A küzdelmek nehéz, konok 
sodrában állok éjjel, nappal,
s mint határfa az útfélen 
az a hit, hév, vágy, tűz vigasztal, , ,
hogy részese vagyok e nagy 
mozduló kornak, lelkem, testem 
fürdik a záporként csapó 
gyönyörű, nehéz fergetegben. 
Látom, naponként mennyire 
verejtékes az ember arca, 
de az is sorsom, amikor 
fiú s lány ül az árokpartra, 
és érzem azt is ahogyan 
a csók édeni üdve. balzsam 
titkot virágzik. Veletek 
vagyok emberek jóban, bajban, 
szavatok fűszere, szelíd 
verset bimbózik életemben, 
s tudom, hogy nincs szebb küldetés, 
mint sorsotokról énekelnem. 
Az élet szép lesz, titkai
sohasem látott csodát ígérnek, 
és nem és nem lehet egünk 
kékjén többé olyan kísértet, 
mély horgas karmával 
szívünk elevenjét újra kivájja, 
konokul hiszem: Béke lesz. 
s boldogság köszönt a világra.