Események – Hírek

2023. október 23. Ünnepség ABÁN Tanka János versével… (Hírek Aba város
honlapjáról

1956. október 23. – A forradalomra emlékezünk ma…
Aba Város Önkormányzata, Képviselő-Testülete, a város intézményei és megjelent
egyesületei ünnepi műsor és közös koszorúzás keretében emlékeztek az ’56-os
eseményekre.
Az ünnepi műsor keretében Kasó László alpolgármester mondott ünnepi beszédet az
Önkormányzat nevében. Ezt követően három generáció képviselői elevenítették fel a
forradalom történéseit. A műsor részeként elhangzott Tanka János – Heidinger János
Temetése című műve.
Az abai ünnepséggel egy időben, Mikula Lajos Polgármester Úr, hivatalos meghívásnak
tett eleget Szigetszentmiklóson, ahol Heidinger János abai születésű, ’56-os hősi halált
halt sorkatona emlékének is tisztelegtek.
Aba Város Önkormányzata és Képviselő-Testülete ezúton köszöni meg minden
szervezőnek, fellépőnek és résztvevőnek a színvonalas ünnepi műsort!
,, Mi, az utókor tagjai fejet hajtunk ’56 hősei előtt, különösen tiszteljük az eseményekben
résztvevő abai embereket, akik közül többet meghurcoltak, Bernáth Katalin és Heidinger
János pedig feláldozta életét. ” – részlet Kasó László ünnepi beszédéből.

Tanka János:
Heidinger János temetése
Hogy megtanultunk pompásan temetni
mindig acsarkodó, s most néma magyarok!
A pompa: hogy eljött, kinek az élet fáj,
s akinek az bosszúvágy nélkül is sajog.
S volt-e, aki nem öltözött most feketébe?
s e nedves ködben hogy sugárzik széjjel
a fekete! Minthogyha reflektor vág
oda, hol legsűrűbb az éjjel.
Nem is halottas szekeret kísérünk:
az ország ott elől. Fagyok dobálják.
Tömnénk fülünk. A halálba indulók
verik az örök élet riadóját.
Az értelem, az ész? Ki kell vezetni néha
a sorból. És a nemzetközi sok szabály?
Kés koccan öngyújtóhoz. Kint az országúton
újonnan festett ávós autó vár és áll.
Dohány? Élesztő? S hivatal sehol.
Plakátok éjjel… Még mindig forradalmárok…
Szemük, kenyerük nincsen. Azok hisznek:
bolondos, forrófejű lányok. És tanárok.
Előttünk itt Heidinger János teste.
Huszonkétéves. Másodszor már jól temetjük.
Őrségen volt. Ellenség. Tűzharc. Apja is mily
jól célzó levente volt. Emlegetjük.
Hazahozták kereszttel, oszló testtel.

A fajtája már kálvinista. Zúg a Szózat.
Kereszt és fejfa… Virágözön… Magyarország…
Most rójuk le a könnyet: elmaradt adókat.
Holnap? Bolond vagy. Temetünk majd téged.
Vagy engem. Csak a népet nem lehet.
Az éjjel itt-ott néhány pince szinte lángra gyúlt.
Egy árdrágító meg kért hős nevet.
A forradalmi tanács robbanó kazán.
A mártírok a temetőbe gyülekeznek.
Bolond papok. Minek Mózesnek sírni?
Új legények kést köszörülnek. Isznak és nevetnek.
(1956. nov. 23.)

*****

*****

A VÁROS NAPI TANKA JÁNOS IRODALMI DÉLUTÁN programja: 
2023 06 23 péntek 16 óra. 

I. Ballai László Szigetvárnál az Isten című kötetének bemutatása.
Beszélgető partnere Dr. Bakó Endre 
Idézetet olvas fel: Péter Patrik

II. Mészáros Lajos bemutatkozása.    
Beszélgető partnere: Nagy Gábor  
Verseket olvas fel:  Swartzkopf Lujza:           

III. Papp Lajosné Mzsuzsó bemutatása
Beszélgető partnere: Szőllősi Imréné 
Prózát olvas fel: Simon Petra 

Végezetül Balázs Lajos Édesanyámnak című versét szavalta el. 
Vendégünk volt JAHODA SÁNDOR író, költő, az „Artisták cérnaszálon” elnevezésű költői csoport tagja. Több verseskötete látott napvilágot és több irodalmi portálon van jelen írásaival, többek között a „Marczius Tizenötödike” című – Ballai László író – elektronikus irodalmi honlapján rendszeresen publikál. 

Képek az eseményről:  

*****

*****

KÖLTÉSZET NAPJÁT ünnepelni gyűltünk össze  április 11-én Derecskén a Csokonai utca 3. szám alatt, a Baptista Szeretetszolgálat Szociális Integrált Intézményében. 

Ez alkalommal PETŐFI  SÁNDOR 200. születésnapja alkalmából hirdetett a Tanka János Irodalmi Kör ÉDESANYÁM témában versíró pályázatot diákoknak, melynek ekkor zajlott az eredményhirdetése is. 

A zsűri elnöke Ballai László író értékelte a beérkezett pályázatokat és adta át az általa felajánlott könyvjutalmakat. 

A pályázatra a következő pályázatok érkeztek be és helyezések a következők: : 

1. Helyezés

Oláh Viktória 13 éves  Encsencs: Édesanyám 
Sajó Evelin 10 éves Konyár: Édesanyámnak

2. Helyezés

Balogh Letícia 13 éves Encsencs: Édesanyám 
Milák Ketrin 13 éves Encsencs-: Édesanyám 
Bagi Petra Lili 14 éves Penészlek : Anya

3. Helyezés

Szilágyi Lali 8 éves Derecske: Anyukám 
Kordás Boglárka 9 éves Hajdúszoboszló: Vers édesanyánknak 
Damián Dóra 10 éves Konyár: Édesanyám                                                          

4. Helyezés

Csete Maja 12 éves Konyár: Édesanyámnak
Horváth Evelin 14 éves Penészlek: Anyukám 
Berna Bianka 13 éves Penészlek: Köszönöm     

Két pályázó, aki részt vett szüleivel az eredményhirdetésen, felolvasták versüket a résztvevők örömére. Köszönet illeti a felkészítő iskolák – Konyár, Encsencs, Penészlek – tanárait, intézményvezetőket, és a szülőket – Derecske, Hajdúszoboszló, Konyár – egyaránt. 

Szilágyi Lajos (8 éves, Derecske) – Lali – versét a közelgő ANYÁK NAPJA ALKALMÁBÓL  fogadják szeretettel az édesanyák, nagymamák: 

Anyukám 

Én szeretem anyukám 
s ő is szeret engem, 
a szívünk közt egy kis tücsök
szép hegedűt penget. 

Jobban szeretem, mint ezer pillangót,
és az összes réten nyíló virágot,
bejárnám érte az egész világot.

Sokszor játszunk, s vígan nevetünk,
s ettől oly boldog az életünk.
Ha rosszalkodom, sem ver meg, csak rám szól,
s velem együtt nevet. 

Mikor én iskolában vagyok és ő dolgozik,
egy lánc köt össze minket,
s abba mindketten elrejtünk sok puszit. 

Ő nagyon sokszor megdicsér,
s ez a szeretet számomra sokat ér.
Annyira finoman főz,
hogy már szinte ínycsiklandó a gőz. 

Mikor lefekszünk, mindig olvas esti mesét, 
s ettől hamar elszáll az éj. 

Az eredményhirdetés után Ballai László író saját versét olvasta fel, melyet Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából írt: 

BALLAI LÁSZLÓ: PETŐFI-IDŐ

Tüdő hasadjon, ordítson vihar,
tenger korbácsolódjon, magma
törjön hegyoldalas világra,
ha azt kiáltom: Petőfi!

S ő odaül fejemhez,
elsöpri fetrengő álmaim –
megsimogat.

Nem úgy, mint próféta,
szabadságolt honvédtiszt,
könnymorzsoló rokon,
csak mint az orvos,
aki maga is szenvedett.

Szenvedett és látta,
hogyan hal meg minden beteg,
hogyan születik a szabadság,
hogyan lesz oda egy ország

s a vég és kezdet mezsgyéjét,
mint zengi újra-újra át
a trombitavirág szerelme.

Gyengéd csókját reánk lehelve
Petőfi elsuhan, és ott suhan
minden időben, már lezárt
pillánk mögött, mint Hermész.

Haragtalan a megbocsátás
az elszalasztott új világért!

Kötetlen, értékes irodalmi témájú beszélgetés közben a versíróknak Balázs Lajos, a Tanka János Irodalmi Kör tagja saját versét szavalta el. Versírásra az anyátlan árvák ihlették az íróját: 

Mi állami gondozottak 

Nagy család ez, mi összetartozunk 
Sorsunk összeforrt oly nagyon. 
Ha körül nézünk, átgondoljuk: 
Minket anyánk nem gondozott. 

Lehet azért, mert korán elhalt, 
Vagy eldobott, mint kavicsot a gyermek… 
Hozhatta a sorsunk, nem terveztük, 
Bánat és öröm egyre ment. 

Szülőnk a föld, hol élünk, 
Nevelőotthonunk az apánk, 
Anyánk nem ölel át minket, 
Nem takart paplant reánk. 

Mégis kiállunk és keressük, 
Merre vagytok ti angyalok? 
A nagy család ismeri egymást, 
A nap egyszerre kél fel nekik… 

Vannak nagy emberek, tudósok, 
Kik így léptek, vívtak csatát, 
A dobogóról visszanéztek, 
Nem találták sem anyát, sem apát. 

Mégis hiányzik egy belőlünk: 
A szeretet, az ölelés, 
Mit soha senkit nem pótolhat, 
Az emberi tévedés. 

Igaz, kaptunk mi jót is néha, 
Végtére mi is felnövünk, 
Visszatérünk így a múltra: 
Hát mi is emberek leszünk. 

 Az esemény után – mint rendszerint szoktam – magányomban el-eltűnődtem az együtt töltött közel két órahosszáról… , és Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című versének sorai csengenek vissza szüntelen fülembe, melyet átírok így: A derecskeiekhez lenne a címe, de a Berzsenyi sorok változatlanul maradnak: 

„Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
” Így remélem, 2024-ben ismét hasonlóan és méltóképpen megünnepeljük a KÖLTÉSZET NAPJÁT. 

A cikk megjelent a Derecskei Hírek 2023 májusi számában. 
Szőllősi Imréné Tóth Vilma a Tanka János Irodalmi Kör vezetője
 
*****

*****

OLTALMAZZÁTOK MEG MAGATOKAT A FARIZEUSOK KOVÁSZÁTÓL! V. 

„SI HI TAUCERINT, LAPIDES CLAMABUNT”

A farizeusokról a korábbi részekben már kiderült, hogy Jézus minden lépését lankadatlanul figyelve igyekeztek elfogására alkalmas pillanatot találni. Így természetesen jeruzsálemi bevonulását sem hagyhatták szó nélkül. Lukács evangéliumának 19. része beszél nekünk arról, hogy az összegyűltek sokasága áldja az Úr nevében jött Királyt, ellenfelei pedig felszólítják, hogy dorgálja meg, az új fordítás szerint „utasítsa rendre” őket. Krisztus erre adja a címben idézett választ: „hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

Isten ellenségeinek, az Őt csak a törvény szerint keresőknek a kövekkel már korábban is alaposan meggyűlt a baja, és itt most nem csak arra kell gondolnunk, hogy jó néhányszor magát Jézust is meg akarták kövezni. Habakuk próféta így ír könyvének 2. részében: „Mert a kő is ellened kiált a falból”. Aztán Lukács evangéliumának elején Keresztelő János így figyelmezteti a hozzá kivonulókat: „ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak” – utalva arra, hogy egyáltalán nem annyira pótolhatatlanok, mint amennyire azt hiszik magukról. Krisztus határozottan visszautasította a Sátánnak a kövek kenyérré változtatására irányuló javaslatát. Aztán Lukács evangéliumának 20. részében az Úr az építők által megvetett kővel hirdet ítéletet: „ Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik, akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.” Kizárólag az Urat hitből keresők menekülhetnek meg, ahogyan Pál apostol idézi Ézsaiást a római levél 9. részének végén: „Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.” És végül az a kő, amelyet az angyal Jézus sírja elől elhengerített, a farizeusok minden olyan reménységét szertefoszlatta, melyeket a Tőle való megszabadulással kapcsolatban tápláltak.  

A farizeusok egyik fő jellemzője volt a gőg, amely mélyen lealacsonyítja az embert, mivel teljességgel ellentétes azzal a magatartással, amit Isten tőlünk elvár. Ez a gőg volt az okozója a farizeusok Jézus iránt érzett végtelen gyűlöletének, amely végül a nagypénteki eseményekhez vezetett. Mert a gőgös ember hibátlannak tartja magát, lenéz másokat, sértődékeny, nem tűri az ellentmondást és semmiféle intést nem tud elviselni. Még Isten dicsőségét is maguknak akarták megszerezni, ezért zavarta őket rettenetesen a Krisztust éljenző tömeg, mivel magukévá tették azt a sátáni gondolatot, hogy az valóban az övék lehet, ha az Ő egyszülött fiát elpusztítják. Pedig megértették a már említett példázatot a gonosz szőlőmunkásokról, tudták, hogy róluk szól, akik ezt mondják a gazda fiáról: „jertek, öljük meg őt és foglaljuk el az ő örökségét.” És azt is tudták, hogy mi a sorsa az ilyeneknek: „Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket”. Ördögadta gőgjükben azonban képtelenek voltak a megalázkodásra. Mert nekik teljesen megfelelt az a hamis világ, melyet maguknak alakítottak ki, nem kellett az igazság, amit Jézus kínált, mint ahogyan sajnos mi is gyakran jól érezzük magunkat ebben a földi mocsokban, ahelyett, hogy Isten csodálatos közelségébe kívánkoznánk.

A hozsánna szó,  amellyel Jeruzsálem népe a szamárháton érkező Üdvözítőt fogadta, eredeti jelentése ez: segíts hát! Ezt kiáltották volna a kövek is, ha azok elhallgatnak: Dávid Fia, segíts! Úgy, ahogyan a vak Bartimeus kiáltott végtelen nyomorúságában és elkeseredésében: „Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!” Természetesen rögtön akadtak, akik el akarták hallgattatni, ilyenek minden környezetben előfordulnak, ha valaki az Úrhoz kiált, de ő nem hagyta magát. Ennek eredménye lett az, hogy egyszer csak ezt hallhatta: „Bízzál, kelj föl, hív tégedet.” Jézus hív! És ha Ő hív bennünket, akkor keljünk fel mi is azonnal, semmit sem késlekedve, és induljunk Hozzá, nem hallgatva semmilyen más hangra. Mert nem elég az, hogy Ábrahám gyermekei vagyunk (mai elképzelés szerint: meg vagyunk keresztelve). Mert az a kisgyermekkorban ránk öntött néhány csepp víz nem használ semmit! Hallgassunk Pál apostol figyelmeztetésére a római levél 11. részéből: „Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.” Megtérésre, újjászületésre van szükségünk, annak elismerésére, hogy mi valóban rá vagyunk szorulva az Úr Jézus segítségére. Ne a köveknek kelljen tehát kiáltaniuk helyettünk, hanem a farizeusokkal ellentétben forduljunk mi magunk bizalommal Hozzá ekképpen: Segíts, Dávid Fia!

*****

A fotó 2022-ben készült Derecskén Bakó Endre munkáinak bemutatásán. Beszélgető partnere Ballai László író volt (Bp.). Szervező: a Tanka János Irodalmi Kör. 

Dr. BAKÓ ENDRE irodalomtörténész 85. születésnapi beszélgetésére szeretettel meghívom a Kedves Érdeklődőket 2023. február 1-én szerdán 16.30-ra Debrecenbe a DAB Székházba. 

Dr BAKÓ ENDRE irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, újságíró február 5-én ünnepli 85. születésnapját. 

A 80. születésnapja alkalmából a BIHARI MÚZEUM XXIV. kötetében Szémánné Veres Gabriella méltatta az író, irodalomtörténész életét – ha ugyan lehet az Ő alkotó életét két oldalban tömöríteni! (?)  Nem lehet. Ugyan úgy nem lehet megválaszolni sem, röpke másfél- két órában mindazokat a miérteket, hogyanokat és kiket? –  hiánytalanul összefoglalni, ahogyan ez alkalomból a DAB székházban lezajlott egy kellemes beszélgetés során beszélgető partnerével, Erdei Sándor újságíróval sem lehetett. Több, mint 60 éves írói múltnak csak szeleteit lehet felvillantani.  

Dr. BAKÓ ENDRE Derecske szülötte, és Debrecen irodalmi életének, Berettyóújfalu és Bihar helytörténeti kutató munkájának színes palettájával a Tanka János Irodalmi Kör által Derecske életébe alapító tagként lépett be. (2017), ezt megelőzően szerepel a Derecskei Irodalmi Breviáriumban. (2016).  Születésnapján nagy szeretettel és méltó tisztelettel köszöntjük egy kis „gondolatcsokorral”, amit saját írásaiból állítottam össze. 

I.

 „Újabb hajdú-bihari község dicsekedhet azzal, hogy szülötte könyvet írt róla. Illetve: Gerő János nem Derecskén született, hanem Berettyóújfaluban, de karonülő korában került oda, így a nevezetes nagyközséget vallja szülőföldjének. Ha álmodik, legtöbbször Derecskén jár a képzelete. Régen készült erre a munkára, de sokszor elakadt benne. Nehezebb ez, mint egy regény, mert ha másabbul is, de még igazabbul kell írni” – vallja meg töprengéseit. 

Nem könnyű meghatározni a könyv műfaját, mert a vallomás nem műfaj, a szó legfeljebb a műfaj jellegére utal. Történelmi visszapillantás? A félmúlt szociológiája? Írói kalandozás a gyermek- és ifjúkor világában? Tárgyszerű, vagy impresszionista riportázs? Lírai önéletrajz? Sem az egyik, sem a másik, hanem mindez együtt. Persze nem eklektikusan, hanem kettős alkotásszervező elv szerint. Az egyik a történelmi-kronológiai rendező szempont, lévén evidencia, hogy a tárgy lényege azonos magával a tárgy történetével. Vagy ahogy Gerő János véli: a múlt ismerete nélkül nem lehet megérteni a jelent.” ( „Gerő János Vallomás a szülőföldről” című könyvének üdvözlő sorai, Hajdú Bihari Napló 1982.-bn jelent meg.)

II.

„Pályájának nyitányát a Furcsa vendég (1921) c. kötettől számította. Erre a verseskönyvre felfigyelt Kosztolányi Dezső is, és a váradi költőt, mint a Nyugat eminens tanítványát felsőfokon dicsérte. E kötet alapján néhány kritikus Nadányit a legnagyobbak közé várta, sőt egyesek kiforrott formaművészete okán már oda is sorolták. A Nagyváradról 1920-ban repatriált költő előbb Budapest és Bakonszeg között egzisztencia nélkül ingázott, majd Berettyóújfaluban megtelepedve, mint megyei fő-levéltárnok, szerelmi költészetével a „modern trubadúr” szerepét alakította, aminek alapján Illés Endre „Bihari trubadúr”-nak nevezte.”- (József Attilát előlegező motívumok Nadányi Zoltán költészetében 2019.)

III. 

„A dal, immáron „himnusz”, 1940-ben Erdély visszatérésekor a hivatalos kolozsvári ünnepség műsorán is felcsendült. 1945 után a diktatúra éveiben tiltva volt, de azért bensőséges rendezvényeken vagy családi eseményeken gyakran rázendítettek. Minden valamire való cigányzenekar ismerte, és ha alkalom adódott, játszotta. A rendszerváltozás óta boldog-boldogtalan fújja, még Romániában is. A dal zenéje és főleg szövege folklorizálódott, olyannyira, hogy különböző szövegváltozatai futnak. Még igényes kiadványok is úgy közlik valamelyik szövegvariánst, hogy a forrást nem jelölik meg. Minthogy 1940-ben Csanády György és Mihalik Kálmán jogutódja a Rózsavölgyi és Társa cég kiadónál megjelentette a kottát és a szöveget, egyedül azt tekinthetjük hitelesnek.” – („Székely himnusz és költője.” Megjelent a Rejtett vízjelek című kötetében.) 

 IV.

„Pethő Sándor regényét azonban hiába kerestem, nem akadtam nyomára, a regény nyilván nem jelent meg, valószínű elmosta a háború zivatara. De hol lehet a kézirat, megvan-e egyáltalán? Néhány évvel ezelőtt, amikor bojton jártam Bihari Nagy Lajosnál, nem akadtam K. Pethő Sándor nyomára. A napokban viszont igen! 

A bojti főutcán két idősebb ember is szívesen segít, eligazít. Nemsokára a Rákóczi utca egyik szép, nagy házában szembe ülök ifjabb K. Pethő Sándorral, a parasztíró fiával. 

  • Van-e írói hagyaték? – kérdezem.

Van. Nem sok, mert egyes részei az idők folyamán elkallódtak, ezt is úgy mentettem haza egy „műgyűjtőtől”, aki elvitte őket kölcsönbe, aztán elfeledkezett visszaadni. Megvan a regény is, a címe: Láthatatlan ivadék. Le van gépelve, még 1937-ben a segédjegyző gépelte le szegény apámnak. Hogy a regény miért nem jelent meg, arra nem tudok válaszolni. Apám 1950. március 5-én halt meg az újfalui kórházban, minket, három gyerekét az ő életében nem nagyon érdekelt az irodalmi munkássága, anyám meg néha kimondottan haragudott érte. De apámat nem lehetett róla lebeszélni. Dolgozott a nyolc hold földjén, esténként meg írdogált. Legtöbbször azután, hogy mi lefeküdtünk. Mindez a régi kisházban történt.” („A bojti írástudó”. Jóízű beszélgetéseim -ben jelent meg.).  

Mély tisztelettel  köszöntöm, a Tanka János Irodalmi Kör nevében a kör vezetője: Szőllősi Imréné Tóth Vilma.                                                                                    

*****

Olajos István  2023-as újévi köszöntője

OLTALMAZZÁTOK MEG MAGATOKAT A FARIZEUSOK KOVÁSZÁTÓL! III. 

„ET HOS DEVITA”

Az új esztendő küszöbén gyakran elhangzanak hasznos tanácsok, legfőképpen arra vonatkozóan, hogy másoknak miként kellene változtatni életvitelükön. Saját magunk megreformálására is szoktak ugyan lenni elképzeléseink, ezek felett azonban legtöbbször hamar átsiklunk, elhalasztva azt a következő év kezdetéig. A címben idézett rövid figyelmeztetés a Bibliában szintén más valakinek szól, mindazonáltal rendkívül fontos üzenetet tartalmaz. Pál napja alkonyulatának közeledtét érezve inti fiatal tanítványát, Timóteust hozzá intézett 2. levelének 3. részében ekképpen:  „És ezeket kerüld!”

