Online rapszódia

Azért vagyok facebookon online,
mert te is hasonlóan vagy virtuális valóság.
Nézem a zöld pontokat
szokatlanul sokszor görgetek posztokat.
Rajtad villog az egér kijelzője
simogatja neved kurzorom kezes dublőre.
Ide-oda húzom, simogatom betűit a kimondhatatlan szavaknak
sokszor álmodom, s ronggyá varrom szét láthatatlan
ruhadarabjait üzenetek elroncsolódott szálainak.
Nézlek és Veled vagyok, beszélgetek
virtuális terekben a laptopon.
Agyamban végiggördítem mondataimat,
aztán klikkelek és lefagy a monitor, hangfal –

kikapcsol, szarakodik – vacak áru
minek ide hanghatás, ha akad egy néma Claudius
ki üvölt és függöny mögé lép
eszét veszti és boldogan trónol szerteszét
birodalmat véd, az emelvényről fellép és lelép
aztán keserédesen hívogatja a reményt
wifit keres, kapcsolatot, konnektet, konnektort
valami elektromos izzót ( időgépet talán)
lángra lobbantaná szívét a berobbanó zárlatos töltő
de hiába, nincs a rendszerben ötven emberöltő
csak a kábel reped néha meg-meg
lassan, mint a lélek apró kis sebeiből feltörő
forrás mi hideg-meleg vizet ereget- eleget
lecsöppen a csapból a folyékony szeretet
megdermed, felolvad, megdermed, felolvad
így megy ez online és offline kapcsolatokban.
Jéggé válik a világ és szétfolyik a lélegzet
összesűrűsödik a képzelet és megdermed a lehelet.