A múlt, a dicső ősök tisztelete mindig az élők kötelessége!

Az Életem és Családom története című könyv megírásához sok más inspiráció mellett az is motivált, hogy hasonló témájú könyvet vagy részletes feljegyzéseket eddig még a család tagjai közül senki nem írt. 

Kivétel talán Édesanyám, aki írt rövid feljegyzéseket a családról, a rokonságról, születésekről, elhalálozásokról. Ezeket a feljegyzéseket részben a bibliában, különböző papírlapokon, illetve füzetekben tette, melyekben sok mást feljegyzés is található volt vegyesen. 

Engem mindig érdekelt a múlt, már gyerekkorom óta kérdezősködtem a szülőktől, nagyszülőktől, hogy hogyan éltek, milyen körülmények között laktak. Gyerekként tipikus falusi életet éltem, sok időt töltöttem nagyszüleimnél, és talán miattuk is ragaszkodom a múlthoz, a régi tárgyakhoz, történetekhez, az emlékekhez. Ez az oka annak is, hogy gyűjtöm a régi tárgyakat és sok-sok minden mást, ami majd a könyvből kiderül. Kamaszként már én is sok mindent lejegyeztem a szülők, nagyszülők mondásaiból, amiknek most fontos szerep jutott, amikor 2016-ban elkezdtem a kézirat írását. 

Talán keveset is kérdeztem, (főleg a nagyszülőket), hisz akkor most kevesebb hiányosság lenne az írásomban. Porkoláb nagyapám biztosan volt sorkatona, mivel az I. világháborúnál Doberdónál harcolt. De hogy hol volt katona, azt nem kérdeztem tőle. A Csécsi nagyapám az I. nagy háborúban nem vett részt, akkor ő már közel negyven éves volt, és biztosan azért. De hogy ő is hol volt sorkatona, azt nem kérdeztem tőle, így nem tudom. Mondták is mindig, hogy „majd kiásnátok még a sírból, ha tudni akartok valamiről.” Sajnos, igazuk lett. 

Szóval 2016-ban elkezdtem írni a családról, magamról az emlékeim és feljegyzéseim alapján. Megpróbáltam a neven eredetét kikutatni. A történetekhez, eseményekhez eredeti fotókat felhasználni. 

Aztán írok a gyerekkoromról, az általános iskolai évekről. Az ’50-es, ’60-as évek nagyobb eseményeiről, a forradalomról, a Tsz-ek megalakulásáról, az iskolai szünidei mezőgazdasági munkákról, az aratás, a cséplés, szalmahordás, és a tanyasi életről. Majd a szakmunkás tanulói évekről (1962-1965), amit a katonai szolgálat (1967-1969) követ. Budapesti és debreceni munkahelyek után  következnek a helyi tanácsnál töltött évek, majd egy hosszabb korszak 1977-től, több, mint harminc évig a kisipari tevékenység. 

Közben házasság, építkezés, a gyerekek születése, taníttatása, kiházasítása. 

Bemutatok sok-sok régi hagyományos családi eseményt. Írok a szüretről, a tengeri szedésről, a disznótorról és a családok talán legnagyobb eseményéről, a falusi lakodalomról. A névnapozásról, szomszédolásról, az ’50-es években a gyerekjátékokról, a betlehemezésről. Írok a hobbijaimról, a szenvedélyes gyűjtésekről, a fotózásról, majd a gyerekeimről és röviden az öt unokámról. 

Akiket mindez bővebben érdekel, az a könyv további részében olvashatja. 

Jó szórakozást kívánok hozzá! 

Derecske, 2017.