Az apostol szavai mellé természetesen némi magyarázat is szükségeltetik. Napjainkban sok szó esik Krisztus második eljöveteléről, és azok az események, amelyeket a Biblia a végső idők előjeleiként jövendöl, valóban sorra megtörténni látszanak. Pál is ezzel kezdi a fejezetet: „az utolsó napokban nehéz idők állanak be”, majd hosszabb felsorolásba kezd azzal kapcsolatosan, hogy milyenné válnak az emberek ezekre a napokra, ebben pedig sajnos nemigen találhatunk olyan jelzőket, amelyek Isten számára kedvesnek mondhatók lennének. Az 5. versben, a figyelmeztetést megelőzően azután sommásan megállapítja: „Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét (vagy más szóval lényegét).” Itt vagyunk tehát újra a farizeusok témájánál (talán még ott cseng a fülünkben a karácsonyi „jaj nektek!)”. Pál az ilyen gondolkodású emberektől való távolságtartásra gondol. Lukács evangéliumának 11. részében Jézus egy farizeusnál ebédel, aki nehezményezi, hogy az Úr étkezés előtt nem mosdott meg. Ő pedig így felelt: „Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománnyal és gonoszsággal.” Később egy írástudó is közbeszól, és Megváltónk erre adott válasza teszi teljessé a magyarázatot: bár a külsőségek közül is fontos megtartani azt (és kizárólag azt), amit Isten megparancsolt, de a belső megtisztítása, az Istennek odaszánt élet elkerülhetetlen, erre nem megoldás a próféták és az apostolok megölése és elkergetése. És újra elhangzik a „jaj néktek”, mert, ahogyan Krisztus fogalmaz: „hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét”. A fejezet végén láthatjuk ennek a lelkületnek a természetes reakcióját: a farizeusok Jézust is üldözni kezdik. A következő rész elején pedig megtalálhatjuk az Úr figyelmeztetését, amely sorozatunk fő címét adta: „Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás!”  

Az ember fő rákfenéje saját bűnös tevékenységének takargatása, annak magyarázgatása az igaz bűnbánat helyett. János evangéliumának 7. részében Jézus így fogalmazza ezt meg: „de engem gyűlöl (a világ), mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak”. Mert ezt aztán a felfuvalkodott lélek végképp nem tudja elviselni! A farizeusok ezért üldözik az Urat, próbálják kelepcébe csalni, ahogyan a következő fejezetben a házasságtörő asszony megvádolásával is. Jézus pedig válasz helyett lehajolva ujjával a földre írt. Hogy mit írt, az Igéből nem derül ki egyértelműen, de némi fogalmat alkothatunk erről, ha elolvassuk Jeremiás könyve 17. részének 13. versét: „Akik elpártolnak tőlem, a porba íratnak be”. Mert hamarosan kiderült, hogy a vádlók ugyanúgy vétkesek voltak, mint a vádlott, Jézus felszólítására: „aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ”, gyilkos indulatuk lelohad és szótlanul elsomfordálnak. A lecke hatása azonban nem tartott sokáig, mert nem sokkal később a templomban magát Krisztust is meg akarták kövezni. A 9. részben pedig a vak ember meggyógyítását követően is inkább bűneikben maradva vakoknak tettetik magukat, csak nehogy meg kelljen látniuk az Emberfia világosságát. A látását elnyert ember viszont otthagyja azokat, akik kiközösítették, Jézushoz megy és leborulva dicsőíti Őt. Az új évben kerüljük tehát mi is az ilyeneket és maradjunk a mi hatalmas, győzedelmes, szabadító Megváltónk közelében!

  *****

Kolba Rád Piroskától, Illyana Sanarától testvére Szilvike búcsúzott mindnyájunk nevében: 

Tisztelt Gyászoló Családtagok, Rokonok, Barátok és Ismerősök!

Azért jöttünk ide erre a rendhagyó helyszínre, ebbe a féltve óvott és védett erdőbe, hogy elbúcsúzzunk szeretettünktől Kolba-Rád Piroskától, aki 2022. szeptember 28-án engedte el az élet fonalát és visszatért a Teremtést álmodó Teljességbe!

Nekünk itt maradottaknak kell magunkban tovább élni Őt és megérteni, hogy a halál egy átmenet a földi létből a lélek otthonába. Ha ezt megértjük akkor lelkeink összeérnek itt és most, és nincs elkülönülés csak egymáshoz tartozás érzés, amelyben együtt álmodjuk a Létezést!

Piroska azt írta második könyvének mottójában:

„ A halál hasonlít az álomhoz, de sokkal erőteljesebb és hosszabb ideig tart.” 

Emlékezzünk hát, ki volt, aki ezt az álmot álmodva megtestesült:

Rád Piroskaként, 1977. február 14-én Debrecenben érkezett a fénybe és látta meg a napvilágot.

Ez a kislány, Édesanyánk után a Piroska nevet kapta, mely Tiszteletre méltót, de Pirkadatot, Hajnalt is jelent. Lénye a felkelő nap fényét idézte minden egyes nap az életünkben. Egy új ígéretet, egy új reményt a létezésben. Emiatt is lehetett olyan szoros kötelék a szüleink és a testvérek között.

Érzékeny lelke már egész kiskorában megnyilvánult. Minden érdekelte és minden tudást meg akart szerezni, ami elérhető volt számára.

De a befelé forduló, szinte magányos gyermek sokak számára volt érthetetlen. Ez a meg nem értés, el nem fogadás érzés aztán végig elkísérte élete során. Küzdelem volt ez benne a belső és külső világgal egyaránt, hiszen nehezen nyílt meg a világ számára.

Ez a belső feszültség úgy kezdett kioldódni a 11 éves kislány lelkéből, hogy elkezdte papírra vetni a gondolatait. Saját világot alkotva igyekezett megnyugváshoz jutni.

Az Általános iskola után a Gimnáziumi évek alatt egyre többet írt és megjelent novellája a gimis újságban is. 

Az írásra Szőllősi Imréné Tóth Vilma tanárnő ösztönözte és az Ő biztatását végtelen hálával fogadta mindvégig, hiszen a lélek tápláléka az elismerés! Kevés embertől kapott olyan erőt és biztatást az életében, mint Vilike nénitől és ez a szoros kapocs, őszinte és önzetlen barátsággá alakult az évek során.

Testvére Zoltán szeretete pajzsként óvta és vigyázott rá. Együtt zenéltek és így az olvasás, éneklés szeretetét a szülői ház gyökereiből szívta magába és vitte mindenfelé amerre útja vitte.

Érettségi után Budapestre költözött és a Tan kapuja Buddhista főiskolán tanult, ahol klasszikus kínai és japán nyelvet tanult. A tibeti tanka festészet vált benne a lélek kifejeződésévé. Gyönyörű alkotások kerültek ki a kezei közül. 

Az éneklés vált a szenvedélyévé az írás mellett. Az adott számára örömöt az életben, hogy képes legyen tovább élni. Barátaival sok együtt töltött órát énekeltek át és hangfelvételek is készültek a kedvenc dalokból. Életre szóló és most már mondhatni, örökké tartó barátságok születtek közben.

„Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.” Ezzel az ígérettel talált rá 2008-ban a szerelem Piroskára és végre megélhette a boldogságot is. Ádámmal a kölcsönös elfogadást, megértést és feltételek nélküli szeretetet élték meg. Egymást kiegészítő és erősítő szeretet az Övék és ritka az ilyen boldogság ezen a földön. 

Kitartani egymás mellett kihívás, de kettőjük számára minden probléma áthidalható volt. Az erős szeretet kötelék minden nehézségen átvitte Őket, együttélésük és házasságuk alatt.

Piroska alkotó ember volt, akit a szépség vonzott. Akit az alkotás éltetett és aki az írásaiban beszélt az érzéseiről. Az írásban találta meg igazán önmagát, hiszen világokat álmodott és lényeket teremtett. Ők váltak a gyermekeivé és Őket nevelgette, mivel élő gyermeke nem született. 

Gyöngyékszereket készített és Pradipa néven forgalmazta őket, mely név „Életadó”-t jelent.

Publikálni, Illyana Sanara írói álnéven kezdett és először Antológiákban jelentek meg írásai 2015-től. 

Könyvei nyomtatásban 2017-től folyamatosan jelentek meg. Jelenleg 3 nyomtatott formában és összesen 7 e-book formátumú könyve kapható. Évek óta bekerül a Dugonics András díj várományosai közé és műfajában 2020-ban 3., tavaly 6., idén 5. helyezett lett.

2017-ben a derecskei Tanka János irodalmi kör és 2012-ben a derecskei Kézműveskör tagjaivá vált, mely mindig színvonalas bemutatkozást biztosított számára.

Számtalan barátságot köszönhetett azoknak az írói köröknek, melyekkel kapcsolatba került. Közös írások is születtek ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetően, melyek sajnos már Piroska nélkül fognak befejeződni.

Az inspiráció és a lényéből áradó szeretet, minden elkezdett műben benne van, így az alkotótársak is kapnak belőle erőt, hogy végig vigyék a megkezdett folyamatokat.

Igazán csak nagyon kevesen ismerték Őt, de barátai elmondása szerint imádták, amikor mesélt, vagy a saját írásait olvasta fel. Képes volt egy komplett novellát írni egy szalvétára. Nagyon sokan szerették Piroskát s Ők úgy érzik „itt marad velünk. Minden mozdulatban, minden szóban, minden érzésben. Amit tőle kaptunk kincs! Mert önmagát adta nekünk az írásaiban a dalaiban és az ékszereiben”…

Álommester c. könyvében így ír:

„A boldogság a magamfajtának relatív. Örülhetünk egy virág szirmának, ahogy felkapja a szél. Mosolyoghatunk a frissítő nyári záporban táncolva. Nekünk nem a szívünk boldog, hanem a lelkünk.”

Piroska még rengeteg ötlettel és gondolattal volt tele, azt mondta: még sok mondanivalója van, amit le kell írnia, de a betegsége egyre gyengébbé tette.

Fájdalmait mindig békésen viselte, mert tudta úgy képes őket elviselni, ha csöndben van. Sosem szerette, ha valami fájt. Mégis túl sok jutott belőle neki…

Gyógyíthatatlan betegségét méltósággal a rá jellemző türelemmel viselte. Mindannyiunk számára példaértékű volt és irántunk érzett végtelen szeretete, élete utolsó napjáig betöltötte az életünket. 

Ezerszer elmondta: „ Nagyon szeretlek benneteket!”

Piroska tele volt szenvedéllyel, ám mindig azt láthattad belőle, amit látni akartál benne. Gyönyörű tükör volt mindannyiunk számára, mert a halál mutatja meg igazán, hogy az életnek ezer arca van.

Drága Piros!

Hatalmas ajándékot adtál nekünk ebben az életben! Fényt hoztál a születéseddel és még több fényt engedtél át nekünk a távozásodkor. Ezzel a fénnyel a lelkünkben búcsúzunk hát tőled.

Örök álmot alszol már, de számunkra itt vagy, a szélben, az esőben, a napfényben a sötétben, a földben, a vízben a tűzben és bennünk, a lelkünkben élsz tovább!

Köszönünk neked minden szeretetet, amit nekünk adtál, és amit neked adhattunk, hiszen „ Szeretet az élet” és ezt a lényeden keresztül tanítottad nekünk!

Végezetül, vigasztalásképpen Búcsúlevél c. írásából egy részlettel szóljon hozzánk Piroska is:

„Egy ág a fejünk fölött belógott a sétányra, ujjam hegyével épphogy elértem egy kisebb, szívforma levelet. Ábrándosan szakítottam le, és néztem rá.

– Ez a búcsúlevelem, Konami – szorítottam össze tenyereimet, mintha csak imádkoznék.

Végül is: az volt. Egy imádság, egy elengedő szó, egy nyugtató kép, amit elmém gondolatban rávésett a… festett növényrész felszínére, örök ajándékként valakitől, aki emberként akart élni, egy embertelen világban.

– Ég veled – nyújtottam át a mellettem ülőnek.

Remegve fogadta el, én pedig mosolyogva álltam fel.

– Jó volt a barátodnak lenni – vettem egy mély levegőt. – Jó volt, hogy rajongtál a munkáimért, de ez nem az én világom.

„De ez nem én vagyok”. – tettem hozzá gondolatban, …

Még akkor is hallottam a fojtott sírás hangjait, amikor elsétáltam a templom mellett, megsüketülve a felcsendülő harangszó hangjától, és beléptem a szökőkút vizébe.

A harangszóra feleselő, lustán körbeölelő vízcseppek felismertek, mintha mindig csak erre vártak volna. Az apró hullámok hozzásimultak a lábszáramhoz, én pedig hagytam, hogy eggyé olvadjak velük, visszatérve oda, ahonnan származtam.”

Most pedig induljunk el a fához, hogy a fák szívébe helyezzük Piroska hamvait!

( A fánál)

Kérésednek megfelelően most itt vagyunk ebben az erdőben, hogy a kiválasztott fánk gyökerei közé helyezve átadjuk Föld Anyának és rábízzuk a természetre azt, ami a természeté, hogy örök otthonod legyen a fák oltalmában, közel a mindenséghez, ahová tartozol. 

A fák ereje megtartja az életet és áramoltatják azt, az örök körforgásban itt e Földön! 

Lelkeink pedig a mindenségben összeérnek!

Részlet a 2022. október 28-án az agostyáni Kegyeleti Emlékerdőben elhangzott Búcsúztatóból, melyet írt és elmondott Rád Szilvia, a Piroska testvére.

(A szöveg semmilyen adathordozón nem használható fel szerzői és kegyeleti okokból a testvére: Rád Szilvia és Szőllősi Imréné a TJIK vezetője írásbeli beleegyezése nélkül.)       

*****

 Kolba-Rád Piroska Illyana Sanara EMLÉKÉRE 

  „ A halál hasonlít az álomhoz, de sokkal erőteljesebb és hosszabb ideig tart.” (Illyana Sanara Látók Háza – Istenek hajnala 2018)

Futótűzként terjedt a hír Derecskén, majd megjelent a Derecskei Hírekben: „Kolba Rád Piroska – írói álneve Illyana Sanara 2022 szeptember 28-án földi életét befejezte.” 

A fényképről az a mosolygós kedves arc tekint ránk – akire a Derecskei József Attila Általános Iskola, az I. Rákóczi György Gimnázium tanulói, osztálytársai, tanárai nagy szeretettel emlékeznek, és mély megrendüléssel vették tudomásul: Ő, aki 1977. február 14-én született szülei, testvérei nagy örömére, 45 évesen megszűnt létezni.  

Édesapja Rád Péter Körösszakálból származott, és feleségül vette a kismarjai tízgyermekes vasutas pályamester lányát Kovács Piroskát. Három gyermekük született: Szilvia, Zoltán és Piroska. 

A születését Debrecenben jegyezték be, de élete Derecskén a Gábor Áron utcához kötötte, ahol felnevelkedett.                                                                                                                          

Érettségi után tanulmányait Budapesten folytatta a Tan Kapuja Buddhista Főiskola – klasszikus kínai, japán szakon klasszikus kínai és japán nyelvet, valamint összehasonlító vallásfilozófiát tanult. Haza vágyott, ezért a berettyóújfalui Arany János Gimnáziumba ügyintézői titkári tanfolyamra iratkozott be, majd miután elvégezte, Derecskén próbált elhelyezkedni. Sikertelenül. Ekkor ismét Budapesten, a nővére közelségében próbálkozott munkahelyet keresni. Dolgozott a Budapest – Uzsoki kórház Ortopédia osztályán, amelytől a sorozatos leépítések miatt meg kellett válni. Dolgozott ügyvédi irodában, hobbi boltban, majd egyéni vállalkozó lett, fő tevékenysége az ékszerkészítés és az írói tevékenység. 

De ez nem Ő volt. Az igazi ÉN-e születésétől kezdve érlelődött. 

Hogy ki is volt Ő valójában? Erről így emlékezik meg Szilvia testvére a ravatalánál az Agostyáni Emlékerdőben 2022. október 28-án a búcsúztató szövegében: 

„Érzékeny lelke már egész kiskorában megnyilvánult. Minden érdekelte és minden tudást meg akart szerezni, ami elérhető volt számára.

De a befelé forduló, szinte magányos gyermek sokak számára volt érthetetlen. Ez a meg nem értés, el nem fogadás érzés aztán végig elkísérte élete során. Küzdelem volt ez benne a belső és külső világgal egyaránt, hiszen nehezen nyílt meg a világ számára.

Ez a belső feszültség úgy kezdett kioldódni a 11 éves kislány lelkéből, hogy elkezdte papírra vetni a gondolatait. Saját világot alkotva igyekezett megnyugváshoz jutni.” … majd így folytatta: 

 „Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.” – Ezzel az ígérettel talált rá 2008-ban a szerelem Piroskára és végre megélhette a boldogságot is.  Ádámmal (Kolba. Szerk.) a kölcsönös elfogadást, megértést és feltételek nélküli szeretetet élték meg. Egymást kiegészítő és erősítő szeretet az Övék és ritka az ilyen boldogság ezen a földön. Kitartani egymás mellett kihívás, de kettőjük számára minden probléma áthidalható volt. Az erős szeretet kötelék minden nehézségen átvitte Őket, együttélésük és házasságuk alatt.”  Ez a kapcsolat támogatólag hatott élete céljának megvalósításához. 

Ha rá gondolok, első kép, amit magam előtt látok: a rajzteremben óra van. Egy kislánynak kerek arcába hull barna haja és elmerülten rajzol…. Aztán csengettek. A szünetben a folyosón ugyan ez a kislány kissé lehajtott fejjel, de szeme sarkából rám tekint, szája, szeme mosolyog, könyvet szorongat egyik kezében, a másikban táska van. … 

Aztán egy hosszú szünet következik és egy közös utazásunk emléke Budapestre, de ekkor Ő már kibontakozni készül. A 2012-es város napon a Kézműves Körrel együtt bemutatta gyöngyfűzése, gyöngyékszerei remekeit, melyet Pradipa néven forgalmazott. (Ez a szó életadót jelent, lásd Szilvia) Ettől kezdve tagja volt közösségünknek. Városnapokon, a Járási Adventi Kézműves Kiállításokon, a szomszéd községek falunapján részt vett. Énekével emlékezetessé tette a 2014. évi konyári falunapot is. 

2012-i város nap után együtt utaztunk Budapestre. Ekkor beszélgettem vele először a készülő antológiámról, amely 2016-ban jelent meg Derecskei Irodalmi Breviárium címmel. Ekkor ismét összekapcsolódott a lelkünk. Itt tudtam meg, hogy sok írása hever a fiókokban. Budapestre megérkezve elkészült a breviáriumba való életrajza. Hihetetlen milyen könnyedén írt. Első próbálkozásáról ezt írja az önéletrajzában:   

Másodikos gimnazistaként ért a megtiszteltetés, hogy egy novellám megjelenjen a Suli Újságban.  Csak egy oldalas volt, de az első betűtől az utolsóig az ENYÉM! 

Bagatell történet, egy tinédzser szavai, de azért büszke voltam rá. Maga a sztori semmi extra: véletlen találkozás, szerelem. Csak épp a helyszín nem volt hagyományos: Monte Carlo egyik csili-vili kaszinója.

Akkor próbálkoztam a fantasy stílussal először, amikor Ryon képe megjelent előttem, mint egy önálló, szívdobbanásokkal teli világ. Épült, szépült, történelme lett, kalendáriuma és isten pantheonja.

Na igen, lehet nevetni. Még térképet is rajzoltam hozzá. Ugye, így már nem hangzik könnyűnek?

Akkor már tudtam, hogy a Fekete köpeny és ezüst rózsa, soha nem fogja megkapni a VÉGE zárszót, mert túlságosan is sok ötlet lapul a birodalmakban, a bennük lakó lényekben.

Hogy miért? Mert egy világ annyi mindent rejt magában, hogy sohasem lehet azt tudni, melyik pillanat, melyik érzés, melyik könny vagy mosoly lesz az, amiből kibújik az inspiráció csírája.” – majd így folytatta: 

Abban az időben csak a képzőművészet volt, amivel elfedhettem az alkotás utáni vágyamat. Ennek a vágynak hála, megismerkedtem a tibeti tankafestészet csodájával és az aprólékos kidolgozású tekercsek ugyanúgy nyűgöztek le, mint egy jól megírt történet.

Aztán eljött a nap, ami olyan erővel hatott rám, hogy újra tollat – vagyis akkor már klaviatúrát- ragadtam. Mert kellett. Mert úgy éreztem, hogy fel kell nevelnem a világot, amit teremtettem, hogy tanítanom kell a karaktereket, akiket megálmodtam.

 2016 után tagja lett a Tanka János Irodalmi Körnek és évente a város napján folyamatosan, lelkesen mutatta be szülőhelyének újabb írásait. 

Neki nem adatott meg a kirándulás, a távoli utazás. Nagyon sok komoly kutató munka van a mögött, ahogy leírt pl. egy japán utcát, mert hiteles akart lenni. Ha személyesen nem is látta a helyet, de az olvasottak alapján és képek alapján életre kelt benne: a hely, a szereplők, a kor, a szokások, hagyományok, … minden. Tanulmányozta a különböző mitológiákat, történelmi háttereket, és fantáziájával a fantazi világába vitt bennünket. Ezt a stílust, ezt a formát választotta:  a legkifürkészhetetlenebb, legbonyolultabb, legmélyebben érző jellemet, szereplőket ismerhettünk meg. Önmagát adta: szívvel, lélekkel, mély őszinteséggel. 

Szereplői  tündököltek a becsületességtől…,  hitt a tiszta, őszinte szerelemben, ezáltal elnyomva  a lelki sivárságot hordozó bűnös lelkeket.  

Sorra kiemelkedő helyezést ért el a Dugonics András prózai irodalmi díjban, melyet összesen három alkalommal adtak ki, és  2020-ban műfajában 3., 2021-ben 6., 2022-ben 5. helyezést ért el. 

Ez volt Ő, ahogy nővére írja: 

Piroska alkotó ember volt, akit a szépség vonzott. Akit az alkotás éltetett és aki az írásaiban beszélt az érzéseiről. Az írásban találta meg igazán önmagát, hiszen világokat álmodott és lényeket teremtett”. …(…)… Álommester c. könyvében így ír:

„A boldogság a magamfajtának relatív. Örülhetünk egy virág szirmának, ahogy felkapja a szél. Mosolyoghatunk a frissítő nyári záporban táncolva. Nekünk nem a szívünk boldog, hanem a lelkünk.”

Életében írótársai, olvasói rajongva várták írásainak folytatását. Csendesen elvonulva ajándékként osztotta olvasói elé az újabb és újabb fejezeteket azoknak, akik sorba álltak érte. Saját honlapjának pislákoló fénye még őrzi keze nyomát. Utolsó megválaszolatlan hívások, írások maradtak utána.  Utolsó találkozásunk nyara  volt 2022 júliusában Derecskén, melynek fájó emlékét el kellett mondanom még porai közelében.

 Utolsó kép, amit róla őrzök: Áll a kapuban, hosszan néz utánam, amíg ki nem gördül az autó a Gábor Áron utcából.  

 Elhatalmasodó fájdalmas betegsége Budapestre szólította. 

Piroska még rengeteg ötlettel és gondolattal volt tele, azt mondta: még sok mondanivalója van, amit le kell írnia, de a betegsége egyre gyengébbé tette.

Fájdalmait mindig békésen viselte, mert tudta úgy képes őket elviselni, ha csöndben van. Sosem szerette, ha valami fájt. Mégis túl sok jutott belőle neki…

Gyógyíthatatlan betegségét méltósággal a rá jellemző türelemmel viselte. Mindannyiunk számára példaértékű volt és irántunk érzett végtelen szeretete, élete utolsó napjáig betöltötte az életünket. 

Ezerszer elmondta: „ Nagyon szeretlek benneteket!”

Piroska tele volt szenvedéllyel, ám mindig azt láthattad belőle, amit látni akartál benne. Gyönyörű tükör volt mindannyiunk számára, mert a halál mutatja meg igazán, hogy az életnek ezer arca van.

Drága Piros!

Hatalmas ajándékot adtál nekünk ebben az életben! Fényt hoztál a születéseddel és még több fényt engedtél át nekünk a távozásodkor. Ezzel a fénnyel a lelkünkben búcsúzunk hát tőled.

Örök álmot alszol már, de számunkra itt vagy, a szélben, az esőben, a napfényben a sötétben, a földben, a vízben a tűzben és bennünk, a lelkünkben élsz tovább!

