tisztviselő, amatőr író
1967. április 11-én születtem Derecskén paraszti családba. Édesapám, Szőllősi János (ő már elment a mindenélők útján) a munka becsületére, a föld, az állatok szeretetére
tanított. Kisgyermekkorunkban téli estéken ébredező képzeletvilágunkat kézen fogva
engem és testvérbátyámat – a tanítás lámpását is kezében tartva – a magyar népmesék kincsesbányájába vezetett be. Édesanyám, (született Parti Irén) aki édesapám terhein
könnyítve bátyámmal és velem együtt a kis háztáji gazdaság részese volt,
gyermekkorunkban az irodalom, a zene és más művészetek szeretetét plántálta belénk.
Gyermekként Derecske határában a mezei munkák verejtékező, áldott fáradásain, erdők, rétek, szőlőskertek barangolásain olyan mesebeli világ tárta ki előttem kapuját, aminek a varázsa mindmáig betölt. Tyúkanyó nagyanyánk – ha szüleim által rábízattunk – a
bornyúzugi kedves kis fészekben nemcsak baromficsibéket, de unokacsibéket is
dédelgetett. Ilyenkor néha azon kaptuk, hogy suttogva imádkozik, míg nagyapánk a napi kemény munka végeztével is „kívánta a betűt” és olvasott. Így cseperedtem.
Kisdiákként a Bocskai István Általános Iskolába jártam, majd derecskei gimnáziumban
(akkor még Tóthfalusi Sándor Gimnázium) érettségiztem. Érettségi után azonnal a munka világában találtam magam, ami addig sem esett tőlem távol. Egy ideig nagybátyámnál,
Parti Lászlónál – akinek oly sok felejthetetlen természetjárást köszönhetek – faipari munkás voltam, majd hosszabb időt a bankszektorban töltöttem. Több, mint húsz éve
államigazgatási feladatokat ellátva tisztviselő vagyok Derecskén.
1995-ben megházasodtam, két felnőtt gyermekem van. 2014-től a Derecskei Református Egyházközség gondnokaként is szolgálok.
Eddigi utamat járva tanulmányaim, munkáim és szolgálataim során – a 18 hónap
sorkatonai szolgálattól eltekintve – némi túlzással még a lábamat sem tettem ki
Derecskéről. Nem meglepő hát, hogy ebben a kis bensőséges közegben élve, ismerős
emberek között járva- kelve – a világ történéseire mégis mindig nyitottan – gondolataimat a teremtett világ csodáin túl a szülőföld, az Isten, a haza, a család szentsége tölti be. Ha
írogatok, akkor erről írok. Mindig is lenyűgözött anyanyelvünk égig érő fájának és
mélységekbe hatoló „gyök”-erének kimeríthetetlensége, amit felfogni is alig lehet.
Írásaimból a Derecskei Lelkészi Hivatal által negyedévenként kiadott „Világosság” című
egyházi lapban jelent meg néhány. Legkedvesebb íróim-költőim: Fekete István, Ilyés
Gyula, a derecskéről indult Tanka János és általában a népi írók. Szívesen olvasok
vadászirodalmat (Zsindely Ferenc, Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán) és vallási témájú írásokat.
Írásai