Vagyok, aki vagyok

Vagyok, aki vagyok, aki létezem,
bennem öltött testet minden őselem.
Részemmé vált a világ maga;
benne vagyok, s bennem van minden mosolya.
Bennem sír a lélek, ha sírnak gyermekek,
Anyák, kik értünk adnak életet.
Bennem robban bomba, ha kitör a háború,
bennem jajdul mindenki, aki szomorú.
De bennem sarjad élet, ha jő a pirkadat,
lombos fa leszek évtizedek alatt…
Virágot nevelek, gyümölcsöt érlelek,
nem pusztítanek el kegyetlen, zord telek.
Bennem él mindenki és minden,
egy vagyok belőled, Isten, 
teremtő mag e földi létben.
S te is mag vagy, csoda a teremtésben,
belőled, s belőlem újabb csoda lészen,
benne él tovább minden sejtem és vérem.
S bennünk lobog izzó tüze a Napnak,
bennünk csobog kristályvize a pataknak.
Bennünk éled újra a természet maga, 
kincseit bősséggel ajándékul adja.
Teremtő erő, te igazi áldás, 
bennem él és zenél minden ősi tudás.
Csillag vagyok, felhő vagyok,
lombok között napfény vagyok;
szellő vagyok a hajadban,
tollpihe a madarakban…
Harmat vagyok pókfonálon,
álom vagyok szempilládon, 
gyöngyszem vagyok kagyló ölén, 
hullám vagyok tenger színén.
Szivárványban elolvadok, 
folyóvízben messze futok.
Keress bárhol, megtalálhatsz,
minden fában megcsodálhatsz.
Napnyugtában, napkeltében, 
megfürdök szemeid fényében.
Mosoly vagyok ajkaidon,
dallam vagyok szavaidon.
Én vagyok te, s te vagy bennem én, 
végtelen utamon a mindenség tenyerén.
Egy vagyok veled, s minden létezővel,
szívemben lüktető erővel
suhanok szabadon fellegek felett,
időn és téren át lebegek.
Vagyok, aki vagyok, utazó;
élet értelmét kutató.
Művész vagyok, költő, író, zenész, 
szobrász, illusztrátor, festőművész,
felfedező, lélekelemző,
édesanya, teremtő.
Feleség vagyok, támogató,
gyermek vagyok, szelídhangú.
Virág vagyok, színes, illatos, 
harcos vagyok, erős, izmos.
Gyémánt vagyok, csiszolatlan,
megbújok a pillanatban.
Erdő mélyén moha vagyok,
tévutadon irányt adok.
Itt is vagyok, ott is vagyok,
életemben jelen vagyok,
én vagyok, aki vagyok. 

2018.

* * * * *
Hiszek

Hiszek a szépségben, a szellem erejében,
a végtelennek tűnő messzeségben.
Hiszek a pillanatban, a pezsdítő dalban,
a változásban, a szabad gondolatban.
Hiszek mindenben, ami jó,
ami sokaknak fel sem fogható;
hiszem a boldogság szédítő mámorát,
nem őrzöm magamban a múlt sötét árnyát.
S hiszem, hogy a Földön érték a szeretet,
míg e világra születnek drága gyermekek.
Hiszem, hogy elmúlik minden gyötrelem,
messze száll minden keserű félelem.
Hiszem a szerelem emelő erejét,
embertársaim tiszteletét.
Hiszek a harmatos fűben, napsugárban,
minden földi és égi csodában,
a természet tiszta szépségében,
erdők mélyének nyugalmas csendjében.
Virágok bájában, bogarak táncában,
s a mezőn zengő tücsök szerenádban.
Hiszek az ég szikrázó kékjében,
s a hűsítő, simogató szélben.
Hiszek a madárban, ki nap, mint nap dalol,
énekét zenéli fáradhatatlanul.
Hiszek benned, ki egy vagy velem,
kivel osztozom e csodás életen.
Hiszem, hogy egyenlő mindenki és minden,
hogy édesapánk a teremtő Isten.
S hiszem, hogy mindenki nemes céllal született,
lelkében érzi az isteni rendet.
Midőn szívét szakítja temérdek teher
a mázsás súly nem nyomja hitét el.
Tekintetét az égre emeli, 
begyógyulnak az élet kegyetlen sebei.