Köszönünk neked minden szeretetet, amit nekünk adtál, és amit neked adhattunk, hiszen „ Szeretet az élet” és ezt a lényeden keresztül tanítottad nekünk!” (Lásd részlet, a Szilvia búcsúbeszédéből.) 

2017-ben a Vadmacskák – Az utolsó rókatündér című kötetébe ezt írta ajánlásnak: Drága Vilike néni! Elindult valami és szeretném, ha ezen az úton elkísérne. Köszönöm a Támogatást: Illyana Sanara. – … Elkísértem … 

És most  az  AGOSTYÁNI EMLÉKPARK juhar fája alatt derecskei föld keveredik a szent hamvaival. Tavasszal lombot bont a fa, / levelei ereiben áramol a lélek, / fénylőn megfürödve a nap melegében. / Eső mossa, szomjat oltja, /hűs harmatban megmosdatja. / A természet oltalmazza. / Éljen emlékezetünkben is tovább Ő, Illyana Sanara Kolba-Rád Piroska… 

 (A szöveg semmilyen adathordozón nem használható fel szerzői és kegyeleti okokból a testvére: Rád Szilvia és Szőllősi Imréné a TJIK vezetője írásbeli beleegyezése nélkül.)       

*****

A 2022-es év ESEMÉNYEI a MEGVALÓSÍTÁS TÜKRÉBEN:

Örömmel írom, hogy előző évben már tagjaink sorába lépett Gellén Imre, a DERMÁK KHT. nyugalmazott igazgatója, szociálpolitikai menedzser és K. Németh András régész,
muzeológus.

Ez évben Kiss Gábor, nyugdíjas gyümölcs- és szőlőtermesztési üzemmérnök, UNGVÁRI IMRE amatőr író, nyugdíjas gyakorlógimnáziumi vezetőtanár, és PAPP LAJOSNÉ nyugalmazott könyvtárossal bővült a tagunk száma.

Előzetes terveinket siker koronázta, ugyanis sikerült öt alkalommal találkozni. Ezekről az alkalmakról néhány fotó erejéig is megemlékezek.

I.

2022 március 24-én tartottuk DR. BIGE CSABA bemutatkozó előadását, melyet Ács
Mónika alpolgármester-asszony nyitott meg.


Felhívás a programra: Plakát.


Dr. Bige Csaba bemutatkozó előadását tartja.


Az előadás résztvevői.

*****

II.

Április 12-én a költészet napja alkalmából rendezett IRODALMI DÉLUTÁNUNKON
értékeltük a versíró pályázat eredményét. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy a gyerekeket íróvá, olvasóvá, az irodalmi művek szeretetére neveljük. Ezért indítottuk útjára: a diákok versíró pályázatát. Írástudóktól 25 éves korosztályig.
Hirdettünk eddig hazaszeretet, családszeretet gondolatkörben, valamint húsvéti locsoló
versek megírását. Ez évben a pályázat TÉMÁJA: Ha varázsló lennék …
Nyolc helyről érkeztek pályamunkák: Derecske gimnáziumból, Konyárról,
Hajdúszoboszlóról, Debrecenből, Penészlekről, Mezőtúrról, Herceghalomról, Körmendről
összesen 22 vers érkezett be. A penészlaki HORVÁTH JÁNOS 5. osztályos tanuló versét értékelte a zsűri I. helyen az ő korosztályában:

Ha varázsló lehetnék

Ha varázsló lehetnék,
Anyukám arcára mindig mosolyt csalnék!
Azt hiszi, mivel gyermek vagyok,
Nem veszem észre mennyi gondot okozok!
Nem azért mert mindig csintalan vagyok,
Hanem azért, hogy mutassa nekünk, boldog!
Pedig lehet nem tudja, holnap mi lesz a vacsora,
vagy, hogy mit is adjon rám az iskolába!
Tudom, nagyon szeret engem és a testvéreimet,
A megélhetés a mai világban nem könnyű menet!
Olyan munkát kell végeznie,
Hogy közben ránk is legyen ideje!
Apukámmal elváltak nem is olyan régen,
Egyedül maradt, csak a gyerekei tartják életben!

Ha varázsló lennék,
Neki mindent megadnék!
Nem lenne többé kérdés az étel,
A rezsi, a lakás, semmi nem tétel!
Gazdag lenne, de csak annyira,
Hogy jusson mindig a következő hónapra!
Ha varázsló lennék,
A testvéreimnek is minden jót megadnék!
Annyira szeretem őket,
A családomért mindent megteszek!
Ha varázsló lennék,
Apukámmal is beszélnék!
Elmondanám neki,
Mekkora hibát tudott elkövetni!
A legnagyobb kincset veszítette el,
Anya nyomába senki nem ér fel!
Ha varázsló lennék, minden kívánság teljesülne,
A Hit, a Remény, a Szeretet vezényelne!

Befejezésként néhány gondolatomat megosztottam a résztvevőkkel:
Előző este az MTV 5 -ös csatornán megnéztem az EZ ITT A KÉRDÉS adását.
Aktuális témáról, a költészet napjáról beszélgettek a költők. Arról, hogy mit jelent az
embereknek a vers, több szép megfogalmazást hallhattunk, amit nem szó szerint idézek:
– felemelkedés a hétköznapokból.
– valaminek a szavakkal való megfogalmazása, essenciája csak úgy, mint a
képzőművészet bármelyik területe.
– A költészet a lélek oxigénje. Ha csökkenni kezd, akkor érezzük legjobban szükségét.
AZT GONDOLOM, hogy: ahhoz, hogy valaki kifejezhesse magát a líra nyelvén, annak
előbb BEFOGADÓJÁVÁ kell válni. Meg kell szeretni a versek rímét, zenéjét, lüktetését,
aztán tudja kifejezni a vers nyelvén önmagát.

ZÁRÓ gondolatként BODA ISTVÁN a Debrecenben élő, 94 éves író- költő, a TJIK tagja
erre így emlékezik vissza és írja a Cserépdarabok a gyermekkor édenéből című versében:

„Boldog voltam, hogy kezdem érteni,
amit a könyv rejt. Szinte édeni
öröm fogott el, vidám-részegen
időztem el egy-egy vers részleten
s a rímek fényét úgy öleltem át
mint egy legény a leány derekát.”

Az eredményhirdetés után KISS GÁBOR írásával ismerkedtünk, majd BEMUTATTA
nekünk, mi mindennel foglalkozik még az elbeszélések írásán kívül. Kiss Gábor
elbeszéléseit Szántóné Varga Piroska olvasta fel.


A versíró pályázat eredményhirdetésének résztvevői


Kiss Gábor népi tárgyú modelljeit mutatja az érdeklődőknek.


Szántóné Varga Piroska Kiss Gábor novelláját olvassa fel.


Felhívás plakát a versíró pályázatra


Kovács Máté II. helyezett édesanyjával az eredményhirdetés után.

Kiss Gábor bemutatkozásának résztvevőinek egy csoportja.

*****

III.

Május 13-án volt UNGVÁRI IMRE BEMUTATKOZÁSA, melyre a derecskei rokonokon kívül volt tanítványai is eljöttek. A bemutatkozón vendégünk volt Bordán Szabolcs polgármester úr és Ács Mónika alpolgármester, akik a szervezésben is sokat segítettek. 

Előadáson készült képek

*****

IV:

Június 24-én mutattuk be GELLÉN IMRE Dallal mondom el és Továbbra is dallal mondom el című kétkötetes  dalgyűjteményét, és BALLAI LÁSZLÓ  Odüsszeusz a történetben című  újabb kötetét  Dr. Bakó Endre moderátorral. 

Dr Bakó Endre és Ballai László könyvbemutatójáról készült képek

Gellén Imre: Dallal mondom el és Továbbra is dallal mondom el című dalgyűjteményének a bemutatójáról készült képek. Énekes társa Siposné Szabó Julika és a  tangóharmonikás Görcsi Gyula játéka fokozta a kellemes hangulatot.

A két bemutató közönsége a goblein kiállítás termében.

*****

V.

Október 1-én IRODALMI DÉLUTÁNT szerveztünk.

Megszerveztük a népmese világnapja alkalmából a művelődési ház által meghirdetett meseíró pályázat eredményhirdetését.  Ballai László író, a zsűri elnöke értékelte és adta át a jutalmakat a helyezetteknek: Ballai László Bem apó Erdély országban és Szőllősi Imréné Gyermekhangon című könyveinkkel jutalmaztuk meg a résztvevőket. 

A kulturális délután további részében a Tanka János Irodalmi kör fennállásának 5 évfordulója alkalmából emlékeztünk a névadó Tanka János derecskei kötődésére, életművére, és halálának 30 évfordulójára, és a kör megszületésére. Majd a szeptember 28-án elhunyt Rád Piroska Illyana Sanara írótársunkra emlékeztünk kegyelettel. 

A hagyományos könyvbemutatónk keretében Dr. Bakó Endre legújabb kötetét mutatta be, melynek címe:  Művek, mesterek, kapcsolatok – Ballai László moderátorral, írótársával. 

A Jóbarátok Nyugdíjas Klub köszöntötte az irodalmi kört és az esemény vacsorával, kellemes beszélgetéssel ért véget. 

 A Derecskei Hírek novemberi számában rövid összefoglalót olvashatunk a délutánról és BALLAI LÁSZLÓ : A MESEPÁLYÁZAT ÉRTÉKELÉSE  címmel bővebb cikket írt, amely itt is olvasható: 

Csodálatos visszamenni az irodalom forrásvidékére. Olyan ez, mintha a Pégaszosz patája nyomán újból felfakadna a Hippokréné forrás Helikon ligetében. Mert ünnep az, amikor a nyolc-tízéves gyermekek ujja alatt születik az irodalom, ahogy előítéletek nélkül, tiszta ideákkal és lényeglátóan teremtenek. Nézzünk bele gondolataikba, képeikbe:

„Aztán pedig megmordult az idő.”; „Legközelebb egy folyóba hullottak. Igen ám, de a folyó beteg lett, az emberek beleengedtek mindenféle szemetet.” (Szilágyi Lajos)

„– De szép színű a hátatok! Hogyhogy mi nem láttuk eddig? … A mi kis katicánk félénken elmondta, hogy neki mindig is lila volt a háta, de nagyon szégyellte, ezért mindig befestette, hogy más ne vegye észre.” (Vadász Viktória)

„Ha nem állsz be a sorba, akkor nem biztos, hogy Veled van a gond! A sorral is lehet probléma.” (Kordás Melinda és Boglárka)

„Dolgoznia kellett, hogy ételt tudjon vásárolni magának.” (Nagy Bence János)

„Uzsonnáját nem feledte: csillagszendvics, Napfénypástétom, / Friss ital a Tejútcsarnokból, galaxisbirs… nyám-nyám, finom…” (Győrffy Biró Zalán Dániel)

„Egyedül a kocsmáros nem volt mámoros, így csak neki volt annyi esze, hogy megkérdezze, mi a baja a szegény embernek.” (Naszrai Bence Tamás)

„Ne szakítsd le, mert az védett virág!” (Féki Fruzsina)

A Derecskei Művelődési Ház és a Tanka János Irodalmi Kör által közösen meghirdetett pályázatra beérkezett mind a tíz mű megfelelt a pályázati követelményeknek, közülük hét pedig igen élvezetes olvasmányt jelentett. Alkotóik aktuális kérdések felé fordultak, mint a barátság, az elfogadás, a másság, a meg nem alkuvás, az együttérzés, a természet szeretete és az én vállalása. 

A győztes, Szilágyi Lajos Csepp Lali című meséjében már átlép a mítoszba, kozmogóniát teremt, méghozzá egészen eredetit, a Víz világnapjáról a víz körforgására, halmazállapotaira asszociálva.  Ráadásul mint a mese főhőse, meghatóan vállalja önmagát. Különdíjként műve megjelenik a Marczius Tizenötödike c. irodalmi és társadalmi folyóirat 2022/11–12. számában.

Minden résztvevőnek forrón gratulálok, és további írásra buzdítom őket!”

Az eredmények:

  1. Szilágyi Lajos: Csepp Lali 
  2. Vadász Viktória: Kis katica nagy aggodalma 
  3. Kordás Melinda és Boglárka: Évike új kis barátja,
    Nagy Bence János: A „csodatévő” alma és
    Győrffy Biró Zalán Dániel: Zomán – Egy űrfiú kalandjai
  4. Naszrai Bence Tamás: A legnagyobb kincs 
  5. Féki Fruzsina: Az egér 
  6. Ágoston Balázs: Vonyító mese,
    Szabó Csenge: Az egér és a macska barátsága és
    Tandari László: Róka Roli

EMLÉKEZÉS TANKA JÁNOSRA, a Tanka János Irodalmi Kör névadójára, halálának 30 évfordulójára és a kör fennállásának 5. évfordulójára: 

Hogy miért is Tanka János nevét választottam az öt évvel ezelőtt alakult Irodalmi Körnek? Arra az ő verssoraival válaszolok: 

– Mert itt eszmélt az akácos világra,
– Itt sült neki a hamuban pogácsa,
mit a nagyanyja eltarisznyált az útra,
hogy könnye a szívét csak hazahúzza.

S ami szép volt az életében, s áldott,
innen indult, s szárnyalta a világot,
mikor meg ezernyi sebet kapott,
hazajött akarva- akaratlan.

Ez a két utolsó sor nem hangzik így szépen, nem cseng a rím, ezért átadom a költőnek a szót, ami így hangzik: 

mikor meg ezernyi sebet kaptam,
hazajöttem akarva- akaratlan.” – írta az Otthon Derecskén című versében. 

1908-ban született Debrecenben, de a nagymamája nevelte 7 éves koráig Derecskén. Az elemi iskola után a debreceni Református Kollégium diákja, ahol tanítói oklevelet szerez és Abán kap állást, mert Derecskén Tordai Zsigmondot alkalmazták, nem Őt. Már diákkorában is írt verseket, FŰZFASÍP címmel újságot szerkesztettek diáktársaikkal.  Életében megjelent több verses kötete: Napsütésben, Tavaszi Áradás, Szirmok lépcsőin, Örök Advent, És hittem egy szál napsugárban, A kálozi hősök, Örök mementó és ítélet, 

Lámpása, nagyra becsült díszpolgára, tanítója, könyvtárosa, presbitere volt Abának, Sárkeresztúrnak, ahol tanított, ahol élt. De Derecskére sokszor hazajött. 

 1992-ben halt meg. Első szülött fia így emlékezik rá: 

… egy augusztusi párás nappal lett
drága életének földi vége…
Apám volt,… présházában csepp gallyakból
örökre írta tán: Az Úr a béke!” 

Tanka János E kor falára és a  Túl az életen című versét Ballai László olvasta fel. 

Szántóné Varga Piroska saját írását olvasta fel:  

ITTHON VOLTÁL

Te nagy vátesz, – Tanka János!
Hidd, hogy a sár „új élet kovásza”! 

– Ugye, így írtad valaha: „Jöjj a falumba”-
idéztem már e sorokat a Derecskei Hírekben valaha.
Ím, beteljesedett a kérésed,
ha nem is azon nyomban – Néked.
Hátrahagytad e versgubót
92-ben, amikor elhagytad a földgolyót. 

A gubóból – verslepke lőn,
s csapong a derecskei mezőn…
Értsd úgy, hogy: a szívek mezején,
S eljöttem, hogy közöljem én:
A Kálló megvan, ám kicsi…
A sirályi ház is már csak emléki.
A nyáj sem kolompol már….. be kár!
Csak az anyasírod az: Örökvár… 

Ha nem lett volna, aki múltadat kutatja,
Te elvesztél volna számunkra, – Te igazgyöngyök kagylója.
Így születtél újra több ezer példányban: – Te Szőttes!
S szívünkbe zárva: Te, a nagy vátesz! 

Felsejlik emlékemben az a látvány, mikor a faludtól búcsút veszel,
Tordai Zsiga tanító barátod ablaka alatt jársz, beszédbe elegyedel. – Nem enged el.
Mint a Varga család ismerőse, átint a másik oldalra nekem:
– „A juhász Varga Gábor az őse” – Mondta is talán neked.
Mert arra fordultál, pillantásod elkísért.
Én is intettem, hírből ismerve, tisztelve
Fekete fejfedőd, zsebredugott kezed.
Folyt ott a beszélgetés, eszmecsere,
Érdekelt minden új hír, új téma,
Így maradtál, nem mentél utadra.
Hátranéztem: maradtál, … menni nem akartál: ITTHON VOLTÁL!                                                                 

45 ÉV 

 ILLYANA SANARA, Kolba-Rád Piroska. 1977- 2022 Derecske szülötte, élt 45 évet. 

Szeptember 29-e reggelén érkezett a szomorú hír az édesanyjától. Azóta bármit csinálok, gondolataim hozzá- hozzá szállnak. Van aki ilyen esetben azt mondja: kidőlt egy fa… letörött egy termő ág, … lehullt egy csillag…nekem minden összeomlott … 

Gyöngyfűző, amatőr író, novellista – így olvashatunk róla a Derecskei Irodalmi Breviáriumban. 

Nehéz elmondani néhány percben, hogy ki és milyen volt Ő. 

Ars poétikáját a  Mishima Yukió: Az írás folyója – részlet a Tóbu kiállítás katalógusából így vette át:  

 „Amit írtam, az eltűnik belőlem, sohasem tölti ki a bennem lévő űrt, és nem lesz belőle más, csak egy könyörtelen korbács, ami lesújt rám. Hány küzdelmes éjszakát, mennyi elkeseredett órát kellett azokkal az írásokkal töltenem! Ha össze kellene számolnom és feljegyeznem az ilyen éjszakák emlékeit, biztosan megőrülnék. Még sincs más utam a túlélésre, mint írni, még egy sort, egy újabbat, és még egyet”. (Lásd Derecskei Irodalmi Breviárium 2016. Szerk.) 

Megjelent munkái: 

– Kalandok és kalandozók c. antológiában 2016-ban Láthatatlan színek c. elbeszélése.-
– Száznevű város c. antológiába:2017-ben  Mit kezdjek veled, kölyök?
– Saját kiadású könyv: Vadmacskák – Az utolsó rókatündér. 2017.- regény
– Saját kiadású könyv: Látók háza – Istenek hajnala. 2018-ban mutattuk be.- regény.

Hogy kik a szereplői a történetnek? Egy lány a szellemarcok erejével. Egy fiú, aki az álmokból merít, és kinek szíve hótiszta. Egy angyal ezer év fájdalmával és a Himalája feletti égbolt tisztaságával. Egy valkűr, sorsát megtagadva. Egy férfi, vikingek leszármazottja, aki időn és téren át érkezik. – sorsuk összefonódik a Látók Házában. 

– Saját kiadású könyve: Álommester 2019.
–  Porcelánszív irodalmi Magazinban megjelent  – Búcsúlevél novella, 2019
– Porcelánszív irodalmi Magazinban megjelent – Az Arctalan novella, 2019
 Holdudvar (Álommester 2.) regény, 2021, magánkiadásban jelent meg, e-book.
– Ohayo Nikki – Illyana Sanara közös szerzeménye: Su-Ki 1. regény, 2021, magánkiadásban, e-book.

Terveit még így írta május 14-én:

    Drága Vilike Néni!

Szeretném jelezni, hogy ha minden jól alakul, akkor május 25-én bővülni fog a publikációim listája, az Álommester sorozat harmadik kötetével, a Tükörhatással, szintén csak elektronikus formátumban.. Fülszöveg mellékelve, melyet a Facebook-on is olvashattuk:

– Aztán a Ryon Krónikái – fantasy antológiát tervezett (Láthatatlan színek, Csend jegyese, Az arctalan és más történetek) e-book kiadásban.

Ebbe tervezte az EGY CSIPETNYI REMÉNY című verset: 

Reményként csillant a holdfény az üvegasztalon,
Ahogy szemedbe nézve láttam saját mosolyom.
Nélküled feküdtem le az elmúlt éjjel,
De ahogy eljött a hajnal, megnyugodtam a fénnyel.
Sírodon nőjön majd egy szál virág, mondtad,
mely emlékeztet mindenkit az örökkévalóságig,
Arra, hogy ki voltál, s mit tettél.

Ez voltál Te,
Egy csipetnyi remény. 

Halványan süt a nap a felhők mögül.
Nincs menekvés, eső lesz megint éjfél körül.
A szivárvány is messze még, nincs okom mosolyogni.
Messze még az ígéret napja is.

Sírodon nőjön majd egy szál virág, mondtad, így emlékezzem
rád szerelmesem, mosolyogva.
S kívántad ne csalódjak.

Ez voltál Te,
Egy csipetnyi remény.

A DUGONICS ANDRÁS DÍJban sikereket ért el. A díjat először 2020-ban adták ki, ekkor Illyana Sanara  műfajában  III. helyezett lett, 2021-ben a VI., 2022-ben  is megmérettette magát és V. helyezett lett. 

*****

DR BAKÓ ENDRE IRODALOMTÖRTÉNÉSZ legújabb művét mutatta be, melynek címe: Művek, mesterek, kapcsolatok. Beszélgető partnere: BALLAI LÁSZLÓ író.

Képek: 

A jó barátok Nyugdíjas Klub köszöntötte az öt éves fennállását ünneplő Tanka János Irodalmi Kört. 

Tanka János névadónkra és Illyana Sanara Rád Piroska írótársunkra emlékeztünk. 

Ballai László átadta a meseíró pályázat résztvevőinek az ajándékot. 

Szántóné Varga Piroska saját írását olvassa fel. 

Bakó Endre beszél az utóbbi irodalomtörténeti kutatásairól és a legújabb kötetéről. 

Vendégeink voltak az irodalmi délutánon. 

*****

 AZ  5 ÉVRŐL és TERVEINKRŐL röviden: 

 Ha röviden be kellene mutatni az IRODALMI KÖRT, akkor így kezdeném: 

2017- áprilisában alakultunk, jórészt a Derecskei irodalmi breviárium című munkám során felkeresett neves írók, költők, amatőr, népi írók, memoár írók alkotják, és mára elérte a 40 főt. Sajnálatos, hogy néhányan Fő programunk a KÖLTÉSZET NAPJA alkalmából meghirdetett versíró pályázat diákoknak. Ebben az évben már Debrecenből, Konyárról, Szegedről, Gyuláról, Herceghalomról, Herceghalomról, Mezőtúrról, Körmendről, Penészlekről is érkeztek pályamunkák, összesen 22 fő 23 pályamunkával vett részt. 

Jutalmazásuk emléklapokkal, legtöbb esetben az irodalmi kör alkotói által felajánlott és Derecske város önkormányzatától kapott könyvekkel történik. 

2022-ben programsorozatot indítottunk IRODALMI DÉLUTÁN címmel, melyet Serestyén Tamásék Galériájában rendeztünk, Több alkotót és munkáját mutatottunk és mutatunk be ez évben: Dr. Bige Szabolcs, Dr. Bakó Endre, Ballai László, Gellén Imre, Kiss Gábor, Ungvári Imre,  mutatkozott be. A DER HÍREKBEN is olvashattunk róla. 

Működik egy NEFELEJCS nevű könyvtárunk. Megalakulásunkkor Szilágyi Sándor javasolta, és azóta itt gyűjtjük a szerzők műveit. Pontos számadatot most nem tudok mondani, de ha a HONLAPUNKAT megnézik, elolvassák az: irodalmikor.derecske.hu n, ott látni lehet a szerzők neve alatt, mik azok a kötetek, amelyekből egy egy példányt itt elhelyeznek el, jelenleg a Nefelejcs u. 2/a szám alatt. Néhány esetben már kölcsönöztem is kötetet. 

