity. -Mit kezdünk vele? Hol alszik? Hol és ki vigyáz rá? Miből itatjuk? – Megoldjuk! – így morfondíroztunk!…- Megérkeztünk. Sátor építés, főzés, fürdés a Tiszában. A Pipe egy műanyag vederben, amit az autóban található összes, finom puhaságú ruhával kibéleltünk, várta, hogy mi következik? Szegény! Míg az ebéd készült, amit a feleségem főzött, én a kiscsibét kibontottam. Elég életképesnek tűnt!.-Gyere! Én leszek a kotló. Egyél! Egy szappanos doboz tetejében kapott indítótápot, egy kávés pohárban vizet. Egyiket sem ismerte. Kopogtattam a szappantartót. Csurgattam a tápot, kotyogtam neki. Lassan elkezdett enni..Nyomtam a csőrét a kávés pohárba. Ivott is, de állandóan sipogott. Én meg beszéltem hozzá. Mikor abba hagyta az ebédelést a markomba fogtam. Melegítettem. Beszéltem hozzá. A melegen jól érezte magát. Elaludt! A napon felmelegített rongyban betakartuk. Pihenjen! Vagy két óra múlva előjött nagy sipogva..Megfogtam! A fenekére száradt vérgolyót leáztattam. Így a természet rendje alul is felül is érvényesült! Etetés, itatás, kotyogás következett. A fák alatt a lábam fejére sütött a nap Oda tettem. A melegen ismét elaludt .Még a szárnyát is eleresztette, úgy aludt.. Én meg ott ültem, meg sem mertem mozdulni. Másnap már rutinból altattam a lábam fején. Az érdeklődőknek, mer csodálója akadt, mondtam, hogy- Halkabban kérdezzenek, mert alszik!–Napról napra elevenedett. Csak velem volt! Én értem rá vele foglalkozni. Ha ott hagytam a vederben sipogott utánam. Ha felvettem megnyugodott. Volt, aki azért jött oda, hogy a csirkét akarja látni. ! Egy hét múlva a Camping kedvence volt. Ő az autóban a vederben aludt. Reggel, mikor nyitottam az ajtót, már ő köszöntött…, Egy hét után haza jöttünk. Otthon az udvaron nagyon egyedül érezte magát. A kutyát sikerült azonnal barátjának nevelni. A PIPE, mert a szomszédasszony így nevezte! csak egész nap sipogott az udvaron. Ha az én hangomat hallotta oda jött az ablak alá! Ott kesergett. Ildi (szomszéd asszony) megsajnálta!:- TE! Hozok én neked barátokat! Ildi a Tsz baromfi telepet vezette. Másnap hozott két szép fehér, de a Pipénél kicsit öregebb csirkét. Mind a kettő nehezen tudott enni. A csőrük volt deformált.– Barátok lettek!—Egymást keresték, követték, — A Pipe a többivel együtt őszre a legszebb tyúkjaink lettek!