Csécsi Lajos

nyugdíjas építőipari szakember,  amatőr író

1948. május 17-én született Derecskén. Szülei, nagyszülei tősgyökeres derecskeiek voltak, földműveléssel foglalkoztak. 

Az általános iskolát Derecskén végezte. Az akkori „piroskönyves” világban nehéz volt olyan jövőt megcélozni, ami elé nem gördítettek akadályt. Útkeresésének erre a szakaszára, amely egyben a hobbiját is kijelölte számára, önéletrajzában így emlékezik vissza: 

Mielőtt lezárnám ezt a korszakomat, el kell mondanom, hogy hálát adhatok a sorsnak, hogy még akkor születhettem és gyerekeskedtem, amikor szüleim, nagyszüleim úgy éltek és dolgoztak, ahogyan elődeik századokon át. Gyerekfejjel és „nagy fiúként” megtapasztalhattam mindazt, ami a természethez kötötte az embert, azzal harmóniában élt és dolgozott – nehéz fizikai munkával – a megélhetéséért, családja eltartásáért. Azt, amit akkor megtanultam, hogy hogyan kell bánni az állatokkal, hogyan kell szántani, vetni, aratni, azokat elfelejteni soha nem tudom. Sok-sok mindennek abból még ma is hasznát veszem. 

Nem véletlen az, hogy; hiába más pályára terelt az élet, de a föld szeretete, a szőlő, a gyümölcs, zöldség termesztése a mai napig életem fontos részét képezi.”  

 A debreceni 108-as számú szakmunkásképzőben kiváló eredménnyel sajátította el az épületburkoló szakmát. Majd később építőipari technikusi oklevelet szerzett.

Miután családot alapított, három lányuk született. Továbbra is Derecskén él feleségével. 

Szakmájában dolgozta le életét a katonaidőt leszámítva, ahol szintén nagy szükség volt az ő szakmai tudására. Munkájához közel állt az emberek életének, életkörülményeinek megismerése. Több esetben találkozott padlások magasán és pincék mélyén a földművelő emberek által használt tárgyakkal, divatból kiment munkaeszközökkel. Így munkája mellett gyűjteni kezdte az úgynevezett régiségeket és fotókkal mentette meg a régi építészet még fellelhető emlékeit. Kezdeményezésére   2007 őszén elindult a Helytörténeti Gyűjtemény létrehozása a Szőke -féle volt óvoda épületében. . Több, mint 130 darabos gyűjteményét az induló helytörténeti gyűjteménynek adományozta. 2009 tavaszán hivatalosan is megnyitotta a város a gyűjteményt. 

Elismerve eddigi munkáját, 2010-ben a városnapi ünnepségen megkapta a Derecske Városért kitüntetést. 

2014-ben jelent meg magánkiadásban a DERECSKE NÉPI ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEI című kötete, amelyben a régi paraszti építkezésnek állít emléket. 

A könyvet 2016-ban a helyi Értéktár Bizottság felvette a helyi értékek gyűjteményébe. 

A kötetről írások jelentek meg – Bihar Ország című folyóirat, Bihari Hírlap, Derecskei Hírek, és a Berettyó Tv. Felvétele – 2016-ban. 

MUNKÁI: 

DERECSKE NÉPI ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEI 

A 2014-ben a Kapitális Kft. gondozásában, magánkiadásban Debrecenben megjelent könyvet Bihari-Horváth László néprajzkutató szerkesztette és írta az előszót. Részlet az Előszó-ból: 

Talán az alkotó Csécsi Lajos sem tudta, csak érezte, hogy a 20. század végén felgyorsult a régi rend, a hagyomány paraszti kultúra épített örökségének pusztulása. A fényképeken látható épületek 80%-át 2014-re lebontották. Csécsi Lajos még éppen meg tudta örökíteni a pusztulás előtti pillanatot és ezzel képekre mentette Derecske népi építészeti emlékeit. Nagy nyereség ez Derecske számára, fontos emlékanyag, melyet becsülni kell. A tudomány felelőssége, hogy a példaértékű gyűjtő és dokumentáló munkát minden esetben támogassa. Ezért is szerkesztettem örömmel e kiadványt. 

    Remélem a könyv felhívja a jelen és a jövő nemzedékek figyelmét a város veszélyeztetett építészeti örökségére, melyet a hagyományos építőművészet nemes esztétikája, emberformálta egyszerű szépsége jellemez. 

2014. 

Bihari- Horváth László
néprajzkutató 

A könyv 2018-ban jelent meg a debreceni Center Print Nyomda Kft. gondozásában, magán kiadásban. 