EZ ÉVI TERVEINK között szerepelt még novemberben egy emlékprogram, amit előre hoztunk, módosítottunk és október 1-én tartottuk meg. 

Bizonyára észrevette aki a honlapunkat olvasta, olvassa, hogy 2021-ben és ebben az évben több anyag is lett feltöltve. Ez SZILÁGYI HENRIETTÁNAK köszönhető, aki folyamatosan gondozza – a honlapunkat -. Munkáját Ballai László: Odüsszeusz a történetben című kötetével köszönöm meg. 

Az alkotókör március 24-i összejövetelén döntöttünk a következőről: 

  1. október 31-i határidővel a kör tagjai részére VERS- ÉS PRÓZAÍRÓ PÁLYÁZATOT hirdettünk. 

Témája kötetlen, vagy kapcsolódhat ahhoz a gondolathoz, hogy: mit jelent, mit hagyott ránk örökül a névadónk?    

Eddig MÉG nem érkezett be pályamunka, csak Szántóné VP.  Írása jutott el hozzám, ITT VOLTÁL címmel, amelyet felolvasott. Készülőben van 2 pályázat. Azt javaslom, hogy a beadás határidejét toljuk ki december 31-re. Ugyan úgy, mint az ANTOLÓGIÁVAL kapcsolatos előkészületeket, egyeztetéseket.

Derecskén szeptember 25-én  helyközi képviselő választás volt, ez már ebben az évben ott lebegett a levegőben és augusztusban bekövetkezett.  Most kicserélődött a képviselő testület és a polgármester is. Ez a mi esetünkben még nem tudjuk, hogy mit jelent.  Anyagiakat és elvi támogatást is érint. Engem is elbizonytalanított ez a változás, de erről még majd később írok.

Az antológiáról semmiképpen nem akarok, és ugye  NEM AKARUNK  lemondani? Jövőre, ha nem jön közbe váratlan esemény, áprilisban találkozunk a költészet napja alkalmából, aztán a szokásos június végi város napon. Bízom benne, hogy e két alkalom valamelyikén közönség elé vihetjük az antológiát. A költő unokája is – K. Német András – bekapcsolódott a kör munkájába. Tervezi – és bízom benne, hogy többen a családból – eljönnek az antológia bemutatójára. 

Tervem még egy KIRÁNDULÁS szervezése a költő FEJÉR MEGYEI otthona – volt otthona – körül: Aba, Sárkeresztúr. Ez sorrendben talán az antológia megjelenését követően kellene megszervezni. – ez több okból is így lenne célszerű. 

Szántóné Varga Piroskával voltam kint most a TEMETŐBEN, mert szerettem volna kivinni a kör tagjait és a vendégeket az író szüleinek sírjához, de sajnos, előtte az utat rendbe kell tetetnem, hogy ki tudjunk menni.  Így most asztalra tettük a fényképét, koszorúval, gyertyával és úgy emlékezünk meg halálának 30. évfordulójáról. A koszorút egy szép napon kivisszük a sírra. Az új polgármester asszonnyal Rácz Anikóval, akivel már találkoztak közülünk sokan, például a 2016-os könyvbemutatón. Vele most már mint polgármester tartom a kapcsolatot. 

Az ezt követő eseményről a KÖRLEVÉLBEN tájékoztattam a tagságot. 

Ezzel zárjuk a 2022. évet. 

Minden kedves Író- és Olvasótársunknak Zeffirelli: Napfivér, Holdnővér, betétdal szövegével – ford.: + Szalay József) kívánok minden szépet és jót a jövőt illetően:

„Hogy valóra váljanak álmaid
lassan, bölcsen építs!
Lent kezded, de a cél ott fenn,
türelem emel az égig.
Hogy úgy élhess, ahogy érdemes,
a rohanó időt ne nézzed!
Ha szerény a terv, de a tett míves,
áldott örömét érzed. 

Téglánként, nap mint nap,
titkod szelíden érik.
Téglánként, magad épülsz,
s felemelkedsz az égig!” 

B U É K 2023! 

*****

Kedves Író – Költő Társaim!

Nagy Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit a 2022-es évben. A két évig – ma is – tartó vírus helyzet miatt nem állt módunkban találkozni. Több fontos esemény történt ez idő alatt, amit ebben az évben – tervezem, tervezzük –, hogy megmutathatunk egymásnak.

Így – a sok mondanivalót figyelembe véve – tervezem, hogy 5 alkalommal találkozunk, melyre nagy szeretettel meghívok minden körtársat és számítok megjelenésére. Az időpontok a következők, a kiemelkedő események feltüntetésével:

Március 24. csütörtök 14 óra:

– Új tagok köszöntése, Dr Bige Szabolcs Csaba bemutatkozása, könyveinek bemutatása. Tervek fennállásunk 5 éves évfordulójára – antológia összeállítása –.

Április 12 kedd 14 óra:

– Versíró pályázat eredmény hirdetése, új tag bemutatása. Terv: Kiss Gábor.

Május 13 péntek 14 óra:

– Új tag bemutatkozása. Terv: Ungvári Imre.

Június 24 péntek: (? óra)

Közös program a Kék Kálló Citerazenekarral és a Goblein Körrel. Ballai László: Odüsszeusz a történetben c. kötetének bemutatása, Gellén Imre bemutatkozása és könyvének bemutatása.

November 11. péntek, 14. óra:

– Tanka Jánosra emlékezünk, koszorúzás szülei sírjánál. ANTOLÓGIA bemutatása. Tervek 2023-ra.

Kedves Írótársak! Remélem nem jön közbe semmi külső (!) zavaró körülmény, és akkor ez évi terveink alapján egyre jobban összekovácsolódik ez a kis kulturális közösség.

Ez évben is, minden esetben a helyszín: Derecske központjában, az általános iskolával szemben lévő új egy emeletes társasház „aulája”. A személygépkocsival érkezők részére márciusi, áprilisi, májusi, novemberi program alkalmával közvetlenül az épülettel szemben – egyben a járási hivatal mögötti parkolóban – lehet parkolni.

Kedves Írótársak! Javaslatotokat, véleményeteket feltétlen írjátok meg a programmal kapcsolatban! Jelezzetek vissza! A március 24-i első találkozásunkkor bővebben tudunk beszélni a címszavakban leírt programokról is.

Kérlek Titeket, olvassátok el a honlapunkat! Saját mappádba amit szeretnél feltenni, küldjed! Ha változások történtek a bemutatkozásban, azt is küldjétek el, hogy fel tudjuk tölteni.

Tehát: ne feledjétek! Március 24-én csütörtökön 14 órakor találkozunk Derecskén a Szováti úti társasház aulájában.

Nagy szeretettel várok mindenkit: Szőllősi Imréné a T. J. I. K. vezetője.

Derecske, 2022. március 3.


Ebben az évben is meghirdetjük a hagyományos versíró pályázatunkat tanulóknak HA VARÁZSLÓ LEHETNÉK címmel:

*****

Olajos István BÖJT című írásával emlékeztet bennünket a böjti időszak megélésére 2022 márciusában.

Ne féljetek! IV.

„NOLI TIMERE QUIA NON CONFUNDERIS!”

A böjti időszak folyamán sokak lelkiismerete megmozdul, talán régi emlékek hatására, talán Isten Lelkének egy újabb sugallatára. Ezek a halk üzenetek mindig ezt suttogják: változtatni kellene az életemen, közeledni kellene Istenhez. A világ részéről azonban rögtön megfogalmazódik egy jóval harsányabb reakció: mit szólnak ehhez mások? Úgy jársz majd, mint a többi „szektás szent fazék”, kigúnyolnak, kinevetnek, megvetnek, elhagynak. Sátán sok más egyéb mellett ezt a félelmet is igyekszik szívünkbe plántálni. Erre érkezik válaszként a címbéli igevers Ézsaiás próféta könyvéből: „Ne félj, mert meg nem szégyenülsz!”

Sorozatunkban olyan szentírási részekkel foglalkozunk, melyek a különböző eredetű félelmek legyőzéséhez nyújtanak segítséget. Létezik azonban egyfajta félelem, amelynek szükségességére a Biblia sok helyen felhívja figyelmünket, ami nélkülözhetetlen az üdvösség elnyeréséhez: ez az Isten félelme. Ennek hiányában ugyanis nem láthatjuk sem a szent Istennek, sem a magunk engedetlen életének valóságát, közömbösséget tanúsítunk az Ő bűn miatti haragjával szemben. Pál apostol a római levél 3. részének elején felsorolásával igazolja, hogy egyetlen ember sincs bűn nélkül, majd mintegy magyarázatként hozzáfűzi: „Nincs isteni félelem az ő szemük előtt.” Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy meg kellene ijednünk Istentől. Ez babonás, pogány népekre jellemző, ahogyan Athénban is oltárt állítottak „az ismeretlen istennek”, nehogy az megharagudjék a mellőztetés miatt és valamiféle bajt hozzon rájuk. Pál apostol megkísérli elmagyarázni, hogy az igaz Isten mindenkor végtelen szeretetével, ajándékaival vesz körül és áraszt el bennünket, és szabadítani igyekszik minket romlott életünkből, ahogyan a Példabeszédek könyvében olvashatjuk: „az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól”, és amint Jób könyve is megerősíti ezt: „Az Úrnak félelme… a gonosztól való eltávozás.” Félni valója annak van, aki nem fogadja el Krisztus keresztáldozatát, mivel rá valóban ítélet és örök kárhozat vár, ahogyan ezt a Zsidókhoz írt levél szerzője is megfogalmazza: „Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.” Az istenfélő ember alázattal, tisztelettel, engedelmességgel és imádattal fordul Teremtője felé, ezzel adva hálát csodálatos szabadításáért, megalapozva az Ő útján járást és a Neki való szolgálatot. Isten ebben gyönyörködik, ahogyan a 147. zsoltár fogalmaz. A példát Isten félelmében is Krisztus kínálja nekünk, amint a Zsidókhoz írt levél szerzője fogalmaz: „aki… könyörgésekkel… járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért.” Még Isten Fia is képes volt erre emberi testében, amint Malakiás könyve is emlékezteti a papokat az Atyának tetsző hozzáállásra: „félt engemet és megalázta magát az én nevem előtt.” Ha pedig Mózes 5. könyvéből vesszük az útmutatást, a főparancsra ismerhetünk rá, melyet Jézus is idéz az okvetetlenkedő farizeusnak: „féljed az Urat, a te Istenedet… szeresd őt és tiszteljed… teljes szívedből, és teljes lelkedből.” Így érthetjük meg a Példabeszédek könyve eme kijelentését: „Boldog ember, aki szüntelen retteg”, a „boldog” jelzőt a Szentírás mindig az Istenhez visszatalált és ezáltal az üdvösségben joggal reménykedő ember esetében használja. A 128. zsoltár kezdő verse így hangzik: „Mind boldog az, aki féli az Urat, aki az ő utaiban jár!” Ők valamennyien Hozzá fordulhatnak a 119. zsoltár kérésével: „Teljesítsd ígéretedet a te szolgádnak, aki fél téged.” Mert Isten, akiről a 33. zsoltár ezt írja: „Féljen az Úrtól mind az egész föld… mert ő szólt és meglett”, kizárólag Ő segíthet rajtunk, amint a zsoltáríró ekképpen folytatja: „szemmel tartja az őt félőket… hogy kimentse lelküket a halálból.” Természetesen ez a legfontosabb, ám az Úr kegyelme földi szükségleteinkről is gondoskodik, a 34. zsoltárban ezt olvashatjuk: „Mert akik őt félik, nincs fogyatkozásuk… akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.”

Ahhoz, hogy az Isten félelme legyőzhesse bennünk a megszégyenüléstől való szorongást, hívjunk segítségül még néhány vonatkozó bibliai üzenetet. Vegyünk először egy negatív példát. „E nép csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy, hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn” – üzeni az Úr Ézsaiással. Isten automatikus, kötelességszerű, teljes odaszántság nélküli dicsőítése értelmetlen, gyönyörködjünk inkább félelmében a próféta szavai szerint, mert Ő számon tartja azt, ahogy Malakiás könyvében megmondta: „és egy emlékkönyv íraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat.” Józsué, aki az ígéret földjének elfoglalása során folyamatosan érzékelhette az Úr jelenlétét, így szólt a néphez: „Féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel.” „Félelemmel járjátok földi vándorlásotok idejét” – írja Péter apostol, Pál pedig arra figyelmezteti a korinthusbeli híveket, hogy Isten félelmében vigyék véghez megszentelésüket. Ez mindenkor Istennek tetsző cselekedetekkel jár együtt, amelyek nélkül a hit halott. A Zsidókhoz írt levélben ezt olvashatjuk Nóéról: „Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát… e hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.” Ha mi is így teszünk, megérthetjük, hogy az istenfélelem a kegyelem előfeltétele és egyben gyümölcse is, ahogyan Dávid biztat a 103. zsoltárban: „Könyörülő az Úr az Őt félők iránt”, a 130. zsoltár pedig még ezt fűzi hozzá: „hiszen nálad van a bocsánat.” Így alakul ki egy szorongás nélküli ragaszkodás, az Istenbe vetett teljes hit és bizalom. Pál apostol a római levélben idézi az ószövetségi üzenetet: „Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.” Ugyanerre utalnak a 25. zsoltár kérései is: „szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled” és „ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.” A két vers között pedig ott áll az ezek beteljesülésére vonatkozó bizonyosság is: „Kicsoda az, aki féli az Urat? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon… Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket”. A 111. zsoltár pedig egyenesen és világosan kijelenti: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” Arra a kérdésre, hogy miképpen szerezhetjük meg ezt a bölcsességet, egyértelmű választ adnak 154. dicséretünk szavai: „Úr Jézus, mely igen drága a te igédnek világa, mely bölccsé tévén az elmét, szüli az Úrnak félelmét.” Olvassuk tehát a Bibliát a 86. zsoltár kérésével: „Mutasd meg nékem a te utadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet” – és ne halogassuk az Úrhoz való közeledésünket! Ne tartozzunk azok közé, akikről az 55. zsoltár így ír: „akik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent”.  Ne a láthatóra tekintsünk, hanem féljük az Istent megelégedéssel, amint azt Pál tanácsolja Timóteusnak. Mert az idő hamar lejár, és egyszerre felhangzik az angyal szava a Jelenések könyvéből: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget, mert eljött az ő ítéletének órája.” Nem szabad tartanunk a megszégyenüléstől, mert aki az Úrban bízott, sohasem csalódott még. Lehetséges, hogy szenvednünk kell Jézus nevéért, ezt azonban fogadjuk örömmel és ujjongással, dicsőítve szent nevét, és akarata szerint élve, amint a Prédikátor könyvének konklúziója is figyelmeztet: „Az Istent féljed és az ő parancsolatait megtartsad, mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítélete előhoz…” Urunk feltámadásának ünnepére készülődve biztassuk ezért magunkat és másokat is a már idézett 103. zsoltár további üzenetével: „amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt… kegyelme örökkévaló az őt félőkön.” Mert nekik szólnak Pál Ézsaiás prófétától idézett szavai a római levélből: „Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.” Ne féljünk tehát félni az Istent, hanem fogadjuk meg azt, amit a hitéért elszenvedett vértanúságának jeleként a kard attribútumát viselő nagy apostol ír Timóteusnak: „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten… ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét!”

*****

Fogadjuk szeretettel 2021 decemberében Olajos István írását, mellyel boldog karácsonyi ünneplést kíván mindnyájunknak:

NE FÉLJETEK! II.

„ECCE ENIM EVANGELIZO VOBIS GAUDIUM MAGNUM”

Lukács evangéliumának 2. része örökítette meg számunkra az első Karácsony éjjelén a Betlehem környéki mezőn történt eseményeket. Az Úr angyala Isten dicsőségétől övezve megjelenik a pásztoroknak, akik erre a „szokásos” emberi módon reagálnak: megrémülnek. Pedig a szentírók, megszívlelve a mennyei biztatásokat, jó néhány helyen kijelentik: nem félek, sőt a 73. zsoltár egészen odáig merészkedik, hogy megvallja: „Isten közelsége oly igen jó nékem!” A pásztorok azonban, akiket pedig Isten azért választott hírnökül, mivel bennük még pislákolt a Messiás várásának halvány parazsa, ezzel láthatóan nem voltak tisztában, az angyal tehát így szólítja meg őket: Ne féljetek! – majd a fenti mondatot fűzi hozzá: „mert ímé hirdetek néktek nagy örömet”. Istentől ugyanis számunkra sohasem ijesztő dolgok, hanem mindig csak öröm, jóság és szeretet érkezik.

A Jelenések könyvében János apostol ír saját elkeseredéséről, csillapíthatatlan sírásáról, mivel borzalmas félelem szorongatta szívét, látván, hogy nincs, aki feltörhetné a hétpecsétes könyvet. Mindez ugyanis azt jelentette volna, hogy sem ő, sem senki más nem nyerhet kegyelmet, a bűnből nincs megváltás, nincs menekülés. A mennyei trón körül ülő egyik vén azonban megvigasztalja: mégiscsak akad erre méltó személy. Ez a Valaki érkezett közénk egy rongyos istálló eredetileg állatok etetésére szolgáló bölcsőjébe, világosságként a sötétségbe, a halál árnyékának völgyébe azon az áldott betlehemi éjen, beteljesítve a reménységet, melyet Isten többek között már Sámuel prófétán keresztül megüzent ekképpen: „Ne féljetek! Ha már mind e gonoszságot véghez vittétek, most ne távozzatok el az Úrtól… mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé válasszon.” A bátorító szóhoz pedig Haggeus könyve ezt fűzi hozzá: „mert ígéretet tettem nektek… és lelkem köztetek marad.” Erre a szövetségre alapozhatjuk hitünket, melynek alappillére az Úr végtelen hűsége, a megtestesült Üdvözítő elveszi mindazok vétkeit, akik Benne bíznak, ezért rettegés nélkül várhatjuk Atyánkkal való találkozásunkat.

Az Úr Ábrámhoz intézett szavai hasonlóképpen megerősíthetik azok bizodalmát, akik Vele kontraktust kötnek: „Ne félj, Ábrám, én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.” Isteni védelem alatt állunk tehát és ráadásul számunkra elképzelhetetlen jótéteményekre is jogosultságot nyerünk. Ehhez természetesen meg kell tanulnunk, hogy saját korlátozott látókörünket kibővítve Gondviselőnk munkálkodását is minden esetben számításba vegyük. Így juthatunk el aztán az Ő irgalma végső megnyilvánulásának megértéséig. Az ígéret földjének elfoglalása előtt Isten népe ezt a kijelentést kapta: „Ne féljetek tőlük, mert az Úr, a ti Istenetek maga hadakozik ti érettetek!” Ugyanígy a mennyei haza birtokba vételéért vívott küzdelmünkben sem kell megrettennünk, mert a bűnnel, a kísértővel vívott harcunkban is ott áll mellettünk Megváltónk, olyannyira, hogy ebben a halálos viaskodásban saját életét áldozta fel a mi győzelmünkért. Hatalmas árat fizetett azért, hogy beteljesedhessen biztatása, melyet az Őt hallgatóknak mondott: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.” A rettegő és rohanó világnak pedig Mózes kijelentése lehet az ünnep egyik fő üzenete, melyet a Vörös-tenger partjánál tett a népnek: „Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek!

Karácsonyt a szeretet ünnepeként is szokták emlegetni, bár legtöbben ez alatt sajnos a gyarló emberi szeretet félresikerült cselekedeteit értik, mely a csillogó máz mögött telve van félelemmel és aggodalommal, beleértve többek között az ünnep lebonyolításával kapcsolatos szorongásokat is. Isten tökéletes szeretete egészen mást üzen nekünk. „Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét…” – jelenti ki Pál apostol a római levélben, utalva arra, hogy aki elfogadja az Úr kegyelmét, az mennyei polgárjogot nyer, sőt itt Atyánk gyermekeként és az Úr Jézus testvéreként rögtön főhercegi rangot. Ugyanő ezt írja Timóteusnak: „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” A szeretet és a félelem kapcsolatáról pedig János első levelében olvashatunk bővebben: „A szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” Aki fél, az még nem értette meg, mennyire közel jött hozzá Isten a betlehemi jászolban, bűnbocsánatot, szabadulást, örök életet kínálva. Fogadjuk tehát hálatelt szívvel az Úr szeretetből fakadó ajándékait, mert a Neki átadott élet, a Vele való járás a félelmet azzá az örömmé alakíthatja át bennünk, melyet az angyal egykor azon az isteni kegyelemmel átszőtt éjszakán mindannyiunk számára meghirdetett.

*****

Kedves Barátaim, Írótársaim! Barátaink! Írótársak! 

A Tanka János Irodalmi Kör hangja az elmúlt közel másfél évre visszatekintve halk volt, bár éltünk, tettük a dolgunkat, csak másként, mint egyébként a vírusmentes időben ez megszokott volt. 

Online zajlott le a szokásos versíró pályázatunk, melyen egyre nagyobb számmal vesznek részt a gyerekek. A vírus helyzet miatt nem találkozhattunk személyesen. A facebookról és személyes levelezések útján tudok több alkotótársunk szép, kimagasló irodalmi jellegű munkájáról, elismerésekről. Nagyon köszönöm a kedvességüket azoknak, akik levélben keresték velem a kapcsolatot és elért eredményüket, örömüket megosztották velem. Ha ez rendszeressé válna, akkor folyamatosan tudnánk a honlapunkat frissíteni. 

Ez évben frissítettük honlapunkat Szilágyi Henrietta tagtársunk munkájával, melyért köszönettel tartozunk neki. Az anyag feltöltését folytatni szeretnénk az elkövetkezendő időben is. Ehhez mindenkitől saját érdekében segítséget kérek. 

Tekintse át mindenki a mappáját, egészítse ki saját belátása szerint. Időrendi sorrendben fogalmazza meg, mi volt az az esemény, pályázat, amin részt vett, és gépelt doc formátumban küldje el a címemre: szolimre@gmail.com Az eseményekhez kapcsolódó fotókat küldjétek el ha van, és mellékeljétek a kép mellé írható szöveget is. Ahogy külditek az anyagot, folyamatosan tudjuk feltölteni. (Arany Piroska, Ballai László, Budai Orsolya, Olajos István, Illyana Sanara anyagából több anyagot lementettem, de nem a teljesség igényével.)

Kedves Barátaim, Írótársaim! Ismét közeledik a szeretet ünnepe, a SZENT KARÁCSONY. Kívánom, szeretetben bővelkedjen minden Kedves Családnál, lelkiekben töltődjünk fel és elbúcsúztatva az Ó évet bizakodva, jó egészségben köszöntsük az új, 2022-es évet. Szeretnék hinni abban, hogy az Új év örömteli találkozót hoz számunkra. 

Töretlen lendülettel, tele ihlettel, összetartó szeretettel eredményes alkotást kívánok: 

Derecske, 2021. november 27. 

