Védelem

Hártyát épít a csend. És benne az ablak 
bánata már sugarat lop az őszbe. 
Megjön a szél, hogy a kerti krizantém 
halvány lángjaival betetőzze. 

Pára se hajlik. A rőt fakeretnek 
pattog a máza. Becsukva az ajtó. 
Árvul az udvar. Üres közepében 
feldöntött meteor: egy árva szakajtó. 

Benne az emlékek. Meg a táj, meg a régi 
gyermeki tündöklet ahogyan belecsörren 
a régi sírás. Mert benne üzen még 
tegnapi selyme a tétova ködben.

Itt van a múlt. Az enyém. A szívemben 
szálai szétfutnak. Televény gyökerek. 
Távolodok s bár körözök a magasban 
rátapadok s hozzá kerülök közelebb. 

Nemcsak a test, de a lélek is itt nőtt 
s útjainak belemélyül a medre. 
Védelem ez. Idetérít a hűség 
végérvényesen elkötelezve.