Szedd össze magad

A megcsalásnál nincs fájóbb érzés,
Olyan, mint egy fájdalmas kivégzés.
Értetlenül állsz a dolgok előtt,
Már semmi sem olyan, mint azelőtt.

Mikor összeomlik benned minden,
Mikor már kedved élni nincsen,
Akkor ki önt életkedvet beléd?
Hogyan kerül délben ebéd eléd?

Csak támolyogsz bele a világba,
Mikor nyáron is fázol nagykabátba,
Akkor vajon ki fogja meg kezed?
Hol kapsz az élettől egy kis kegyet?

Az életeden elgondolkozol,
Vajon mit rontottál el valahol?
Mit kellett volna másképp formálni,
Talán nem tudna ennyire fájni.

Ember, de most már szedd össze magad,
Semmi vész, hisz életed megmarad.
Rajtad múlik, hogyan éled tovább,
Fel a fejjel, és bátran lépj odább.

Egy 2007-es régi rossz kapcsolat emlékére, Hajdúszovát, 2013. november 18.

Forrás: www.poet.hu magyar versek