Boda István

Élete:

Boda István és Séra Julianna gyermeke, a költő, író, újságíró ifj. Boda István 1928. december 19-én Kisvárdán született. Elemi iskoláit és a gimnáziumot is szülőhelyén végezte, ezután a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem következett, ahol 1954-ben magyar nyelv- és irodalom szakos középiskolai oklevelet szerzett. Az egyetem elvégzése után újságíró, szerkesztő lett. 1965-től a Hajdú – Bihar Megyei Napló munkatársa, majd főszerkesztő helyettese nyugdíjba vonulásáig. Közben ugyanakkor születtek versei is, gyűltek a kötetei. 1954-ben vette feleségül Porkoláb Judit tanárnőt, házasságukból két gyermek született: Judit (1955), és István (1958).Első versei középiskolás korában a „Magvető”-ben a parasztfiatalok lapjában, majd a „Március 15”-ben jelentek meg. Később antológiákban, majd önálló köteteiben jelentek meg őszinte hangvételű versei.
A lírával való találkozását így szedi rímekbe a Cserépdarabok a gyermekkor édenéből című versében:

“Boldog voltam, hogy kezdem érteni,
amit a könyv rejt. Szinte édeni
öröm fogott el, vidám-részegen
időztem el egy-egy vers részleten
s a rímek fényét úgy öleltem át
mint egy legény a leány derekát.”

A Volt egy nemzedék című verséből idézett sorok a költő vallomása az Ő nemzedékéről:

Volt egy nemzedék, benne voltam.
Ne kérdezd, mi is lett vele.
Atomrobbanás volt a lelke,
Szóródott százezer -fele. …”

Tiszta volt, tisztán élt. Taposta
mindenki előtt az utat.
S most mégis őt gyötri csupán csak
a nemzedéki bűntudat.

Az ifjúsága úgy kopott el,
mint nyári tűzben a selyem.
Tapsolt, tagadott, hevült, fázott,
így volt, ilyen volt, istenem. …”

Művei:

Három költő versei. (Boda István, Pákolitz István, Petrovátz István). (1954)
Féltem a világot. (1955). Vers.
Mint a vándorló madarak. (1966). Vers
Tétova Ikaruszok. (1979). Vers
Magamnak fütyörészek : [versek 1979-1988]. (1998)
Szökevény utazó (2008). Vers
Angyal áll az ajtó előtt : regény. (1986,). Próza

Elismerések:

Aranytoll (1991)
Táncsics Mihály-díj (1992)

Írásai:

Életünk jelét

Még visszaintettem