Még kérded? Nem látod, hogy szüntelenül a táskámban hordom? Na és miért nem veszed elő? Minek? Itt van velem, a lelkemben, a szívemben, ha kérnek belőle adok, sokszor akkor is, ha nem kérik. Akkor minek kínlódsz vele, ezzel csak te jársz rosszul. Soha. Ezzel csak jól jár az ember. Akármennyire is fáj néha, azt soha nem bánom meg, mikor adok. Lehetnek akármilyen hálátlanok velem szemben az emberek, kinevethetnek, akkor is ott lapul a táskám mélyén a feltétel nélküli szeretet. Mert a részem. Kiszakíthatatlan belőlem. Nem gyengeség. Az erő. Mi végigkísér utamon. Senki ne kérdőjelezze ezt meg! Még Te sem. Rendben. Mi történik, ha elvesznek belőled?. Mit teszel? Kétszeresen visszaadom. És megköszönöm. Te nem vagy normális. Tudom, ezt már sokan mondták, de ettől érzem magam jól. Egyre kitörölhetetlenebbül és mélyebben én vagyok. Ezt hogy érted? Rád bízom az értelmezést, használj szabad asszociációs rendszereket. Nincs kedvem megmagyarázni. Most menekülsz előlem? Jaj dehogy, hogy gondolhatsz ilyet! Csak szabad teret engedek a gondolataidnak. S mihez kezdjek a szabadsággal? Repülj! Képzeld, hogy szárnyad van és azt tehetsz, amit akarsz. Nézz szét a világban, s látni fogsz szörnyű dolgokat. A szépet is látod majd. De egyet jegyezz meg! Ne őrizd meg, csak a szépet! Azt vidd tovább magaddal. És minden egyes vizuális lelkedre rakódó hatás után nyisd ki a táskát, gyűjts belé sok s ok szeretetet. S ha egyszer hazaérsz, oszd szét az emberek között. Mert nagyon hiányzik nekik, hidd el. Azt sem tudják mit jelent. Majd meglátod. Nem hinném, hogy annyira szükségük van rá. Dehogynem! Nézd meg a tekinteteket. Jönnek veled szemben az utcán. Ne csak nézd, lásd is. Meg fogod látni, hogy igazam van. Hülye egoista vagy! Meglehet. De attól még, hogy igazam van, nem biztos, hogy az egoista jelző illik rá, inkább az öntudatost használnám. Tudod mit? Fejezzük be. Ennyi elég volt mára. Idealista vagy. És álmodozó. De szeretek az lenni és ezen van a hangsúly. Menj csak, én megleszek magammal. Ne félts, tényleg jól vagyok. S ha már az egoizmusról is folytattunk diskurzust, akkor kinyitom a szívem táskáját és kiveszek belőle egy adag szeretetet. Magamnak. Csak és kizárólag magamnak. Ma nem adok senkinek sem belőle. De hosszú még az este. Talán nem teszek rá lakatot.