Szőllősi Imréné Tóth Vilma.                                                                    

*****


*****

Kortárs Tükör Irodalmi és Művészeti Magazin 

https://www.facebook.com/631640063658512/posts/1927521240737048/

https://www.facebook.com/631640063658512/posts/1920080321481140/

https://lirart.com/irodalmi-palyazat/?fbclid=

A LirArt művészeti csoport illusztrációs pályázatot ír ki, mely nem szövegekhez keres illusztrációt, hanem fordított módon, az előzetesen meghirdetett képzőművészeti pályázatra beérkezett és beválogatott alkotásokhoz várunk szöveges illusztrációt.
Az alkotások létrehozásához a képek sorszámmal és címmel ellátva a http://www.lirart.com/ weboldalon a Beérkezett képek menüpont alatt találhatók
A vers, – lehet haiku is, – kapcsolódjon és harmonizáljon a kiválasztott képpel. Terjedelmi korlát: maximum négy, négysoros versszak, illetve 20 sor, soronként maximum 36 leütéssel. ( A korlátra a minikönyv formátuma miatt van szükség, melyet a legjobb 60 kép-vers páros alkotásból szerkesztünk meg. )

A pályázat benyújtásának módja: A pályamunka benyújtása elektronikusan, a lirart.szerk@gmail.com címre történhet a kiválasztott képzőművészeti alkotás sorszámának ( alkotójának, címének ) megjelölésével, melyek a weboldalon minden esetben a kép alatt kerültek elhelyezésre.
Jogi és személyi feltételek: Érvényesen pályázhat minden 18. életévét betöltött természetes személy. A 18. életévét be nem töltött természetes személyek csak törvényes képviselőjük hozzájárulásával pályázhatnak. Állampolgárság és lakóhely tekintetében a pályázat kiírója nem köt ki feltételt a pályázókkal szemben.
Pályamunkák beadásának feltételei:
A pályázó kizárólag saját eredeti szerzői alkotásával pályázhat. A pályázó a pályamunka benyújtásával felelősséget vállal azért, hogy a pályamunka a saját szerzői műve, továbbá felelősséget vállal azért, hogy az általa benyújtott pályamunka nem sérti más szerzői, felhasználói illetve személyiségi jogát, a pályamunka közzététele semmilyen jogszabályt nem sért. Egy pályázó maximum 3 művel nevezhet. Az alkotások beérkezés, előválogatás, elfogadás után (2021 március 1-től folyamatosan ) felkerülnek a lirart weboldalára a Beérkezett versek menüpontba. Április közepén a legjobbnak ítélt versek alkotói további két vers beküldésére kapnak lehetőséget. majd a teljes pályázati határidő lejárta után értékeljük a pályamunkákat.
Zsűrizést követően értesítjük pályázóinkat arról, hogy bekerült-e pályamunkájuk a z Evokációk 5. kiadványunkba, melynek elkészülését 2021. nyarára tervezzük.
RÉSZVÉTELIDÍJ: A pályázaton való részvétel ingyenes. HATÁRIDŐ: A pályázatok leadási határideje: 2021. április 15. illetve második körben április 30. Amennyiben az addig beérkezett és elfogadott pályázatok száma nem éri el a 60-at, a határidőt meghosszabbítjuk.
DÍJAK: Helyezésekért a kép-vers együttesek versenyeznek – Díjak: A pályázat első helyen végző képzőművész-költő párosa az elkészült Evokációk 5. mini antológia 2 példányát, további 2. 3. 4. és 5. helyezettjei, – azaz legfeljebb 8 fő 1 példányt kapnak ingyenesen.
A pályázat lezárásaként könyvbemutatóval egybekötött kiállítás szervezésére kerül sor, melynek helyszínét, és időpontját később határozzuk meg, (a vírushelyzettel kapcsolatos korlátozások alakulását is figyelembe véve. )

*****

NÉHÁNY SZÉP LOCSOLÓ VERS A PÁLYÁZATRA ÉRKEZETTEK KÖZÜL: 

  1. Simon Botond  6 éves

Boti vagyok maszkban jöttem,
hogy a vírus utol ne érjen..
Meglocsollak húsvét napján,
hogy el ne hervadjál.
Piros tojást kérek érte,
de ha csoki maradt az is jó lesz.
Vagy ha egy ezres, az még szuperebb.
Boldog húsvétot kívánok! 

………………………………

Balogh Zsolt Dominik: 18 éves

Ha slammer vagyok, gondolhatod
Csak saját verssel locsolgatok
Hoztam most, csak neked rímeket
Piros tojás mellé add a szívedet.

………………………………..

Gari Gergő 5. osztály Húsvét Napja

Áprilisra esik most Húsvét napja,
egész reggel tébláboltam, izgalmamba!
Alig vártam, hogy ide érjek hozzátok,
s meglocsoljalak, titeket, ha nem bánjátok!

Kint szépen süt a nap, gyönyörű a környezet,
de bent, rátok nézve szivárvány van a fejem felett!
Isten Éltessen Benneteket Húsvét Napján,
Jézus feltámadásának is az ünnepén!
Köszönöm, hogy gondoltatok rám,
és a tojást már ki is készítettétek elém!

A legjobbakat kívánom nektek!
Legyetek szerencsések, míg a föld kerek!

…………………………………

Horváth Péter 7.  osztály Locsolóvers

Védő maszkban jár a nyuszi,
Locsolásért nem jár puszi.
Itt maradok a szobámban,
Meglocsollak online – ban.

Szépen  süt a nap sugara a teraszon,
Szomorúan nézek ki az ablakon!
Eszembe jut a régi idők Húsvétja,
Sorfalat álltunk a kaputokba!

Mintha izgalmas  lánykérés lett volna nálatok,
Mindenki azt akarta, locsolja meg családod!
Terített asztalon a csodálatos hímes tojások,
Az asztalt körbe ülve meg a szép, szőke, lányok!

Elmondtam a versemet kicsit zavarban,
Mert a szemedet látva megbénultam!
Aztán meglocsoltalak a kölnimmel,
S te  tele voltál kedves szeretettel!

Kellemes Húsvèti ünnepeket
Most  online kívánok Neked,
De legközelebb ígérem,
A kapudban  az első leszek! 

……………………………………..

Kiss Balázs 6. osztály Húsvéti versike 

Most nem mehetek hozzátok,
De innen is gondolok Reátok!
Hiányoztok mindannyian!
A kölni is ma mozdulatlan!

A versemet is küldöm cseten ,
S egy fényképet ezen az ünnepen!
Szomorú vagyok miattatok,
Mert a locsolkodás oly szép nálatok!

De bízom benne, jövőre találkozunk,
S a Húsvétkor már jól szórakozunk!
Ti festitek majd a szebbnél szebb tojásokat,
Én meg locsolkodok, betartva a népszokásokat! 

 …………………………………………

Covid idején…ÍRTA: Kordás család Anna, 12, Meli 8 és Bogica 6 éves.

Kedves nyuszi gyere gyorsan,
hozd a tavaszt, meleget,
tűnjön el a vírus jó messzire,
szenvedtünk már eleget. 

Nyílnak a tavaszi virágok,
simogat a napsütés,
Jön ám a vakcina,
Hurrá! jön a felüdülés!

Meglocsollak rózsavízzel,
legyél szép, és egészséges,
2021-ben ez a kis vers
kedves és fertőzésmentes: D

…………………………………………………………………….

Kiss Tibor 5. osztály Locsolkodó vers

Azért jöttem locsolkodni,
hogy nőjetek nagyra!
Nem szeretem a szót szaporítani,
Vigyázzatok magatokra!

Jövőre is eljövök hozzátok,
addig is minden jót kívánok Nektek!
most pedig ide kell, hogy adjátok,
azt a tojást, amely a legeslegszebb!

El is megyek nem sokára,
de jó volt látni titeket!
Még egyszer ma utoljára,
megcsókolom kezetek!

………………………………………

Győrffy-Biró Zalán Dániel 8 éves   Locsolóvers

Távmunka és távtanulás
Mindig tele van a lakás
Maszkot hordunk szakadatlan,
De nem farsangi mulatság van!
Húsvét napunk speciális:
a locsolás is digitális…
Szkájpon ünnepel a rokonság,
GLS-sel érkezik a nyalánkság,
Locsolóvers videósan,
Mert a nyuszi hómoffiszban (van).
Beütött a fránya kovid
Az egész világ fertőtlenít. 

*****

Indul a versíró pályázat 2021-ben is.

*****

A Tanka János Irodalmi Kör 2020. évi eseményei röviden: 

Olajos István újévi jókívánságait küldte ÚJ ÉV – ÚJ ÉLET címmel, majd Húsvéti jókívánságait PATER MI, SI POSSIBILE EST címmel mindnyájunknak. 

  1. január 20-án Berettyóújfaluban volt a Bihari Múzeum XXIV. Évkönyvének  bemutatója. A kötetben szerepel többek között írótársunk Bakó  Endre munkássága

Arany Piroska (néni) a facebook-on blogot indított el, folyamatosan írja a derecskei emlékeket életéből. Piroska Arany  illetve: Piri Mama blogja. 

  1. februárban Derecske Város Képviselő Testülete részére támogatási kérelmet adtam be a honlapunk működtetésének támogatására és a versíró pályázat költségeire. 25.000 Ft. Támogatást kaptunk.
  2. februárjában néhány pályázatra hívtam fel az alkotók figyelmét, mint például: 

SZÓ- KINCS IRODALMI PÁLYÁZAT 

Szárnypróbálgatók 2020.

„A magyar fájdalom és összetartozás versei – Trianon 100.” Komárom város pályázata. 

Budai Orsolya MŰVÉSZETI MAGAZIN:  NYÁRI ZÁPOR, FELHŐKÖNTÖS, SZELLŐTÁNC című e-magazint indított útjára, erről tájékoztattalak benneteket. Az e-magazin folyamatosan frissül Orsi közreműködésével. 

Meghirdettük a hagyományos Költészet Napi versíró pályázatunkat „Honvágy” témában. 

2020 tavaszán megjelent Bige Szabolcs Csaba BÚVÓPATAK, AVAGY HAMU ALATT IZZIK A ZSARÁT című regénye. 

Megjelent Illlyana Sanara Vadmacskák 1- Az utolsó rókatündér, Látók háza, Istenek hajnala című ebook. a NewLine Kiadó webáruházban. Valamint Ryon krónikái novella antológia ebook ugyan ott. 

https://shop.newlinekiado.hu/Illyana-Sanara-Ryon-kronikai..

+ Gerő István (Pista bácsi) 2020. március 15-én elhunyt, a Derecskei Hírekben emlékeztem meg róla.

Nagy Istvánné szerkesztésével elindult a Derecske ANNO weblap. www.anno.derecske.hu

  1. október 11-én ünnepelte 10 éves fennállását a MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE című a magyar szabadság és demokrácia történeti és kulturális folyóirata. www.marczius15.hu

Folyamatosan jelentek meg negyedévenként az újabb számok Ballai László író, kiadó és szerkesztő  gondozásában. Szerzők között szerepel rendszeresen Ballai László. 2020/9-10 számban a válogatások közt szerepel Tanka János egykori tanítványa Bella István 3 verse is. Ebben a kötetben versfordítással (Edgar Allan Poe: Annabell Lee) is jelen van Ballai László. 

A versíró pályázat helyezettjeinek értesítése, jutalom elküldése. 

Terveink között szerepel : 

Surman László írói pályafutásának, Akarom, élj! – című verses kötetének  bemutatása.

Bige Szabolcs Csaba BÚVÓPATAK, AVAGY HAMU ALATT IZZIK A ZSARÁT című regényének bemutatása. 

Derecske ANNO megismertetése.

Szőllősi Imréné Tóth Vilma
a Tanka János Irodalmi Kör vezetője

*****

Budai Orsolya MŰVÉSZETI MAGAZIN:  NYÁRI ZÁPOR, FELHŐKÖNTÖS, SZELLŐTÁNC

Kedves Tanka János Irodalmi Kör Alkotói! 

Szeretném felhívni a figyelmeteket Budai Orsolya által szerkesztett e-magazinra, melynek címe: Művészeti Magazin – Nyári zápor, felhőköntös, szellőtánc. A Facebookon ezt begépelve bejön az oldal. Orsi így ír ott a magazin céljáról: 

Kedves Olvasók! ❤

A NYÁRI ZÁPOR, FELHŐKÖNTÖS, SZELLŐTÁNC elnevezésű oldal azért jött létre (2016-ban), hogy verseimet, írásaimat olyan felületen mutassam meg, ahol családommal, barátaimmal, ismerőseimmel egyszerre oszthatom meg őket. Majd egy felkérés hatására elkezdett bővülni a kör. Egyre több csodálatos embert ismerhettem meg, akik között sok kortárs szerző is helyet foglal. Elindult bennem tehát egy gondolat, az addig személyes oldal MŰVÉSZETI MAGAZIN-ná alakításáról, ahol nem csupán saját írásokat publikálok, hanem a kedves barátokat is felkérem egy-egy megjelenésre a HÉTFŐ ESTI VENDÉG című rovatba.
Továbbá válogatok a korabeli írók, költők tollából ránk maradt gyöngyszemekből is, amit a KEDVES MAGYAR IRODALMUNK című rovatba szerkesztek.
A festészet, a vizuális kultúra is helyet kapott a Magazin oldalain. A KÉPES NAPINDÍTÓ PILLANATOK – EGY KORTY MŰVÉSZET című rovatba gyönyörű festmények kerülnek különböző nemzetiségű festőművészektől.
Saját írásaimat a SHOYA VERSEK, valamint a GONDOLATOK 17 SZÓTAGBAN című rovatokban teszem közzé.
Társszerkesztőként szintén a Művészeti Magazin oldalán tevékenykedik Jordáki Gábor (Gabriel J.), aki időnként saját írásaival teszi még színesebbé a palettát, valamint Márton Krisztina, aki a TÜKRÖZŐDÉS-EGY PILLANTÁSNYI MŰVÉSZET című rovatba szerkeszt nagyszerű fotókat.

A későbbiek folyamán szívesen fogadom olyan kortárs szerzők alkotásait, akik szeretnének ezen a felületen is megmutatkozni írásaikkal. Az alábbi e-mail címen várom a jelentkezéseket:

📮Budai Orsolya – orsolya.fbudai@gmail.com

Célom a szépség, a mély gondolatok, igényes tartalmak, a művészet, az alkotómunka, az értékek éltetése, figyelmünk fókuszába helyezése minden csatornán keresztül – legyen az verbális, vagy vizuális-, ezáltal is hozzájárulni a világ szeretettel teljes, igazi értékekben bővelkedő gyarapodásához.

Szeretettel köszönöm a megtisztelő figyelmet! 🙏❤

Budai Orsolya
www.orsolyabudai.com

Aki szeretne írást feltenni, írjon Orsinak  az: orsolya.fbudai@gmail.com címre, örömmel várja írásaitokat. Üdvözlettel: Szné Vilma  

2020. évi költészet napi versíró pályázat

Megemlékezés Gerő István – Pista bácsi – munkásságáról

„Az emlékezet életet ad,
s ki tetteiben megemlegettetik,
az halhatatlan lesz!” (Kölcsey Ferenc)

Eltávozott közülünk GERŐ ISTVÁN 

Ahogy mi hívtuk Pista Bácsi, életútja 2020 március 15-én véget ért. 

  1. augusztus 16-án született Derecskén. Szülei Nagy Róza és Gerő János voltak. Öten voltak testvérek: Éva, Klára, János, ő István és Katalin. Bátyja Gerő János, a sokak által ismert író. 

Elemi iskoláit és a polgári iskolát Derecskén végezte. A polgári iskola elvégzése után tanuló volt a Derecskei Nagy Hangya Szövetkezetnél a háború kitöréséig, aztán 1946-ban asztalos tanulónak ment. Első mestere Derecskén Molnár Béla volt, majd Nagy Sándor műhelyébe került és ott szabadult fel. 1949-ben került Budapestre, ahol faipari munkásként asztalos szakmájában az Épületasztalos és Faipari Vállalat (ÉPFA) Óbudai Gyáregységének vezetőjeként dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1978-ig.1979/80-ban a gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskolán elvégezte a vadgazdálkodás- és vadászati ismereteket, így ezután egyik kedvenc hobbijának élt, a vadászatnak, de közben a famegmunkálás rengeteg ötletét felhasználva környezetét saját készítésű és díszítésű bútorokkal, kiegészítőkkel látta el. 1952-ben feleségül vette Hevér Margit óvónőt. Két gyermekük született, Éva és Ágnes. Évtizedekig Budapesten élt, tartotta testvéri kapcsolatukat Jánossal, de gyakran hazalátogatott Derecskére édesanyjához és a közelben lakó testvéreihez és azok családjához.

A szülőföldje iránt érzett szeretete visszahívta szülővárosába, 2002-ben hazaköltöztek feleségével Derecskére. Már abban az évben tagja lett a Derecskei Kézműves Körnek. A fa megmunkálását a helyi Kézműves Körön belül aktívan folytatta, festett népi-bútorokat láthattunk tőle az adventi és más kiállításokon. Rendszeresen részt vett a városi és kistérségi kiállításokon, vásárokon, bemutatókon: Derecskén, Konyáron, Mikepércsen. 

Idős kora ellenére töretlen lelkesedéssel és fáradságot nem ismerve fő építője volt a Kézműves Kör első kiállítósátorának. Építő ötletére mindig számítani lehetett. Mindig a megújulás, megújítás híve volt, ismereteit múzeumok látogatásával, festett bútor konferencián való részt-vétellel fejlesztette. (Lásd  Békéscsaba 2012)

  2004-ben megírta; Derecske Önéletrajzi visszaemlékezés helytörténetekkel című munkáját, majd 2006-ban Egy csokorba szedve, 2012-ben Versek és elbeszélések címmel újabb könyvet jelentetett meg.

Városunkban a cserkész mozgalom újraindulásakor és azóta is folyamatosan fő támogatója volt e gyermekszervezet kibontakoztatásának. Nem csak eszmei, de anyagi támogatást is nyújtott a csoportnak. Emlékeivel, ötleteivel, személyes példaadásával gazdagította a gyerekek ismereteit.

A Tanka János Irodalmi Kör megalakulásakor ott találjuk az első jelentkezők között. A kör internetes honlapján olvasható helytörténeti írásai. 

Élettársával bekapcsolódtak egy újabb közösségbe, a Hagyományőrző Nyugdíjas Klub életébe. 

A város kulturális, művészeti életének ápolása, jobbítása fontos volt számára. Aktív, fiatalokat túlszárnyaló közéleti személyiséget veszítettünk el. 

A Derecskei Kézműves Kör, a Tanka János Irodalmi Kör, a derecskei Cserkészek közössége javasolta 2018-ban, hogy „Derecske városért” elismerésben részesüljön 2018 júniusában a város napján. 

Mindnyájunk nevében írhatom, hogy igazán hálásak vagyunk a Sorsnak, hogy megajándékozott bennünket, derecskei embereket egy igaz emberrel, Gerő Istvánnal. Míg élt, kincseit, könyveit és a festett derecskei kisszékeket (sámlikat) szeretete jeléül osztogatta köztünk. Eltávozása után benne él a közösségek emlékprogramjaiban, fényképekben és mindenben, mit tőle kaptunk, mindnyájunk szívében.   

Kedves Pista Bácsi! Köszönjük, mit Tőled kaptunk, mindent, amivel általad lettünk gazdagabbak. 2002-ben hazaköltöztél szülőhelyedre, Derecskére. 2020 június 8-án az anyaföld megnyílt előtted, befogadott és őrzi hamvaidat. Nyugodjál békében.

Szőllősi Imréné Tóth Vilma
a Tanka János Irodalmi Kör vezetője

Könyvbemutató

A Bihari Múzeum XXIV. évkönyvének bemutatása 2020. január 20-án 17 órakor lesz Berettyóújfaluban a Nadányi Zoltán Művelődési Házban. A kötetben szerepel többek között írótársunk Bakó  Endre munkássága. Szeretettel hívok a rendezvényre minden alkotót.

 

 

 

 

Olajos István 2020-as évi újévi köszöntője

Az alábbi írással kívánok az irodalmi kör minden kedves tagjának Istentől gazdagon megáldott, boldog Újesztendőt.

Szívélyes üdvözlettel Olajos István

ÚJ ÉV – ÚJ ÉLET

Az óévi istentiszteleteken gyakran felcsendül Füle Lajos amúgy is rendkívül népszerű alábbi éneke: 

Siessetek, hamar lejár!
Kegyelme már régóta vár.
Ma még lehet, ma még szabad,
borulj le a kereszt alatt!

Elszáll a perc, az életed.
Ma még, ha jössz, elérheted.
Ne késs tovább, ne várj tovább,
ma kérd Atyád bocsánatát!

Egy esztendő befejeződése mindig együtt jár azzal, hogy meglegyint bennünket az elmúlás gondolata, felveti az emberiség ősi kérdéseit. Mi az élet valódi értelme? Hová mentek, akik már meghaltak és (bár erre manapság a legtöbben nem szívesen gondolnak) mi lesz, ha ez majd velem is megtörténik? Mennyiben segít rajtam, ha megfogadom az énekben megfogalmazott tanácsot? 

Pál apostol, akkor még Saul nevű ifjú farizeusként, Damaszkuszba indult Jézus tanítványait halálra keresni, ám útközben magával a Mesterrel találkozott, és hogy ez mit eredményezett, azt így írja le később röviden: „Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2Kor 5,17). Megtapasztalta, hogy ez mit jelent, rálátott korábbi bűnös életére, arra, hogy saját feje után rohanva, bár jó szándéktól vezéreltetve, kifejezetten káros tevékenységet fejtett ki, mely Isten ügyét hátráltatta. Radikális változásra volt szüksége, ami persze sohasem könnyű. Először – eléggé el nem ítélhető, bár némileg érthető módon – Krisztus követői, ismervén előéletét, nem akarták őt befogadni, majd amikor kiderült, hogy az a bizonyos „pálfordulás” valóban bekövetkezett, korábbi társai törtek acsarkodva életére. Végül mégis gyönyörű, noha nehézségekkel teli pályát futott be, sok helyen hirdetve eredményesen az evangéliumot „alkalmas és alkalmatlan időben”.

Pál megtalálta a választ a fenti kérdésekre, miután átadta életét az Úrnak és bűnbánatot tartott. Ezért javasolja mindenkinek: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Ef 4, 23-24). Ennek egyenes következménye a Jézussal való áldott közösség: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal 2,20). És ezért hangoztatja Pál a filippi levélben, hogy Vele szeretne lenni mindörökre, addig azonban azt teszi, amit Ő akar: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom. Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb. De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek” (Fil 1, 21-24).

Mi történt tehát Pállal? Megújult, már nem érdekelte, hogy mi ennek az ára, elszakadt a világtól, mert megtalálta azt a kincset, ami mindennél többet ér, bár emberi szemmel nem látható, kizárólag az Ő akaratának megismerésére törekedett, amint ezt később megírja Rómába ekképpen: „ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róm 12,2). Mindezt így indokolja meg egyrészt a korinthusi híveknek: „Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók (2Kor 4,18), másrészt pedig Timóteusnak: „mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra” (2Tim 1,12).

Az új esztendő mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy a Mesterrel találkozzék és ezen az úton kezdjen járni. A kegyelmi idő még tart és ezt az évet már kezdhetjük úgy, hogy tudjuk, mi a célunk, mi a sorsunk, élhetünk egészen új életet Krisztusban, és ehhez „mindössze” annyit kell tennünk, amire az idézett ének buzdít: borulj le a kereszt alatt és kérd Atyád bocsánatát. „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük” (Zsid 13,14).

Áldott, békés, szeretetteljes ünnepeket és boldog,eredményekben gazdag,
egészségben megélt Új Esztendőt kívánok MINDEN KEDVES ALKOTÓNAK a Tanka János Irodalmi Kör nevében. Nagy tisztelettel és szeretettel: Szőllősiné 

2019-ben „HA ÉN EGYSZER FELNÖVÖK” címmel hirdettük meg a versíró pályázatot, és az I. korcsoport I. helyezettje Csizmadia Rege Borbála lett az alábbi versével: 

Pár sóhajnyi jövő

Ha majd felnőtt leszek,
zenélni fogok.
Hallom, hogy hangszeremen
pendülnek a húrok. 

Másoknak a jövő,
lehet kietlen róna
Nekem inkább egy
kis faszínpad volna. 

Körbeállnak engem
férfiúk és lányok.
Kedvesen nézik,
ahogy muzsikálok. 