Hiszek az ölelésben, a csókban,
az ígéretben, a kimondott szóban.
Hiszek a család szentségében,
szülők, nagyszülők vigyázó szemében.
Hiszek a testvérek szövetségében,
gyermekeink ragyogó tekintetében.
Hiszek a jövőben, és hiszek a múltban,
hiszek a jelenben, a mostban.
Hiszem, hogy belőlem indul az élet,
meglátok minden örömöt és szépet.
Hiszem a szellemet, az örök létet,
a nyugalmat, a békességet.
S látom a bajt is, a súlyos gondokat,
járom a sima és rögös utakat.
De nem feledem a mindenség örök hatalmát,
az Univerzum bőséges jutalmát.
Elfogadom e csodás ajándékokat,
boldogsággal töltöm minden napomat.

2018

* * * * *
Illúzió

Illúzió csupán, mit esti égboltra fest 
ezernyi csillag fénye, 
illatos nyár éjszakán elmerülök
a végtelen tengerébe.
Otthon vagyok bárhol e Földön, 
hisz’ otthont lelek önmagamban, 
áldott a lét, melyben 
szabadságom visszakaptam. 
Millió élmény és csodás pillanatok 
százai várnak, nyitom kapum,
tárom szívem, elébe állok a Nagyvilágnak!
Minden tettel, minden bennem élő szóval, 
minden képpel, minden tűnő illúzióval
magam adom, tiszta tükörként csillogva. 
Nézz e mélységbe, s láss önnön, igaz valódba.
Ragyogjon fényed, Isteni lényed tündököljön, 
mint sebes üstökös, hírt vigyen, 
távoli tájakon messze repüljön.

/Átdolgozott változat/ 2021

* * * * *

Látod-e…

Látod-e szépségét üde zöld fűszálnak,
égbe vágyó, fényben fürdő szentjánosbogárnak?
Látod-e mosolyát édesanyádnak,
csillogó szemében, ha megbújik a bánat?
Látod-e a könnyeket, a boldog perceket,
meglátod-e az igaz szerelmet?

Érzed-e fák könnyű sóhaját,
erdő mélyén hűs pataknak frissítő moraját?
Illatát az esti nyáréjszakának lényedbe engeded?
Csillagok tengerében megfürdeted?
Lelkedig hatol a Holdnak szelíd fénye;
megérint ragyogó, tiszta szépsége?
Gyermeki énedet őrzöd-e, engeded
belőled áradni a szeretetet?

Meghallod-e vajon hívó szavát a végtelennek,
énekét dalosmadarak ezreinek?
Tudsz-e gondolatban felröppeni az égbe,
az Univerzum végtelen mélységébe?
Kinyitod-e kapuját a Mindenségnek?
Átadod-e magad az ősi teremtésnek?
Együtt élsz-e mindennel, mi neked született?
Hálás vagy-e mindenért, mi neked rendeltetett?

Csoda az élet, minden cseppje jutalom,
s ha sötét árnyékként beborít a fájdalom,
gyógyítsd szíved felkiáltó hangját:
Mindenre a szeretet az orvosság!
Emeld tekinteted a kéklő messzeségre,
míg betakar csendben a nyugalom, s béke.
Kövesd a hívó szót, a belső hangot,
mint Messiást, fényesen vezérlő csillagot.
Vidd hírül szavát a végtelennek,
szerető áldását a teremtő Istennek.

2018

* * * * *

Veled szárnyalok

Meleg bőröd illatát
mélyen magamba szívom,
érintésed sóhaját,
lelkembe simítom.

Ölelő karjaidban
lágyan pihenek.
Szerelmes szavaidban
örökre elveszek.

Hangod dallamára
szívem táncot lejt,
szemeid szavára
tekintetem felelt.