ELŐSZÓ a szerkesztőtől: 

„A történelem megszámlálhatatlan életrajzok összessége” – írta Thomas Carlyle, a skót származású író, történész 1840-ben. 

     Csécsi Lajos most megjelent írásában, mint emlékiratban sok esetben szépirodalmi jellegű részek is fellelhetők. Történelemhez kötött, bár nem feladata, hogy világosan feltárja a nagy történelmi eseményeket, csupán a közelében fellelhető, vele kapcsolatos történetekről szól igazságkeresése. Kiegészítése, alátámasztása ez a már feltárt nagy egész történelmünknek. 

    Tudjuk, hogy az életrajzok sohasem csak az egyénről szólnak, mint ahogy azt tapasztaljuk a szerző EMLÉKEK A MÚLTBÓL című  könyvében is. Szoros kapcsolatban áll azzal, ami énjét meghatározta, meghatározza; a környezetével, az akkori idővel, társadalmi eseményekkel. Más ismert személyek tetteiről, a hozzájuk fűződő véleményekről is ír. De legszorosabban kapcsolódik a szűkebb és bővebb családhoz. Felülmúlhatatlan az az elődök és utódok iránt érzett szeretete, ami vezérelte Csécsi Lajost az írás közben.

    Ahhoz, hogy újból meghatározhassuk önmagunkat, pontosan kell tudni, hogy honnan indult a család, hogy mi történt velük. Nagyon fontos, hogy életre keljenek a múltból a kedves arcok. Nem csak a család számára fontos, de az unokáival felnövekvő nemzedéknek is fontos és tanulságos történetek ezek.  

    Mi minden kell ahhoz, hogy egy ilyen témájú kötetet összeállítson az író az értelem és a szív parancsa szerint és úgy tárja fel előttünk az igaz tényeket! Mindenekelőtt lelkiismeretesség, őszinteség, igazmondás, objektivitásra való törekvés, elfogulatlanság, és nem utolsó sorban nagy elhatározás. Ezt vállalta fel Csécsi Lajos, amikor megírta az  EMLÉKEK A MÚLTBÓL című könyvét.

Örömünkre szolgál, hogy sok olyan elemet tartalmaz, ami eddig derecskei viszonylatban még leíratlan. Ilyen írások például az etnográfikus megfogalmazások a régi helyi népi hagyományokról, szokásokról. Például a vőfély versek, vagy a betlehemes játék leírása. 

    Ez iránt való érdeklődését, eddigi munkásságát fémjelzi a 2014-ben megjelent DERECSKE NÉPI ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEI című albuma és a Helytörténeti Gyűjtemény létrehozásánál végzett több éves fáradságos munkája. Évtizedek óta megszállottként gyűjtögette a múltat őrző tárgyi emlékeket, amelyek nagy részét közkinccsé tette, a derecskei Helytörténeti Gyűjteménynek adományozta. 

    A mostani írásából is kiderül, hogy mennyire érdekli a múlt, a falusi élet történései. Megismerjük sokféle gyűjtési szokásait, további terveit, amikről a könyvben bővebben olvashatunk.

    Amint útjára bocsájtja a szerző a művét, hasznossá válik, mert beépül a számlálhatatlan életrajzok tömegébe, részévé válik a nagybetűs történelemnek. Ha nem is a világtörténelemnek, de szűkebb hazája, Derecske történelmének. Emléket állít családjának, mely által az olvasók is megismerik, őrizhetik a Csécsi, a Porkoláb, a Soproni és a Móré család emlékeit. 

Derecske, 2018. március 
Szőllősi Imréné Tóth Vilma 

ÍRÁSAI:

Emlékek a múltból – Bevezető

Emlékek a múltból – A családi név eredete

Emlékek a múltból – Általános iskolai évek 1954-1962 (részletek)

Emlékek a múltból – Soha többé nem dolgozok a téeszben (részlet)

Emlékek a múltból – Szakmunkástanulói évek: 1962-1965. utazási körülmények (részlet)

Emlékek a múltból – A katonaság: 1967-1969. bevonulás előtt (részlet)

Emlékek a múltból – Szakmai munkám a seregben

Emlékek a múltból – Munka mellett közfeladat

Emlékek a múltból – Régiségek gyűjtése és a fényképezés (részlet)

Emlékek a múltból – Közéleti megbízatásaim

Emlékek a múltból – Utóirat, elmélkedés

További írások az Emlékek a múltból című kötetből