Boldogságra vágyódik az ember,
rátalál a szerelemre egyszer,
józan eszét ő a sutba dobja,
nem létezik ezután más gondja.

Szerelem, te csodálatos dolog,
az életed lila ködben forog,
átértékeled az életedet,
szívdobogva várod kedvesedet.

Milyen jó a felhőtlen szerelem,
nincsen benne keserű gyötrelem,
tiszta, mint a hegyi patak vize,
és édesebb, mint a méznek íze.

Minden gyarló ember erre vágyik,
érzi, életéből ez hiányzik,
mégsem talál rá a boldogságra,
csalódottan tekint a világra.

Igaz szerelmet ha megismered,
nem hagyod el soha a kedvesed,
imádod és keresed a kegyét,
boldoggá teszed az ő életét.

Hajdúszovát, 2021. január 13.