Élete:
1984. november 10-én született Berettyóújfaluban, bár szülei mindvégig Derecskén éltek és élnek az elődeivel együtt. Jelenleg is Derecskén él, derecskeinek vallja magát.
A derecskei Bocskai István Általános és Zeneiskola volt az első iskolásévek elindítója. Itt szerette meg a zenét és folytatta tanulmányait a hegedű szakon. Érettségit a helyi I. Rákóczi György gimnáziumban szerezte meg, majd a Debreceni Egyetem magyar- történelem szakán szerzett tanári diplomát és jelenleg is a Derecskéi I. Rákóczi György Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium magyar-történelem szakos tanára.
Mint vallja, 16 évesen kezdett el foglalkozni az írással. Az irodalom iránti szeretete végigkísérte iskolás éveit, először naplót írt majd versek alkotásával is foglalkozott. Első publikációja a középiskolai Tilos című újságában jelent meg Felelet címmel. A főiskolán a szépirodalom bővebb megismerése is arra ösztönözte, hogy kezdeti próbálkozásait tovább folytassa. Folyamatosan vezetett internetes blogokat, verseket és novellákat írt. A Derecskei Hírekben több jegyzete is megjelent, emellett történelmi témájú cikkeket publikált, de készített riportot is.
A munka mellett meghatározó szerepet tölt be életében a zene, jelenleg két zenekarban tag ( Ezis Zenekar, Róna banda). Írásaiban gyakran megjelenik a népies, ironikus hangnem, de alapvetően lírikus alkat. A könyvtár által meghirdetett versíró pályázaton ő is sikeresen szerepelt 2014-ben.
Így vall életéről:
„Önéletrajz
1984. november 10-én születtem Berettyóújfaluban. Esett az eső és köd volt. Világosan emlékszem rá, s arra a napra is, amikor kivirágzott lelkemben a tavasz és ténylegesen élni kezdtem. Gyenge csecsemő voltam és féléves koromban lettem kisbabaformájú.- ezt mondta a háziorvosom. Így szép lassan elindultam, megtettem, az első lépéseket kisgyermekké, kamasszá és felnőtté válásom útvonalán. A derecskei Bocskai István Általános és Zeneiskola tanulója voltam nyolc évig. Közben beiratkoztam hegedűre és a zene lett az életem. Erre akartam indulni, de egy erős akadály visszatartott: a szolfézs. Nem voltam belőle jó, így maradt az itthoni gimnázium speciális angol tagozata. Nem voltam nyelvzseni, de tudtam, hogy úgyis kell majd a nyelvvizsga, jobb minél hamarabb elkezdeni. A történelem szeretete végigkísért tanulmányaimon, köszönhető ez a tanáraimnak is. Rajongtam érte. A magyart is szerettem, csak soha nem gondoltam, hogy magyar szakos egyetemista válik majd belőlem. Tizenhat éves koromban egy barátnőm megmutatta nekem az egyik versét, és arra gondoltam; ilyet én is tudok. Elkezdtem írni. A naplóírás ekkor már része volt életemnek. A tizenkettedik évfolyamon döntöttem el, hogy magyar-történelem szakos egyetemista leszek, ami a sikeres felvételinek és érettséginek köszönhetően megvalósult. Hosszú és szép egyetemi évek voltak, és nem bántam meg, hogy tanultam. Tanárszakot végeztem annak ellenére, hogy soha nem éreztem megfelelő motivációt a tanári pályához magamban. Az első tanítási órám azonban tökéletes volt és tudtam, hogy valami szépet és újat fedeztem fel a világmindenségben. Most már nem tudom máshogy elképzelni az életemet, minthogy tanítok, zenélek, írok és szeretek. Időközben új kincsekre találtam a hagyományok virágoskertjében; a népzenére és a néptáncra. Amíg adhatok az embereknek, addig él a lelkem, aztán itthon egyedül a magányban újra azért lélegzem, hogy írásaimmal, zenémmel, s mindazzal a belőlem fakadó művészettel, ami megbújik a szobám falának repedéseiben, örömet szerezzek a lelkeknek.”
Elérhetősége: https://www.facebook.com/mondattoredek/ oldalon is rendszeresen közöl írásokat.
Írásai:
Hogyan vált Odüsszeusz olvasó emberré
Széthasadni mint fejsze alatt a fa…