A zene nekem így is
sok mindent mutatott.
Elvitt jó messzire,
aztán visszahozott. 

Hegyes, havas táj közt,
fenyőfák árnyában,
s még milyen helyeken jártam,
mikor muzsikáltam.

Bár tudom, oda
görcsös az út,
Aki vakon neki futott,
hamar elbukott. 

De ha szép lassan
végigsiklunk rajta,
Markunk addig ezt – azt
a földről felkaparja. 

Megtalálom helyem
majd e világban.
Kis csepp leszek én,
a nagy óceánban. 

A fülem zenét hallgat,
szemem pedig nézi,
miképp fogok e helyre belépni.,
s hangok között élni. 

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Kedves vendégeinket! Alkotókat a városnapi könyvbemutatónk alkalmából. 

Harmadik alkalommal rendezünk A T. J. I. K., Írók, Költők Klubja szervezésében könyvbemutatót. Rendszerint a bemutató után még a klubtagok kötetlen beszélgetésre együtt maradunk. Ezen a kötetlen beszélgetésen az előző évi könyvbemutató óta eltelt időszakról, egyéni sikerekről elbeszélgetünk, új tagok bemutatkoznak. A beszélgetésen bárki részt vehet a kedves vendégek közül, Szeretettel hívunk is MINDEN érdeklődőt. 

Amint a meghívóból és a plakátról értesültünk, ma 5 alkotó tag mutatja be legújabb munkáját: Fogadják ÖKET szeretettel: 

Arany Piroska írónő, Bakó Endre író, irodalomtörténész, Ballai László író, költő, Budai Orsolya költőnő, és Rád Piroska Illyana Sanara írónő. Arany Piroska nénire sajnos aggódva gondolok, mert március 20-a óta nem kapok hírt felőle. Örömmel jegyzem meg, hogy Arany Piroska, Bakó Endre és Rád Piroska Ilyana Sanara Derecske város szülötte. 

Két verseskötetet és 4 prózai művet fogunk bemutatni. 

Ismerjük még meg a KÖR jelen lévő alkotóit: 

Kedves Alkotók! Kedves Vendégek! 

Azt gondolom, szerényen megjegyezhetem Önökkel együtt, hogy az, ami évekkel ezelőtt elindult városunk irodalmi életében, az felfelé ível. 

Mi, Derecskén egy kis szűk csoport, a Tanka János Irodalmi Kör, Írók, költők Klubja összefogtunk, hogy műveljük a művészeten belül a költészet, a líra és a próza kertjét. Ápoljuk hogy virágozzon a kultúra. 

És ez miért fontos nekünk? 

Érezte- e már ÖNÖK közül valaki, hogy gyorsabban ver a szíve, amikor meghall egy szép magyar verset, egy lírai dallamot, egy lélekhez szóló üzenetet, Én hiszem, hogy nincs ember a földön, akit ne érintett volna meg valaha a költészet valamelyik formája. Vannak érzelmek, gondolatok, vagy akár a látvány is ilyen, amelyet nem lehet másképpen kifejezni, mint egy szép szonettben, egy gyönyörű dalban, vagy épp egy csodás festmény képében. A költészet, a művészet egyik gyermeke, Költészet és művészetek nélkül szürke lenne minden. Vagy vannak megzenésített versek is, melyek sokszorosan hatnak érzelmeinkre. Szép szerelmes, fennkölt  dalokra, mint a Himnuszra, Szózatra is gondolok többek között.

Joggal mondjuk: Lélektől lélekig hatnak. 

Nem tudom, hogy elgondolkodtak- e Önök azon, hogy mennyire egyszerű… vagy NEM? És MIT JELENT  Írónak, költőnek lenni. Mit vállalnak fel egy- egy alkalommal, legyen az akár vers, akár próza. Meg tudják- e rezegtetni lelkünk húrjait? Magával tudnak ragadni? Odafigyelünk rá?  Írók, költők sokféleképpen vélekednek erről, s hitvallásukat, ars poéticájukat mindenki másként fogalmazta, fogalmazza meg. Csak néhányat említek: 

Goethe így ír: Keresd, művész, a magányt,
   művet foganj s befejezz;
   de hogy élvezd alkotásod,
   ahhoz társakat keress.

Archibald MacLeish: Ars Poetica

akármibe fogsz, legyen egyszerű, váljon egésszé.

Horatius: Ars poetica 

Van joga és lesz mindig minden dalosoknak

mondani új szavakat, ha korunknak bélyege rajtuk. – komoly tartalom van a szavak mögött.

Ez a gondolat azonos, ahogy  Petőfi Sándor a XIX. szd. Költői c. versében megfogalmazta

Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez!  Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
AMINT LÁTJUK, IGAZI ÍRÓNAK, KÖLTŐNEK LENNI NEM KIS KIHÍVÁS. Helyettünk és értünk mondják ki, írják le gondolataikat. Köszönet NÉKIK és HÁLA ezért. Lelket és történelmet egyaránt formálnak. 

Kedves Vendégeink!  Április 11-én, a költészet napján volt rendezvényünk, ahol a versíró pályázat eredményhirdetése volt. Már ott találkozhatott a közönség Budai Orsolya költőnővel. Vele beszélget első verseskötetéről Bordán Lajos az irodalmi Kör tagja, technikusa, a művelődési ház munkatársa. 

BUDAI ORSOLYA: LÉLEKTÜKÖR c. verses kötete. – BEMUTATÓ – 

BALLAI LÁSZLÓ: MEGFELELT A NAPNAK, A SZERELEM MÍTOSZA 

BAKÓ ENDRE: KARÁDY-LÁZ DEBRECENBEN 

ILLYANA SANARA R. PIROSKA: ÁLOM MESTER

ARANY PIROSKA: A TŰRÖM FŰ MESÉI 


Kedves Alkotók! Közeledik Derecske városnapja. Ezzel kapcsolatban közlöm az alábbiakat: 

A Tanka János Irodalmi Kör ez évben is bemutatja az alkotók legújabb köteteit. Így Arany Piroska A tűröm virágok meséi, Bakó Endre Karády-láz Debrecenben, Ballai László Megfelelt a napnak és A szerelem mítosza, Budai Orsolya Lélektükör, Illyana Sanara Rád Piroska Álom mester című köteteket mutatjuk be. 

Időpont és helyszín: 2019. június 22 -én szombaton 13 órakor a művelődési házban. 

Ez alkalomból is berendezünk egy asztalt az eddig megjelent köteteknek, ahol az alkotók találkozhatnak a közönséggel és dedikálhatják köteteiket. 

Tiszteljük meg írótársainkat jelenlétünkkel, találkozzunk és töltsük együtt kellemesen azt a délutánt. 

Szeretettel várok minden kör-tagot, hozzátartozókat, irodalombarátokat egyaránt. 

Nagy tisztelettel: Szőllősi Imréné

Plakát a 2019. évi városnapi bemutatókról

 

 

 

 

 

 

 

2019 Húsvét előtt: Olajos István írótársunk minden kedves olvasónak az alábbi írással áldott, békés Húsvétot kíván:

ADJUVA INCREDULITATEM MEAM!

A fenti szavakat a Biblia annak a kétségbeesett apának tulajdonítja, kinek néma lélek által gyötört fiát a tanítványok meggyógyítani nem voltak képesek: Légy segítségül az én hitetlenségemnek! (Mk 9,24). Jézus kiűzi a tisztátalan szellemet a gyermekből, miután alaposan megfeddi az apostolokat – hitetlenségük miatt. Mert az Ő követői sem voltak ebből a szemszögből nézve semmivel sem különbek. Ha végiggondoljuk a húsvéti eseményeket, Júdás, aki tanítványként látta a csodákat, hallotta a tanításokat, harminc ezüstpénzre taksálta az Üdvözítőt (ez ma alig több, mint félmillió forintot jelentene). Péter a kakas megszólalásának pillanatában döbben rá, hogy valóban háromszor megtagadta az Urat holmi tűz körül melegedő szolgálók előtt, holott ezt megelőzően életét is hajlandó volt feláldozni érte. A többiek egyszerűen elrohannak és bezárkóznak, kizárólag János, a főpap rokona mer mutatkozni a kereszt tövében. Az asszonyok vasárnap hajnalban elindulnak befejezni a temetést, miután előző nap, ahelyett, hogy a feltámadás csodájára készültek volna, erre hatalmas ráfordításokat áldozva felkészültek, útközben pedig legnagyobb gondjuk az, hogy ki hengeríti majd el a követ a sír elől, mely az újra élő Úr Jézusnak addigra már régen utat engedett. Mennyi rettegést, bánatot, siralmat, felesleges erőfeszítést megtakaríthattak volna mindannyian, ha elfogadják mindazt, amit Mesterük előre megmondott nekik. Mennyire beigazolódott az, amit Pál apostol később így fogalmazott meg: „Azért a ki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék (1Kor 10,12).

Mielőtt azonban bárki is rávetné az első követ a Biblia eme „hitetlen” szereplőire, vizsgáljuk meg, hogy mi, akik esetleg már „hívőknek” tituláljuk magunkat, jobban ráhagyatkozunk-e az Úrra. Mert mennyivel tarjuk mi hihetőbbnek a Jelenések könyvét, már amennyiben egyáltalán hajlandóak vagyunk foglalkozni vele? Vagy mutatja-e életvitelünk, hogy komolyan vesszük Jézus eme kijelentését: „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek (Mt 6, 31-33). A címbéli mondat elhangzása előtt Üdvözítőnk kijelentette: „Minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,23). A fiú meggyógyult, mi mégis csupán azt tartjuk lehetségesnek, amire „reális” esélyt látunk. „Ne félj, csak higgy” (Mk 5,36) – szólt Jézus Jairushoz, mikor lányának halálhírét meghozták. Tudjuk, hogy a kisleány feltámadt, ennek ellenére mi félünk és nem hiszünk. „Ha hiszel meglátod majd az Istennek dicsőségét” (Jn 11,40) – mondta az Úr Mártának Lázár sírjánál a betániai temetőben. Lázár is feltámadt. De kíváncsiak vagyunk mi egyáltalán Isten dicsőségére? Vagy inkább csak abban bízunk, amit mi magunk elképzelhetőnek és elvégezhetőnek látunk? A hit nem szép, napos időben a templom felé ballagva (mert, ha esik az eső, akkor már nem megyünk), hanem mindig nehéz, megpróbáltatásokkal teli időszakokban mutatkozik meg igazán, amikor ki kell állnunk az Úr Jézus ügye mellett. Ki merünk-e egyáltalán menni Bibliával vagy énekeskönyvvel a kezünkben az utcára? Megmutatjuk-e mindenkor, hogy mi Krisztus követői vagyunk, felvállaljuk-e Őt akkor is, ha ebből esetleg hátrányunk vagy kellemetlenségünk származik? Kijelentjük-e nyilvánosan Jézus szavairól, hogy mi azokban rendületlenül hiszünk? Ilyen esetekben bizony gyakran be kell vallanunk, hogy az Üdvözítőt annak idején körülvevő ingadozó lelkek valóságos hithősöknek minősíthetőek hozzánk képest. És ha nekik akkora hitük sem volt, mint a mustármag (Mt 17,20), akkor vajon mekkora lehet a miénk?

Ami pedig az eszkatologikus időket illeti, ezekre általában gondolni sem nagyon szeretünk, beleértve saját halálunkat, az azt követő sorsunkat, az Úr eljövetelét, az ítéletet. Mert tudjuk ugyan, hogy ez a világ bűnös és botrányosan alacsony szintre süllyedt, valami miatt mégis ragaszkodunk hozzá. Nem merjük életünket teljesen átadni az Úr Jézusnak, kimondani Pál apostollal együtt: „kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb” (Fil 1,23). Mintha nem lennénk bizonyosak abban, hogy Jézus és a Sátán csatája a Golgotán már eldőlt, és aki bűneit letette a nagypénteki kereszt alá, az minden kétséget kizáróan részesül Üdvözítőnk Húsvét vasárnapi megdicsőülésében is.

A 27. zsoltár így kezdődik: „Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?” Teljesen egyértelmű tehát, hogy kihez kell fordulnunk. Mert Sátán és a világ mindent megtesz, hogy eltántorítson bennünket attól, hogy higgyünk Krisztus ígéreteiben, megkísérelnek kétkedést szítani szíveinkben, elhitetni, hogy a földi létet nem követi folytatás. Jézus így szólt Tamás apostolhoz: „Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek” (Jn 20,29). Isten húsvéti üzenetét megértve az újabb és újabb adag sonkák elfogyasztása és a locsolóüveggel való szaladgálás mellett (vagy inkább helyett) boruljunk le tehát feltámadott Megváltónk előtt és kérjük Őt gyermeki lélekkel: Légy segítségül az én hitetlenségemnek!

Visszatekintés a Tanka János Irodalmi Kör, írók – költők klubjának megalakulására 

A KÖLTÉSZET NAPJA alkalmából 2017. április 11-én nyitottuk meg ünnepélyesen Derecskén a művelődési házban a Tanka János Irodalmi Kört, írók-költők klubját és a kör internetes naplóját. 

A művelődési ház és a kör által meghirdetett versíró pályázat eredményhirdetése után Ady Endre Szeretném, ha szeretnének című versét a Szeredás együttes feldolgozásában hallhattuk Szilágyi Adrienn tanárnő előadásában. 

Nádházi Tálas Csilla a művelődési ház igazgatónője, Bakó István városunk polgármestere köszöntötte elsőként elismerő szavakkal megalakulása alkalmából a kört.

Az előzetes szervezés alapján már több, mint húsz fő jelezte, hogy szívesen csatlakozik a körhöz. Ezek a jelentkezők a Derecskei irodalmi breviáriumból már jól ismert írók, költők, és a kötet bemutatóján 2016. június 18-án a város napján találkozott velük Derecske lakossága. Külön öröm voltszámunkra és köszönet érte, hogy Budapestről, Dunántúlról, Debrecenből is eljöttek neves írók, költők, hogy mint alapító tagok, együtt, ünnepélyes keretek között indítsuk útjára a kört és internetes blogját. 

Mindig felemelő érzés, ha a művészetek találkoznak, és ez történt akkor is, amikor a helyi írók, verselők és a távolról érkezett vendégek hallhatták Derecske dalát, miközben a felvillantott képek segítségével bebarangoltuk városunkat. Köszönet érte a városunk EZIS zenekarának, akik a dal szövegét maguk írták, zenéjét maguk szerezték és ők játsszák e dalt. 

Dr. Bakó Endre irodalomtörténész és Ballai László író bemutatkozása maradandó gondolatokat hagyott a közönség és költőtársaink számára is. 

Újabb ötlettel gazdagította a kör tevékenységét Ballai László és Szilágyi Sándor. Javasolták, hogy  hozzuk létre a kör KÖNYVTÁRÁT. A könyvtárba induló állományként Ballai László nyolc kötetét fel is ajánlotta. Azóta a kölcsönzés elindult és bővült is az állomány Csizmadia Éva írónő és mások saját kötetük felajánlásával. 

ALAPÍTÓ EMLÉKLAPUNK 29 alapító tag nevét őrzi a jelenlévők aláírásával. Az alkotók és fő támogatóink emléklappal őrzik ezt az eseményt. 

A megalakulásunk óta sajnos, el kellett búcsúzni két neves írótól: Bényei Józseftől és Csizmadia Éva írónőtől. Annak viszont nagyon örülünk, hogy mindig jönnek hozzánk újabb tagok. Ez évben Budai Orsolya, Surman László és Gara Sára kapcsolódott be körünkbe. 

2019-ben harmadik alkalommal hirdetjük meg a versíró pályázatot általános és középiskolás tanulók részére. Az előző évek tapasztalatai azt mutatják számunkra, hogy igen is, van igény a líra, a szép gondolatok iránt. 

2008 óta – a kör megalakulása előtti időben – a városnapi programon folyamatosan bemutatunk a közönségnek nem is egy új könyvet, ami a mi, és az ÖNÖK ismerőseinek tolla nyomán születnek meg. 

A művelődési ház és könyvtár programjába, például a kultúra napi programba bekapcsolódunk,  javaslatunkkal, ötletünkkel kiegészítjük. 

  1. február 13-án mutattuk be Derecske lakosságának Dr. Szőke Károly József Az én életem című könyvét. Gratulálunk városunk szülöttének és hálásak lehetünk azért, hogy városunk helytörténeti gyűjteménye ismét gyarapodott a Szőke család életének nyomon-követésével. 

Az április 11-i versíró pályázat eredményhirdetése nyitott program ebben az évben is, ezért  mindenkit nagy tisztelettel hívunk erre a programunkra. 

Városunk könyvtárában bárki érdeklődhet azok iránt a könyvek iránt, melynek szerzői a kör tagjai. A könyvtár dolgozói szívesen adnak felvilágosítást ez ügyben. 

 Akik kedvet éreznek az írás iránt, nem csak eseményeinkre, de az alkotók körébe is szívesen látjuk  őket. 

Honlapunkat elérik az irodalmikor.derecske.hu  -n. Vagy írjon nekünk a: szolimre@gmail.com e-mail címre. 

Szőllősi Imréné Tóth Vilma
a Tanka János Irodalmi Kör vezetője

125 éve született Juhász Géza

A napokban olvastam az 1954. december 19-i Néplapban Boda Istvántól egy lírai hangú írást Juhász Géza 60 éves címmel, mellyel az írót, a tanárt, Juhász Gézát köszöntötte Boda István, aki akkor 26 éves volt.

65 évvel ezelőtt írta Boda István író, költő barátunk. Juhász Géza 125 évvel ezelőtt született. Boda István, aki az íráskor 26 éves volt, most 91 éves… mennyi gondolat szökken fel hirtelen…Eszembe jut, a 2018-as ősz, Debrecen, a Benedek Elek Könyvtár, ahol ünnepelni gyűltünk össze Boda Pista bácsit. 90. születésnapja alkalmából felesége Judit néni kívánságára Bakó Endre író barátunk összeállításában, szerkesztésében jelent meg legújabb verseskötete Hűség mindhalálig címmel. Eszembe jutott az a meghitt, kedves fogadtatás, amikor otthonában felkerestem…

A fiatalból bölccsé vált a költő. 65 év zúgott át azóta felette. Lelkének tiszta fénye, embersége, tisztelete a tanítója iránt nem fakult meg.

Írása az alkotói portálján olvasható.

Emlékezés ADY ENDRÉRE

A Tanka János Irodalmi Kör összejövetelén, április 11-én mi is megemlékeztünk Adyról. A méltató gondolatokat a MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE, a magyar szabadság és demokrácia történeti és kulturális elektronikus folyóirat 2019/ 3-4. számában megjelent: Babits Mihály: Tanulmány Adyról című írásából idéztem a költőről. Több értékes írás jelent meg ez alkalomból a folyóiratban, pl. írótársunk Olajos István és Ballai László írásai is.

Bővebben lásd: www.marczius15.hu/ melynek felelős szerkesztője és kiadója Ballai László írótársunk.

BALLAI LÁSZLÓ egyik írásának címe: GALÁNTAI TÁNCOK – idézet a folyóiratból:

Kodály Zoltán Galántán töltötte gyermekkora legszebb hét esztendejét. A híres galántai banda akkoriban Mihók prímás vonójára figyelve játszotta a talpalávalót. A galántai cigányoknak régi a hagyományuk, hírük már 1800 táján eljutott Bécsbe is, ahol akkoriban több füzetnyi magyar tánc kottája látott napvilágot, s az egyiknek a címe a dallamok forrásául a ga­lántai cigányokat jelölte meg.

Kodályt cseperedő korabeli benyomásai ösztönözték később arra, hogy gyűjteni kezdje a XIX. század-elejei, korai verbunkos emlékeit. Ezekből a motívumokból kerekedett a Galántai táncok színes, ragyogóan hangszerelt muzsikája.

A népi verbunkos sajátos jellegzetességei: a pontozott ritmus, a bokázó záradék, a melódia hajlékony, rögtönzésszerű variálása, pompázó feldíszí­tése, mind feltalálható Kodálynak ebben a népszerű művében, amelyet a szerző a Budapesti Filharmóniai Társaság alakulásának 80. évfordulójára írt. A Filharmóniai Társaság a Galántai táncokat 1933 októberében jubilá­ns hangversenyén mutatta be.

A kompozíció a csellókon megszólaló, visszafojtott tüzű melódiával indul, amelynek kitartott hangjait a hegedű lágyan zizzenő futamai fonják körül. A témát a fafúvók veszik át, majd a hegedű, a klarinét pedig pompás kadenciát rögtönöz. Utána indul a büszke, keményvágású második téma (An­dante maestoso). A témát először a klarinét mutatja be, azután szenvedé­lyes erővel teljesítik ki a vonósok, végül a variánsát a fuvola szólaltatja meg a vonóskar pizzicatóinak kíséretében (Allegretto moderato). Ez az enyelgő, játékos változat szellemes átalakítással jelenik meg a fafúvókon, a vonóso­kon, majd ismét a fafúvókon. Utána az előbbi téma tér vissza a teljes zenekar színpompájában. Kedvesen incselkedő új téma bukkan fel az oboa szólójában (Allegro con moto, grazioso), a témát Kodály ezernyi ötlettel dolgozza fel. Majd ismét visszatérnek az előbbi témák variált formában. Izgalmas verbunkos­téma indul el a fuvola és klarinét oktáv-uniszónójában, mind tüze­sebb áradással fejlődik tovább, amelyet csak duhaj szinkópás ritmusok sza­kítanak meg egy időre, utána a dallam annál lendületesebben és szilajabbul bontakozik ki. Koronás szünet után ismét a klarinét kadenciális futamait halljuk, hogy utána annál nagyobb erővel harsanjon fel a teljes zenekar fényében a rövid, de iramos kóda.

Rajongok Bartókért, de Kodály – a zseniális zenepedagógus – muzsikáját nem szeretem. Valamiképp megrekedtnek, iskolaszagúnak érzem, a Páva-fantázia gurgulázásai egyenesen idegesítenek. De a Galántai táncok igazi remekmű. Távol álljon tőlem, hogy Ady Endre költői egyéniségének zeneszerző alteregóját próbáljam keresni. Mégis azért írok Kodály darabjáról, mert annak a dallamai szólalnak meg a fejemben hajnali merengéseim során, amikor Ady Endre költészetével foglalkozom. Nem is megszólalnak, a szívembe markolnak. Mert a Galántai táncok, amint Ady költészete is, szívbemarkolóan magyar.

Mi itt, a szellem emberei mind messiásoknak gondoljuk magunkat, a többért, a magasabbért, népünk megerősítéséért, nem holmi l’art pour l’art szépségeszményekért küzdőknek, és mire jutunk? Ki fogalmazta meg fájdalmunkat szívbemarkolóbban, mint Ady Endre A magyar messiások című versében?

Sósabbak
itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások,
A magyar Messiások.

Ezerszer
is meghalnak
S üdve nincs a keresztnek,
Mert semmit se tehettek,
Óh, semmit se tehettek.”

Bizony ezeket a sós könnyeket pergeti el Kodály a maga és a hallgatói szemhéján, és mi, a késői utódok, a Kárpát-medence közepén terjengő mocsárvilágban fájdalmas szívünkkel, szent hittel újból és újból a nemzetünk megjavításán – vagy megteremtésén – munkálkodunk.”

Helyettem pedig szóljon Tóth Árpád: Nézz ránk, Ady Endre! -című verse, melyet a „Halottak élén” új kiadására alcímmel írta. A vers elhangzott a kör összejövetelén a költő méltatásának befejező gondolataként:

Meghalt az Élet,  és elmúlt a Harc – 

Figyelsz-e még e tespedt, tompa csendre? 

A sír mélyéből, büszke, dacos arc, 

Figyelsz-e még ránk, harcos Ady Endre? 

