Volt egy nemzedék
Volt egy nemzedék, benne voltam.
Ne kérdezd, mi is lett vele.
Atomrobbanás volt a lelke,
szóródott százezer-fele.
Tiszta volt, tisztán élt. Taposta
mindenki előtt az utat.
S most mégis őt gyötri csupán csak
a nemzedéki bűntudat.
Az ifjúsága úgy kopott el,
mint nyári tűzben a selyem.
Tapsolt, tagadott, hevült, fázott,
így volt, ilyen volt, istenem.
Mint feketülő kapulécek
ritkulnak, kopnak sorai.
Rámutatnak: ím a korosztály,
az álmok öngyilkosai.
Bizony, így vagyunk. Agyvelőnket
kiszívta az idő heve.
Volt egy nemzedék. Benne voltam,
ne kérdezd, mi lett hát vele.
Hűsége rongyát hordja már csak
homlokán, mint bélyeget.
Elindult s égbeli útjáról
többé már hír se érkezett…