Világtól feldúlt lelkednek kútjába lesve
Ülj csak ki árnyékos kertedbe este
És hallgasd a szél, a szívedhez mit beszél.
Szólítsad megváltó Krisztusod könyörgve, esdve,
Tőle várt nyugalmad s békéd keresve
És örvendj, a szíved általa mint remél.
Ültesd fel képzeted szellőnek könnyű fuvallatára,
Pillantsd meg, hol van a világnak végső határa
És Teremtőd ujjongva dicsérd ezért.
Mire az öreg Föld tengelyét éjszaka körbeforogja
S hajnalra feltűnik újra a kelő Nap izzó korongja,
Istennel ébredj, hozzája imádkozz, s ne félj!