Érdemes még szemedet vetni ránk? 

Nézni a hetyke magyar sors kudarcát? 

Országunk csorbult, tépett a gunyánk, 

S az isten is arrább fordítja arcát. 

Kik körülálltuk a ravatalod, 

Ma már tudjuk, vezeklőn, törve, sírva, 

Hogy nem te voltál akkor a halott – 

Mi dőltünk zsibbadt, léha, szörnyű sírba!

 

Csak vad órákon kél és kavarog 

A szittya sír, a kísérteti csontház, 

És marjuk egymást, esett magyarok, 

Árva az árvát, csontvázat a csontváz. 

Ó, Ady Endre, Messiás-magyar! 

Riaszd szét lidércálmát a halottnak! 

Bús Lázár-szívünk még élni akar, 

Ontsd rá napos tüzét élő dalodnak! 

Ha igazán szerettél, nézz le ránk, 

Oszlopnak gyúlva sorsunk síri éjén: 

Járj előttünk, dicsőült Égi Láng, 

Élni akaró bús halottak élén! 

(1923)

2019. április „Nézz ránk Ady Endre!”

Ezt a címet adtam a Tanka János Irodalmi Kör április 11-én, a KÖLTÉSZET NAPJÁN tartott összejövetelének.

Immár hagyomány, hogy április 11-én a versíró pályázat eredményhirdetésével egybekötve megbeszélést tartunk. Ez az év különösen kiemelkedő évfordulót hozott: 100 éve hunyt el a magyarok egyik legnagyobb költője, a harcos Ady Endre, ahogy az irodalomtörténet jellemzi. Ez alkalomból megidéztük emlékét.

Ezeken az eseményeken mindig vannak új arcok a vendégek között városunkon kívülről is, így hagyománnyá vált, hogy Derecske Dalát az EZIS ZENEKAR-tól a hozzákapcsolódó videóval most is meghallgattuk, levetítettük.

A T. J. I. Körből Budai Orsolya költőnő mutatkozott be első verseskötetével, melynek címe: Lélektükör.

Bemutatkozott még egy videóval is, melyet meg lehet tekinteni a www.orsolyabudai.com -on és a https://www.youtube.com/watch?v=fIxMorsw5DU&t=1s – linken.

Első alkalommal köszöntöttük körünkben a Hagyományőrző Nyugdíjas Klubból már sokak által jól ismert Mészáros Lajos versírót, aki Gerő Istvánnak 90. születésnapjára írt versét olvasta fel. Legújabb verse megtalálható a https://www.poet.hu/vers/258859 honlapon.

Balázs Lajos az anekdota-gyűjteményemet több érdekes történettel gazdagította, mellyel a résztvevők körében jó hangulatot teremtett.

Kiss Áron Ha az Isten is megsegít életrajzi visszaemlékezései után 2018-ban megjelent Csécsi Lajos Emlékek a múltból, Köszörűs Pálné Porkoláb Margit írásában Életem Derecske, valamint megjelent Dr. Szőke Károly József Az én életem című könyve, melynek 2019. február 16-án volt a bemutatója.

Nagyon fontosak ezek az életrajzi kötetek, ahogy a Csécsi Lajos könyvének előszavában írom:

Amint útjára bocsájtja a szerző a művét, hasznossá válik, mert beépül a számlálhatatlan életrajzok tömegébe, részévé válik a történelemnek. Ha nem is a világtörténelemnek, de szűkebb hazája, Derecske történelmének.”

Kedves Olvasó! Derecske város napján rendszerint bemutatjuk a kör tagjainak megjelent legújabb köteteit. Ez évben is terveink szerint jelen lesz: Arany Piroska (Derecske), Ballai László (Bp.), Budai Orsolya (Debrecen), Rád Piroska Illyana Sanara (Derecske) legújabb köteteikkel.

Nézz ránk Ady Endre! – ahogy Tóth Árpád írta. Derecskén egy kis közösség vagyunk. Mi is írásainkkal, jelenlétünkkel keressük a szépet, utat az emberi lélekhez a művészetek által.

111. születésnapja alkalmából emlékezünk Tanka János tanár- költőre

(Debrecen, 1908. március 27- Aba,1992. Augusztus 7.)

Megjelent a Derecskei Hírek 2019. márciusi számában.

1908. március 27-én született Debrecenben. Szabad székely ősei Bocskai hajdúi voltak. Apja elesett az I. Világháborúban. Édesanyja hogy könnyítsen a megélhetésükön, Derecskére költözött szüleihez, majd ismét Debrecenbe, ahol varrással kereste kenyerét. A költő Derecskén nevelkedett, a nagyszülők és a rokonok szeretete vette körül, akik szegény parasztok voltak. Hárman voltak testvérek.

Ha szűkös volt a megélhetésük, a szeretetet annál bővebben kapták. Az iskoláskor előtti évei alatt szerzett családi és a barátok szeretete végigkísérte életét.

Jó „nyargalásnyira” laktak a faluvégi Kállótól. Nem volt Derecskének szegényebb szegények lakta területe, mint a Sirály. Itt nevelkedett hét éves koráig a nagymamánál. Kisbundával betakargatta, szép mesékkel altatgatta. Itt szívta magába a kemence illatát, a természet szeretetét, innen eredtek színes szókincsének gyökerei. A Kálló kifogyhatatlan élménybánya volt nyiladozó értelmének.

Egy évvel később került be Debrecenbe az elemi iskolába, mert nem tudott elszakadni a nagymamától, a rokonoktól, a bihari táj hamvas lelkétől, ahol Tündérország kertje lett számára a pusztaság.

Nem csoda hát, hogy a sok szeretetet, megértést, törődést igénylő tanítói pályát választotta és költő is lett belőle, miután nagy anyagi nélkülözések árán elvégezte a Debreceni Kollégium tanítóképzőjét 1929-ben.

Nem kapott közelebb tanítói állást, így Abára került és kis megszakítással – mikor Sárkeresztúron tanított – Abán élt. Itt volt kántor tanító, tanár, ill. könyvtáros. A háború alatt hadifogságba került, 1947-ben tért haza.

Költői tehetsége korán megmutatkozott. Csodálatos szókincse volt. Írásai tanítóképzős korától jelentek meg a debreceni újságokban, a református egyházi és pedagógiai lapokban. Gombamód jelentek meg első verseskötetei:

1932-ben Napsütésben.

1934-ben Tavaszi áradás.

1938-ban Szirmok lépcsőin.

1944-ben Örök advent.

Az 1848-as Forradalom és szabadságharc száz éves évfordulójára írta: A kálozi hősök című novellát, melyet ez alkalomból eljátszottak.

1992-ben jelent meg tanítványa és pályatársa Bella István Kossuth díjas költő szerkesztésében az: És hittem egy szál napsugárban című verses kötete.

1996-ban az 1950-es 1960-as évek elején írt verseit az Aba Alapítvány az ’56-os események 40. évfordulójára kiadatta: Örök mementó és ítélet címmel.

Születésének 100. évfordulójára unokája Dr K. Németh András régész összeállításában jelent meg a Hadifogságom naplója című kötet és ekkor mutattuk be Derecskén Szülőhazám Derecske című életrajzi kötetét, melyet én készítettem.

1992. augusztus 7-én meghalt.

1995-ben az abai könyvtár felvette a Tanka János nevet, ahol 30 éven át a kultúra bölcsőjét ringatta.

Költői munkáját nagy figyelem kísérte. Illyés Gyula írt róla a Nyugatban. Későbbi kritikusai Forgács Antal és Áprily Lajos. Szoros baráti szál fűzte Veres Péterhez.

Abán, a felesége; Bor Katalin családjának sírboltjában alussza örök álmát a tanító, a költő, míg szülei sírja a derecskei „Kolompír – kerti” temetőben van, ahová ő is mindig vissza-visszavágyott. Az abai megbecsülés után azt gondolom, illő nekünk is tisztelegni a költő emléke előtt. Így az Ő nevével indítottuk útjára Derecske város honlapján a Tanka János Irodalmi Kört és blogját.

Szőllősi Imréné Tóth Vilma

Visszatekintés a Tanka János Irodalmi Kör, írók – költők klubjának megalakulására – Szőllősi Imréné Tóth Vilma írása A Derecskei Hírek márciusi számában jelent meg:

A KÖLTÉSZET NAPJA alkalmából 2017. április 11-én nyitottuk meg ünnepélyesen Derecskén a művelődési házban a Tanka János Irodalmi Kört, írók-költők klubját és a kör internetes naplóját.

A művelődési ház és a kör által meghirdetett versíró pályázat eredményhirdetése után Ady Endre Szeretném, ha szeretnének című versét a Szeredás együttes feldolgozásában hallhattuk Szilágyi Adrienn tanárnő előadásában.

Nádházi Tálas Csilla a művelődési ház igazgatónője, Bakó István városunk polgármestere köszöntötte elsőként elismerő szavakkal megalakulása alkalmából a kört.

Az előzetes szervezés alapján már több, mint húsz fő jelezte, hogy szívesen csatlakozik a körhöz. Ezek a jelentkezők a Derecskei irodalmi breviáriumból már jól ismert írók, költők, és a kötet bemutatóján 2016. június 18-án a város napján találkozott velük Derecske lakossága. Külön öröm számunkra és köszönet érte, hogy Budapestről, Dunántúlról, Debrecenből is eljöttek neves írók, költők, hogy mint alapító tagok, együtt, ünnepélyes keretek között indítsuk útjára a kört és internetes blogját.

Névadónk Tanka János, akinek életútját külön mutatom be.

Számomra mindig felemelő érzés, ha a művészetek találkoznak, és ez történt most is, de bizton mondhatom, mindnyájan így éreztünk, amikor a helyi írók, verselők és a távolról érkezett vendégek hallhatták Derecske dalát, miközben a felvillantott képek segítségével bebarangoltuk városunkat. Köszönet érte a városunk EZIS zenekarának, akik a dal szövegét maguk írták, zenéjét maguk szerezték és ők játsszák e dalt.

Dr. Bakó Endre irodalomtörténész és Ballai László író bemutatkozása maradandó gondolatokat hagyott a közönség és költőtársai számára is.

Újabb ötlettel gazdagította a kör tevékenységét Ballai László és Szilágyi Sándor. Javasolták, hogy hozzuk létre a kör KÖNYVTÁRÁT. A könyvtárba induló állományként Ballai László nyolc kötetét fel is ajánlotta. Azóta a kölcsönzés elindult és bővült is az állomány Csizmadia Éva írónő és mások saját kötetük felajánlásával.

ALAPÍTÓ EMLÉKLAPUNK 29 alapító tag nevét őrzi a jelenlévők aláírásával. Az alkotók és fő támogatóink emléklappal őrzik ezt az eseményt.

A megalakulásunk óta sajnos, el kellett búcsúzni három neves írótól: Bényei Józseftől, Csizmadia Éva írónőtől és Debreceni Zoltántól. Annak viszont nagyon örülünk, hogy mindig jönnek hozzánk újabb tagok. Ez évben Budai Orsolya, Surman László és Gara Sára kapcsolódott be körünkbe.

2019-ben harmadik alkalommal hirdetjük meg a versíró pályázatot általános és középiskolás tanulók részére. Az előző évek tapasztalata azt mutatja számunkra, hogy igen is van igény a líra, a szép gondolatok iránt.

2008 óta a városnapi programon folyamatosan bemutatunk a közönségnek nem is egy új könyvet, ami a mi, és az ÖNÖK ismerőseinek tolla nyomán születnek meg.

A művelődési ház és könyvtár programjába, például a kultúra napi programba bekapcsolódunk, javaslatunkkal, ötletünkkel kiegészítjük.

Az április 11-i versíró pályázat eredményhirdetése nyitott program ebben az évben is, ezért mindenkit nagy tisztelettel hívunk erre a programunkra.

Ízelítőül a 2018-as év versíró pályázatának egyik alkotását bemutatjuk Önöknek.

Városunk könyvtárában bárki érdeklődhet azok iránt a könyvek iránt, melynek szerzői a kör tagjai. A könyvtár dolgozói szívesen adnak felvilágosítást ez ügyben.

Akik kedvet éreznek az írás iránt, nem csak eseményeinkre, de az alkotók körébe is szívesen várjuk őket.

Honlapunkat elérik az irodalmikor.derecske.hu -n. Vagy írjon nekünk a: szolimre@gmail.com e-mail címre.


A „Művelődési házak éjjel – nappal” program keretén belül rendeztük meg a Szőke Károly
József életrajzi kötetének: Az én életem című könyvének bemutatóját. A bemutatóra sokan
eljöttek a Szőke család leszármazottai közül.



2019. év elején jelent meg a derecskei születésű Arany Piroska írónő legújabb kötete
A tűröm virágok meséi címmel a Palatia Nyomda és Kiadó Kft gondozásában. Válogatás az írónő eddig megjelent munkáiból, melyet újakkal egészített ki. A tőle megszokott kedves, őszinte egyszerű szavak ezúton is nagy élményt jelentenek az olvasók számára. A kötetet Hargitai Beáta festő, grafikus akvarelljei díszítik.


2019 januárjában készült el és február 22-én volt Filep Tibor tanár, sakkmester: A sakkjátszmáim velem élnek című életrajzi munkájának bemutatója, melyhez Szilágyi Sándor írt előszót, lektorálta és számos anyaggal, dokumentumokkal gazdagította a kötetet.
Debrecen vonzása erősebb volt a szirének hangjánál című írásában Árvai Sándor újságíró így üdvözölte a kötetet a Hajdú- Bihar megyei Napló 2019. március 4-i számában.

Részlet:
„Szerencsés az a sportág, amelynek olyan krónikásai vannak, mint a dokumentumokat, képeket, játszmaleírásokat, újságcikkeket nagy szorgalommal egybegyűjtő, sakktörténésszé vált egykori játékos Szilágyi Sándor, s a városhoz ezer szállal kötődő, írói, szerkesztői vénával is megáldott éljátékos, Filep Tibor. Utóbbi megfogadta néhai kollégája, s
főszerkesztője, Bényei József tanácsát, s papírra vetette önéletírását – ami kulturális örökségünk része, hiszen szinte egyet jelent a város történetének csaknem egy teljes fél évszázadával. A háború utáni időktől a rendszerváltásig.”

Csoportképen középen Filep Tibor, két oldalán a tanítványai balról jobbra: Szilágyi Sándor, Tóth Zoltán, Forgács József, Bódis János, Benczik Lajos


A könyvbemutató közönsége


2018 decemberében jelent meg Szőke Károly József életrajzi kötete: Az én életem címmel. A kötetet Szőllősi Imréné szerkesztette.

2018 február 16-án volt a kötet bemutatója a derecskei művelődési házban.


Boda István költőtársunk 90. születésnapjára jelent meg verseinek Bakó Endre válogatásában és szerkesztésében a Hűség mindhalálig című verseskötete. A debreceni Benedek Elek Könyvtárban köszöntöttük Őt ez alkalomból.


2018-ban jelent meg Csécsi Lajos családtörténetéről szóló könyv az ő írásában: Emlékek a múltból címmel, melyet Szőllősi Imréné szerkesztett és előszót írt hozzá.


2018-ban jelent meg Köszörűs Pálné Porkoláb Margit életrajzi kötete: Életem Derecske címmel, melyet Szőllősi Imréné szerkesztett.


Kedves Alkotók! A közelgő ünnepek alkalmából szeretettel küldöm jókívánságaimat a Tanka János Irodalmi Kör minden alkotójának, kedves Olvasóinak. Kívánok a 2019-es esztendőben jó egészséget, lankadatlan alkotókedvet.

Bényei Józsefre emlékezve a  Végrendelet című versének gondolatai erősítsenek bennünket hitünkben:

A világot úgyis ki kell bírni,
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne  engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
Vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.

Szeretettel: Szőllősi Imréné Tóth Vilma


A mellékelt írással kívánok az Irodalmi Kör minden kedves tagjának békés és áldott Karácsonyt.

 
Szívélyes üdvözlettel
Olajos István
 

ADJATOK HÁLÁT AZ ISTENNEK!

105. zsoltárunk kezdő sorát választottam ezévi karácsonyi írásom címéül, de ugyanígy állhatna itt egy idézet a 95. (Menjünk elébe hálaadással) és a 100. hálaadó zsoltárból vagy a 167. (Jöjj, mondjunk hálaszót!), illetve a 225. (Nagy hálát adjunk az Atya Istennek!) dicséretből, valamint a Biblia számtalan helyéről, példaképpen „Mindenben hálákat adjatok” (1Thessz 5,18), „Hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt” (Fil 4,6) vagy „Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért” (2Kor 9,15).

A Bírák könyvében olvashatjuk, hogy a filiszteusok a számukra hatalmas veszteségeket okozó Sámson elfogását követően nagy hálaünnepet rendeztek Dágón tiszteletére. A Biblia egyéb részeiből tudjuk, hogy ez a pogány nép Kaftórból érkezett (ezt Kappadókiával vagy Kréta szigetével szokták azonosítani), tehát mindenképpen mediterrán gyökerűnek számítanak. Ugyanakkor meglepő módon bálványaik mind szemita eredetűek voltak, ez alól nem képez kivételt ez a halfarkú asszír termékenységisten sem. Sikerükért mégis ennek az idegen, kitalált lénynek adnak hálát, holott mindannyian jól tudták, hogy a történtekhez valójában semmi köze sem volt.

Az Ige ezzel szemben világossá teszi számunkra, hogy a mi Istenünk földig hajolt értünk és önmagát áldozta fel, hogy a bűn mocskából kihozhasson minket, átvitt a halálból az életbe, bennünk mégis sajnálatosan kevés igény van a hálaadásra. Az adventi időszakot többnyire az üzletekben, haszontalan ajándékok felkutatásával töltjük, innen zuhanunk be a feldíszített, csomaghalmazokkal körberakott fenyőfa alá, jobb esetben egy szentesti vagy karácsonyi istentiszteletre, ott is azt tervezgetvén azonban, hogy az ünnepek alatt mikor és hol ehetjük degeszre magunkat. És még ha éreztünk is magunkban egy szemernyi Krisztus-várást, az is elillan, mert újabb „fontos” dolgok következnek: a Szilveszter este és az új esztendő megszervezése. Mindenkire és mindenre van időnk, csak arra nem, akiről pedig a Heidelbergi Káté második kérdésére adott válasz egyértelműen kijelenti: tudnom kell, hogy milyen hálával tartozom Istennek e megszabadításért. Állandóan félünk, hogy lemaradunk valamiről, csak attól nem, hogy az Isten országán kívül rekedünk. Pedig Ő, aki ezen a napon elvezérel bennünket a gyermek Jézus jászolbölcsőjéhez, azt szeretné, ha alvó lelkeink felébrednének a karácsonyi evangélium szavára, azt, hogy a bűn szennyében vergődő emberiség elfogadja Szabadítóját, hogy hazavezethessen minket, miután szent akaratának megfelelően saját Fiát küldötte el megmentésünkre. Nem elmúló alkalmat kínál, hanem egy Vele való állandó közösséget és együttlétet, és ezért nekünk mindössze annyit kellene megtennünk, hogy vétkeinket megbánva leborulunk az élet Királya előtt és magunkat Neki átadva követjük Őt.

A Biblia közismert része a tíz leprás története. Mindannyian meggyógyultak, ám csak egy samariai tért vissza, hogy az Úrnak hálát adjon. Ezzel kapcsolatban létezik egy tanulságos feltételezés-gyűjtemény azokról a kifogásokról, melyek a többi kilencet ettől visszatartották, közülük sajnos jó néhány esetben saját magunkra is ráismerhetünk. Eszerint az első először a családját akarta értesíteni a jó hírről, ez fontosabb volt, mint Isten. A második nem akart egyszerre menni a samaritánussal, a harmadik ajándékot akart vinni Jézusnak (mintha Ő a mi részünkről bármire is rá lenne szorulva), erre azonban nem volt lehetősége. A negyedik így védekezett: nem tudtam, hogy tartós lesz-e a gyógyulás. Az ötödik szégyenkezett, hogy korábbi betegsége mások előtt is kitudódik, a hatodik azt gondolta, hogy Jézus ezért úgysem vár hálálkodást. A hetedik egyszerűen megfeledkezett róla, bár ez sem elfogadható mentség, de legalább őszinte. A nyolcadik azt feltételezte, hogy a sok leprás közül ő volt az, aki ezt példás életével kiérdemelte. A kilencedik pedig azért nem ment vissza, mert a többség sem tette azt meg. A hálaadás tehát végül mindegyikük esetében elmaradt. A samaritánus azonban fennhangon mondott köszönetet, dicsőítve Istent és ezáltal földi bajából megszabadulván egyben az örök életre is belépőjegyet váltott. Mert aki megingathatatlanul hisz abban, hogy a Megváltó nemcsak betegségétől, hanem bűneitől is megtisztíthatja, az nem is képes másképpen cselekedni. Az Úr ugyan valóban nem szorul rá erre, ám mi képtelenek vagyunk végtelen szeretetét másképpen viszonozni, ahogy azt a zsoltáríró is kijelenti: „A ki hálával áldozik, az dicsőít engem” (Zsolt 50,23).

Jézus ezt mondta Mártának Betániában: „sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges” (Lk 10, 41-42).  Karácsony ünnepén valóban nekünk is csak egyetlen feladatunk lenne, az egymásnak osztogatott hiábavalóságok helyett dicsőíteni Istent és hálát adni azért a hatalmas és ráadásul érdemtelenül kapott ajándékért, melyben Ő bennünket Szent Fia elküldése által részesített. „Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére (2Kor 4,15).


2018 december 16-án a következő örömhírt olvastam a Ballai László író honlapján, melyet megosztok a Tanka János Irodalmi Kör honlapjára látogató olvasókkal:

Kedves olvasóink!

Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy megjelent Ballai László Megfelelt a Napnak című történelmi regényének 2. kiadása. A kötetet a Hunyadi Mátyás emlékév keretében a Pénzügyminisztérium támogatta. A szerző így vall díjnyertes művéről:

„Bő egy évtizede foglalkozom Magyarország szabadságának, és általában a szabadságnak, mint lelkiismereti, individuális és szerelmi problémának a megismerésével. E szívdobogtató szó alatt ne holmi ideális állapotot képzeljünk el, amelyben, elérése után, már csak lebegnünk kell az örökkévalóságig, hanem az érte folytatott állandó küzdelmet. És éppen ebből a szempontból is kívánkozik szabadság-regényeim közé a 2008-ban írt, Hunyadi Mátyást és korát bemutató Megfelelt a Napnak.

Mátyás király borotvaéles gondolkodásával és lelkének finom rezdüléseivel csakis a szárnyalás embere lehetett. Olyan ellentétek feloldására vállalkozott, mint aminők hazánk széttöredezettsége és a függetlenséget biztosító központosított állam egysége, Magyarország és szomszédjai, uralkodói személye és az országnagyok, végül közte és Beatrix között feszültek. Működését saját kortársai igen eltérően ítélték meg, a bonfinis – Nagy Sándor-i hasonlattal élő – országépítő és hadvezéri géniusza iránti lelkesedéstől, a nyugati háborúi, a »nemesi köztársaság« megszüntetése, a lakosságra nehezedő adópolitikája, pazarlónak bélyegzett udvartartása és mecénási tevékenysége miatti általános bírálatig. Ám Mátyás király műve a halála után három évvel bekövetkezett állapotok tükrében fényesen felragyogott.”

Tisztelettel
Ballai László és a Webmester


VÁROSNAPON – DERECSKÉN

Idén júniusban újra hivatalosak voltunk a Kálló partjára, ahol a derecskei városnap keretében az elmúlt évhez hasonlóan könyvbemutatóra került sor a Tanka János Irodalmi Kör szervezésében. Barátaink a már tradicionálisnak nevezhető kedvességgel fogadtak bennünket, de örvendezésre nem sok időnk maradt, mert máris indulnunk kellett a járási hivatal díszudvarába, az esemény színhelyére.

