Magam e néphez tartozónak 
vallani van közöm. 
Ballagok esténként az utcán, 
és akácfás közön, 

városban járok, falun, mindegy 
egyként süt rám a nap, 
s a szemek éles fénye közt már 
nem rejtem arcomat. 

Nézzetek. Itt vagyok, Ilyennek 
nőttem, ha nőttem én. 
Enyém a gond, ha van, és sok van, 
és enyém a remény. 

Mosolyból, könnyből sokat kaptam 
s kapok még eleget, 
de mindig szorosabb kapocs lesz 
bennem a szeretet. 

Ez a hazám, e népnek lettem 
alázatos fia. 
Emberség kell és soha nem kell
hírnév, rang, glória. 

Csak hűséget – ezt adok én is – 
hűséget adjatok, 
gyárban, vagy földön, ahol éltek
testvérim magyarok. 

Egyként építünk hazát, házat 
és másként nem lehet, 
fogjuk s nem hordja el felőlünk a szél a fedelet. 

H-B. NAPLÓ, 1960. március 6.