Elsőként irodalmi körünk vezetője, Szőllősi Imréné kérdezte Ballai Laci barátomat nemrégiben megjelent, továbbra is a szabadság kérdését boncolgató kitűnő történelmi regényéről. A Bottyán János szabadságharca első részében rendkívül sok újdonságot találhatnak azok, akik a történelmet csak az iskolapadokból ismerik. Megtudhatjuk, hogyan választotta Bottyán a vágsellyei jezsuita rendházból, Gábor atya szárnyai alól kikerülve a vitézi életet, hogyan lépett az azóta is sokat vitatott, sajnálatos vadászbalesetben elhalálozott Zrínyi Miklós nyomdokaiba a török elleni küzdelemben, kitüntetvén magát többek között a müezzin lehajításával az érsekújvári minaretből, és hogyan csatlakozott végül a „vezérlő fejedelem” felkeléséhez. Ahogy Laci fogalmazott, a Rákóczi-szabadságharc rendkívül sok oldalról megközelíthető, ezt ő, természetesen a generális-főstrázsamester szemszögéből nézve, a megszokott alapossággal teszi meg, a kegyes hagyománnyal szemben néha már-már kíméletlenül ragaszkodva az igazsághoz. A regény végéről azokat a mondatokat elevenítem fel, amelyek Bottyán testamentumából engem leginkább megragadtak: „De soha ne feledjétek, a szabadság nem csupán a rácsok szétroppantását jelenti, hanem azt, hogy saját képzeleteink rabságából is készek vagyunk kitörni. „… és mind, akik teremtettek, a testvéreink, öleljük meg felebarátainkat – erre tanít az Írás”.

Scheiber Hugót, a magyarországi avantgárd festészet egyik legelismertebb alakját egyszer megvádolták azzal, hogy nem tudott írni, ezt azonban később sikerült megcáfolni. Ez a történet jutott eszembe Lénárt Attila Csipetnyi mese című kiadványának ismertetése közben. Amint az a beszélgetésből, valamint a Derecskei Hírek januári számában megjelent A rézkarctól a mesék világáig című írásból is kiderült, a szerző régóta foglalkozik grafikával, a mese témában egy öt esztendővel ezelőtti kiállításon aratott sikeren felbuzdulva döntött egy rézkarcokkal illusztrált gyermekkönyv megszerkesztése mellett, melyhez a verseket és mondókákat is maga írta meg, és második kötet kiadását is tervezi. Az első kísérlet mindenesetre bizakodással tölthet el bennünket annak igazolására vonatkozóan, hogy Lénárt Attila nemcsak rajzolni, hanem írni is tud.

Harmadikként az Illyana Sanara művésznéven publikáló Rád Piroska Látók Háza – Istenek hajnala című urban fantasy regényével ismerkedhettünk meg. Ehhez a témához nemigen bátorkodom bővebben hozzászólni, mindazonáltal a könyv bizonyára élvezetes olvasmányt nyújt mindazok számára, akik ezt a műfajt ismerik és kedvelik.

Nem szívesen jegyzem meg, hogy a rohanás mellett korunk egyik fő rákfenéje, az elmaradhatatlan zaj itt is utolért bennünket. Pedig a Bakator zenekar színvonalas előadása a zárt területen normál hangerővel szerencsésebben érhette volna el a kívánt hatást. Mindettől függetlenül ezúttal is kedves emlékekkel távozhattunk, már most örömmel várakozva a soron következő derecskei rendezvényekre.







A Kelet Népe című folyóirat alapító íróira, költőire emlékeztek 2018. február 5-én a Bihari Múzeumban. Dr. Bakó Endre, a 80. születésnapját ünneplő irodalomtörténész Sinka István és Veres Péter találkozásairól beszélt a jelenlévőknek.


A KULTÚRA NAPJA alkalmából 2018. január 22-én hétfőn 16.30 órai kezdettel mutatjuk be a Derecskei Művelődési Ház és Könyvtár könyvtár helyiségében a könyvtár és a Tanka János Irodalmi Kör közös szervezésében Illyana Sanara Kolba Rád Piroska első kötetét, melynek címe: Vadmacskák – Az utolsó rókatündér. Szeretettel várunk minden klubtagot és érdeklődőt.

A Tanka János Irodalmi Kör nevében üdvözlettel Szőllősi Imréné


December 11-én 16.30 órakor lesz a MTA DAB Székházában Boda István Hűség mindhalálig című verseskötetének bemutatója. A szerzővel beszélget Bakó Endre irodalomtörténész, aki egyben a kötet szerkesztője is. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Szegeden, a Dóm Látogatóközpontban volt 2017. december 1-jén Lénárt Attila Csipetnyi mese című könyvének bemutatója, ahol a könyv mellett 45 grafikáját is bemutatták. A kiállítást megnyitotta Bécsi Éva az Elitri Kiadó ügyvezetője, újságíró, színházkritikus, és beszédet mondott Bakó István Derecske város polgármestere.


2017. november 16-17-én Győrben a Nemzeti Színház adott otthont a Győri Könyvszalon által évente megrendezésre kerülő író-olvasó találkozónak, ez évben immár XVII. alkalommal. Arany Piroska több alkalommal vett már íróként részt. Most is megjelent műveivel közel harminc győri író, vagy költő társával együtt ezen a nagyszámú érdeklődőt vonzó rendezvényen. Bemutatta eddigi könyveit és dedikálta:
Miértek tünékeny ideje, Madárlátta, Kendőmesék, Nemtom Robi, Földközelben, Barátkereső, Majd holnap.

A rendezvényről kiadvány készül(t), melyben bemutatkoznak az alkotók. Arany Piroska az alábbiakban fogalmazta meg írói attitűdjét:

Eleinte írásaimban azt szerettem volna megőrizni, hogy elődeink, családunk élete, ahonnan jöttem, ne menjenek feledésbe.
Később le kellett írnom, hogy elsős tanítványaim ártatlansága, észjárásuk egyedi logikája, okosságuk megnyilvánulása hogyan töltött el csodálattal.
Majd asszonyok sorsáról, a rég ismert, hallott történetek kerülnek megírásra.
Olykor az igaz történetek újabb olvasója, a mások örömét, bánatát, kudarcát, sikerét olvasva:
– Mintha rólam írtad volna! -mondja. Magára ismert.
Amikor a leírt valóság egybecseng az olvasó valóságával, ez írói munkásságomnak igazi elismerése.


Illyana S. műhelymunkája: Az utolsó rókatündér trilógia
Illyana Sanara Rád Piroska a Vadmacskákat trilógiának tervezte. Most, hogy megjelent az első rész, nagy lendülettel írja a II. részt. Előzetesként annyit elárulhatunk róla, hogy: ez a II. rész egy távoli helyre visz Japánba, Hokkaidó szigetére. Az első részben megismert Ayame és Natsuki boldog kapcsolatban élnek, amikor a fiúnak – az utolsó rókatündérnek – országos turnéra kell menni az együttessel.
Egy rövid részletet előzetesként olvashatunk az írónő alkotói portálján.

Fazakas Sándor egyházi írónk újabb munkája

Fazakas Sándor egyházi írónk újabb munkája szintén ez évben jelent meg, melynek címe: JÉZUS KRISZTUS ÚR, Az atya Isten dicsőségére. Kiadója Kolozsváron az Erdélyi Református Egyházkerület. Sajtó alá rendezte és szerkesztette Jenei Tamás és az ajánlást is tőle olvashatjuk a hátsó borítón.


Csizmadia Éva írónő két legújabb kötete jelent meg


Csizmadia Éva írónő két legújabb kötete jelent meg, melyet örömömre nekem is elküldött.
Az utolsó fati partus és A sorompó két oldalán a címe a köteteknek. Az első családi legendárium, a másik pedig a család élettörténetéből az utazásokat, úti élményeket tartalmazza. A családi legendáriumban ismét találunk rövid írást a derecskei Muzsai életéről.

MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE című elektronikus újságban – A magyar szabadság és demokrácia történeti és kulturális folyóirata, szerk. Ballai László, www.marczius15.hu – 2017/ 9-10. számában jelent meg Ballai László író A reformáció 500 éve, Olajos István A sutri zsinat című írása, mely az alkotói portálon teljes terjedelemben olvasható.


Száznevű város
Ez évben, 2017 szeptemberében jutott el hozzám Illyana Sanara Rád Piroska jóvoltából a Száznevű város című antológia. A borítón a cím fölött ez áll:
TÖRTÉNETEK A NYAKONÖNTÖTT PRÓBAGOBLIN SZOLGÁLTATÓHÁZ KÖNYVTÁRTERMÉBŐL S hogy ez végül is mit takar, arra a hátsó borítón levő írás elolvasásakor derül fény.
Így hát ebbe a gyűjteményes kötetbe, melyet Varga Tamás József szerkesztett és a Spiritart Kiadó gondozásában jelent meg, valamint ötletadó gazdája a kiadásért felelős Spirit Art Egyesület elnöksége, I. S. Rád Piroska Mit kezdjek veled kölyök című írása is bekerült. Az írás az alkotói portálon teljes terjedelemben olvasható.

Illyana Sanara önálló kötete
Illyana Sanara ez év, 2017 nyarán önálló kötettel jelentkezett, melynek címe:
Vadmacskák – Az utolsó rókatündér.
A derecskei városi művelődési házzal és könyvtárral közösen tervezi körünk, hogy 2018 januárjában a „Kultúra napján” mutatjuk be ezt a kötetet és Illyana Sanara eddigi írói munkásságát.


Bővül az írók-költők klubja!

A nyár folyamán jelentkezett az írók-költők klubunkba Lénárt Attila amatőr író, lírikus és az sem mellékes, hogy grafikus. Nagyon örülünk jelentkezésének és bővebben a blogjában ismerhetjük meg.

 


Kedves Tagtársak!

Szomorúan közlöm a hírt, hogy a Tanka János Irodalmi Kör egyik kiemelkedő alakja, Bényei József 83 éves korában 2017. szeptember 7-én elhunyt. A költő, újságíró, szerkesztő Tiszaladányban született 1934. júl. 7.-én. „Szülei Bényei Miklós és Szendrei Piroska. Felesége Kindrusz Erzsébet, gyerekei Zsuzsanna (1960) és Tamás (1966).
Nyíregyházán érettségizett 1954-ben. Debrecenben a magyar-történelem szakos tanári oklevél megszerzése után (1958) Budapesten könyvtárosi (1964) és etika-esztétika szakos tanári (1974) oklevelet, 1974-ben bölcsészdoktori címet szerzett. Debrecenben élt, itt volt könyvtáros, népművelő, 1962-től újságíró a Hajdú- bihari Naplónál, munkatárs, kulturális rovatvezető, főmunkatárs, majd 1979 és 1990 között főszerkesztő.

Közben szerkesztette az Egyetemi Életet (1963-65), a Csokonai Színház igazgatója volt 1976-79 között. 1990 óta volt rokkantnyugdíjas, de továbbra is aktívan dolgozott. Tíz éven át a Magyar Írók Szövetsége kelet-magyarországi csoportjának titkára 1970-80 között, tizenöt évig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnökségi tagja.

Tizenegy verseskötete jelent meg. Feldolgozta a Tovább c. folyóirat történetét (1975), kötetekben jelentette meg a debreceni karnagyokhoz, képzőművészekhez, irodalmi élethez kötődő írásait, valamint megjelentette jeles személyiségekkel irodalmi igénnyel készült interjúinak és portréinak válogatását Akiknek megszólalt a világ címmel (2004). Jelentés a századvégről címmel (2004) tárcák, történetek gyűjteménye, Szellemek és délibábok, illetve Ecset és plajbász címmel(2003) portrék, esszék, tanulmányok gyűjteménye jelent meg.
Megírta ötvennél több debreceni színész portréját, és kötetben is kiadta Debreceni komédiások címmel (2006). A Debreceni irodalmi lexikon szerzője (2009).” Életét, pályafutását röviden így mutattam be a Derecskei irodalmi breviárium című munkámban.

2017 júliusában mutatta be Dr. Bakó Endre Debrecenben a DAB székházban a KÉPZŐMŰVÉSZETI ADATTÁR című utolsó munkáját. Dr.Bakó Endrének arra a kérdésére, hogy mi lesz azokkal, akik ebből kimaradtak, azt felelte Bényei József: Azt majd a következő munkámban írom meg. – Ezt már csak üzente az író, mert már ezen a bemutatón nem tudott részt venni, és a következő munkája sem készülhetett el. Elhallgatott az író, a költő, üresen maradt a lap, kiesett kezéből végleg a toll. A Hajdú- bihari Napló hasábjain, melynek több, mint tíz éven át volt főszerkesztője, Petneházi Attila búcsúzott tőle: Isten áldjon, Jóska bácsi! – címmel.

A Tanka János Irodalmi Kör egy mély érzésű, igazi írói vénával megáldott, nagy tudású szakembert veszített el, pedig ha egészsége megengedte volna, találkozhattunk volna Vele összejöveteleinken. Most már csak írásai által lesz velünk, azokat folyamatosan olvashatjuk, így él köztünk továbbra is Bényei József.

Szőllősi Imréné


Kedves Alkotótársak!

Boda István költőt, a Tanka János Irodalmi Kör tagját köszöntik összeállítással a versbarátok szeptember 13-án, szerdán a Méliusz Benedek Elek Fiókkönyvtárában (Piac utca 68.), 17 órai kezdettel.

Ajánlom figyelmetekbe és aki teheti vegyen részt ezen a köszöntésen.

Üdvözlettel: Szőllősi Imréné.


Városnap Derecskén és Könyvbemutató:

A Tanka János Irodalmi Kör eddigi rövid életében ismét nagy esemény zajlott Derecskén 2017. június 24-én, a Város Napján.

Három társunk mutatta be most megjelenő kötetét. Egy szűk órában együtt gondolkodhattunk, elmélkedhettünk a most bemutatott legújabb műveikről a kedves érdeklődőkkel.
Június 7-12-e között országszerte KÖNYVNAPOK zajlottak.
Kicsit ahhoz is kapcsolódva, de egybekötve a város nappal azt gondolom, a KULTÚRA és a KÖLTÉSZET napja mellett nálunk most ez volt a legméltóbb hely és idő erre a célra.

Egy évvel ezelőtt is 3 könyvet mutattunk be ekkor, Nagy Angéla és Jantyik Zsolt társaimmal. Az általam írt Derecskei irodalmi breviáriumban szereplő írók, költők közül sokan jelen voltak a könyvbemutatón, így például BALLAI LÁSZLÓ író, és KISS ÁRON bácsi. Most legújabb kötetüket hozták el nekünk bemutatni. RÉKASI ATTILÁVAL, ezzel köszöntötték városunkat a városnap alkalmából.

Amikor ez év április 11-én ünnepélyesen megalakítottuk a TANKA JÁNOS IRODALMI KÖRT, írók-költők klubját, és a kellemes beszélgetések során megkérdeztem Ballai László írót, hogy mik a tervei. Akkor mondta, hogy Ráby Mátyás életét dolgozza fel. ((Őszintén mondom, nekem nem is ugrott be azonnal a Jókai Mór Rab Ráby című regényének a főhőse.)) Mint az újonnan megalakult Tanka János Irodalmi Kör alapító tagja, miért ne mutathatná be nekünk Derecskén? – gondoltuk.
Így történt, hogy örömmel és tisztelettel vártuk, hogy bemutassa nekünk  A szabadság rabja című legújabb kötetét. Később, amikor körvonalazódott a könyvbemutató menete, elkezdtem gyűjteni az anyagot hozzá. Június 10-én Budapesten a Vörösmarty téren a Hungarovox Kiadó sátránál dedikálta kötetét, melyre kíváncsian én is elmentem és száguldtam haza a dedikált kötettel.

Bemutatkozásképpen szerényen beszélt eddigi köteteiről és ars poeticájáról, majd részletet olvasott fel a műből.
Ráby Mátyás élete örök sakk-matt játék Az igazságtalan törvények, az igazságtalan igazságszolgáltatás, a II. József korabeli közigazgatási rendszer hibái között próbál felszínen maradni még annak árán is, hogy csal, hazudik, és így válik jellemtelen emberré. Márpedig a szabadság ott van, ahol helye van az igazságnak.

Kis Áron Ha az Isten is megsegít című prózai munkáját ismertem, mivel a nyomdai előkészületeket, a szerkesztést én készítettem. A lánya, Nagy Istvánné Kiss Piroska kit a könyvtárból sokan ismernek végig mellettem volt a formai megtervezésében, kivitelezésben. A család nagyon régi fotóit és az anyakönyvi adatokat fáradhatatlanul gyűjtötte és ezzel kiegészítettük a szöveget. Anekdotái közül felolvastam a Gebei lova címűt, amely nagy tetszést aratott. Áron bácsi ezt a memoár kötetet a családjának és az utókornak szánta, hogy emlékezzenek a fiatalok a régi időkre.

Rékasi Attila is Derecskei képeslapok című fotóalbuma idejében megérkezett a bemutatóra, amelyben most is úgymond a képek beszélnek az írás helyett. A fotóművész harmadik nagyszabású fotóalbuma, amely ezúttal is Derecske város Önkormányzata felkérésére lett összeállítva. Az előző albumok mintájára események, szereplők, idelátogatók és innen elutazók ajándékkötete lesz. Így viszik emlékbe városunk „egy darabját”. Attila elmondta, hogy ezeket a képeket ő készítette és az elmúlt öt évben létrejött, megújult épületekről, a város büszkeségeiről készítette felvételeit.

Befejezésként az alkotók számára egy-egy emléklapot adtam át személyre szabott idézetekkel, Bakó István polgármester, Rácz Anikó alpolgármester, a helyi könyvtár igazgatónője, és a Tanka János Irodalmi Kör nevében. Az egyéni emléklapot Makleit Zsolttal, a kör tagjával szerkesztettük, formáltuk egyedivé.

Kedves Áron bácsi!

A könyv a lélek orvossága. Minden kornak megvan a maga könyve. Vallja Diodorosz ókori író. A MI korunk asztalára most Áron bácsi is letett egy könyvet.

Kedves László!

Gyakran a magvas, jól jellemző könyv ///– noha nincsen benne se túl sok báj … , sem nagy erő ///még több hasznos percet nyújt, és jobban lebilincsel, mint az a zengő vers, amiben nincs más, csak üresség. – mondta Horatius már az ókorban.

Kedves Attila!

A szoba könyv nélkül olyan, mint test lélek nélkül. mondta egykor ókori író: Cicero. Kívánom, hogy minden derecskei asztalra jusson ebből a szép fotóalbumból. Gratulálok Neked, és további sikereket kívánok mindnyájatoknak.

Befejezésül mit is kívánhatnék még? Tanka János szavaival zártam a könyvbemutatót:

Nem moccanok: hiszek hitében.
Kővé válok a peremélen.
S mi engem is fölé ragadna,
ráujjongok: sólyom, még magasabbra!”

Szárnyaljon még magasabbra továbbra is az alkotói kedv!

Szőllősi Imréné



A könyvhét előestéjén mutatja be Bényei József író könyvét Bakó Endre,- mindkettőjük tagja a Tanka János Irodalmi Körnek – a kötet lektora. A könyv címe: Képzőművészeti adattár (Debrecen és Hajdú-Bihar megye), melyet a Tóth Kiadó és Könyvkereskedés bocsájtott közre. A bemutató helyszíne 4032 Debrecen, MTA DAB Székház, Thomas Mann u. 49.
Ideje: 2017. június 7.-e, délután fél 5-kor.


Ballai László A szabadság rabja – Ráby Mátyás emlékezetének története című legújabb könyvének dedikációjára kerül sor 2017. június 10-én 17 és 18 óra között a 88. ünnepi könyvhét alkalmával a Hungarovox kiadó 73. számú könyvsátrában a Vörösmarty téren. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.


OLAJOS ISTVÁN: IRODALMI KÖR DERECSKÉN című írása megjelent a MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE című magyar szabadság és demokrácia történeti és kulturális folyóirat 2017/5-6 számában.

A teljes cikk ITT olvasható.


A derecskei Tanka János Irodalmi Kör tagja Dr. Bakó Endre irodalomtörténész mutatja be legújabb kötetét, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk.



Szőllősi Imréné: Gondolataim az ünnepélyes megnyitó után

A KÖLTÉSZET NAPJA alkalmából 2017. április 11-én nyitottuk meg Derecskén a művelődési házban a Tanka János Irodalmi Kört, írók-költők klubját és a kör internetes naplóját.
A művelődési ház által meghirdetett versíró pályázat eredményhirdetése után Ady Endre Szeretném, ha szeretnének című versét a Szeredás együttes feldolgozásában hallhattuk Szilágyi Adrienn előadásában.
Nádházi Tálas Csilla a művelődési ház igazgatónője, Bakó István városunk polgármestere köszöntötte elsőként elismerő szavakkal megalakulása alkalmából a kört.
Az előzetes szervezés alapján már több, mint húsz fő jelezte, hogy szívesen csatlakozik a körhöz. Ezek a jelentkezők a Derecskei irodalmi breviáriumból már jól ismert írók, költők, és a kötet bemutatóján 2016. június 18-án találkozott velük Derecske lakossága. Külön öröm számunkra és köszönet érte, hogy Budapestről, Dunántúlról, Debrecenből is eljöttek neves írók, költők, hogy mint alapító tagok, együtt, ünnepélyes keretek között indítsuk útjára a kört és internetes blogját.
Számomra mindig felemelő érzés, ha a művészetek találkoznak, és ez történt most is, de bizton mondhatom, mindnyájan így éreztünk, amikor a helyi írók, verselők és a távolról érkezett vendégek hallhatták Derecske dalát, miközben a felvillantott képek segítségével bebarangoltuk városunkat. Köszönet érte a városunk EZIS zenekarának, akik szövegét maguk írták, zenéjét maguk szerezték és ők játsszák e dalt.
Megnyitó gondolataimból
kiemelném azt, hogy: miért éppen Tanka János költőről neveztem el ezt az írók-költők klubját. Erre a kérdésekre az internetes napló bevezetőjében és a Szülőhazám Derecske című kötetemben megtaláljuk a választ.
Dr. Bakó Endre irodalomtörténész és Ballai László író bemutatkozása maradandó gondolatokat
hagyott a közönség és körtársai számára is.
Újabb ötlettel gazdagította a kör tevékenységét Ballai László és Szilágyi Sándor
javaslata, hogy hozzuk létre a kör KÖNYVTÁRÁT. A könyvtárba induló állományként Ballai László nyolc kötetét ajánlotta fel. Azóta a kölcsönzés elindult és bővült is az állomány.
A
LAPÍTÓ EMLÉKLAPUNK 29 alapító tag nevét tartalmazza a jelenlévők aláírásával. Az alkotók és fő támogatóink emléklappal őrzik ezt az eseményt.
Bízom abban, hogy ez a kör élő fog lenni általunk és városunk lakosságának irodalmi érdeklődését felkeltve olvasóvá válnak jobban és többen.
Igazi írók-költők klubjává varázsolták a művelődési ház kiállító termét a ház dolgozói, és ezen a késő estébe nyúló beszélgetésen ebben a környezetben azt érezhettük, a kultúra átölelt, befogadott bennünket. Kívánom, így legyen nagyon sokáig!

Szőllősi Imréné Tóth Vilma
a Tanka János Irodalmi Kör vezetője

A képek a Tanka János Irodalmi Kör internetes naplójának megnyitója alkalmából készültek 2017. április 11-én a derecskei művelődési központban.