Mosolyod napsugár, 
arcomon ragyog.
Köröttünk lebegnek
némán a csillagok.

Megannyi pillanat,
mit veled tölthetek,
lelkem kezdetekkor
eggyé vált veled.

Ezredévek mentek,
jönnek újabb századok;
mindig fogod kezem,
s veled együtt szárnyalok.

2018

* * * * *

A balkon rejtekén

Puha felhőköntöst vett magára
a nyáresti égbolt könnyedén,
langyos szellő susog szelíden
fák leveleinek ezredén.

Hajam cirógatja, vállam simogatja,
s virágok bódító illata száll felém;
oly csodás e késő éjjel 
a kedves kis balkon rejtekén.

Csillagok hunyorgó fénye
szűrődik át a fodros felhőköpenyen,
s műholdak úsznak felettem
a végtelen égi tengeren.

Csendben behunyom szemeim, 
nyugalom és békesség átölel,
s e végtelen szépségben
lelkem könnyű szárnyra kel.

2018

* * * * *

Földi paradicsom

Hol béke és szeretet honol,
s ezernyi dalosmadár dalol,
hol a természet zöldje integet,
nem számolom ott a néma perceket.

Hol vadvirágok táncra hívnak,
szellő szárnyán hajladoznak,
pillangók könnyű teste libben,
fűszálakon bogár zizzen.

Lemenő nap fénysugára
búcsút int e mesés tájra,
eltűnő aranyszín mosolya
arcomat kedvesen csiklandozza.

Ülök elmerengve, rezzenéstelen,
lelkem e mennyben boldogan pihen.
S a lágyan fodrozódó víztükör alatt,
csodálok apró testű, kecses halakat.

Lényembe szívom víznek friss illatát,
fülembe susogó fák halk szavát,
mosolyogva hálát adok neked,
Istenem, ki e csodát teremtetted.

2018

* * * * *

Altatódal
~Az utolsó napsugár~

Lomha felhők vontatottan úsznak
az ég szürkülő tengerén,
ásító  inas, ki a távolban
lustán, nyújtózik fekhelyén.

Esőcseppek finom koppanása,
mint billentyűk a zongorán,
dallamot játszik fülembe,
miközben pacsirta szól a fán.

Oly békés e nyári este,
a napkorong nyugovóra tér,
s vele alszik a természet,
csupán a langyos szél zenél.

A színek megfakulnak,
sötétre vált a nappali táj;
álomra hajtja arany fejét 
az utolsó napsugár.

2018

* * * * *

Csillagpalást

Éjszaka csendjében, 
Balatonnak hűs partján,
tűnődöm a túlpart pislákoló fényein…
Mint megannyi gyémánt az éj fátyolán,
csillogó gyöngysor,
a távolból visszatekint.
Fénynyalábok járnak táncot
a sötét, álmos vízfodrokon,
s elszunnyadt a parti rév is,
ásítva nyújtózik a békés parton.
Lenn a mélyben, 
hálóruhát ölt a népes vízivilág,
s csendesen hajtja álomra fejét
sűrű nád közt a vadkacsa család. 

Csend van…
Végtelen csend borult e csodás tájra…
Csak tűnődöm, tűnődöm némán,
s betakar az este csillagpalástja.

* * * * *

Örök szerelem

Életedet kezembe tetted,
dísze voltál életemnek.
Könnyű tested röpke szárnyon,
mosoly voltál, édes álom;
szívemet simító derű,
boldogságcsepp, bódító nedű,
áldás, végső kegyelem,
szabadság, örök szerelem…

2018

* * * * *

Minden, mit adhatok…
-Egységben-

Minden, mit adhatok, lelkem szava,
mely lelkedhez szól csendesen.
Minden, mit kaphatok, rezdülésed,
mely hullámzik bennem végtelen…
Ím, elérkezett a perc,
mire vágytunk,
lelkünk fodrai óceánná lesznek,
s kiáradunk a Mindenségben,
csillagok, s bolygók közt keringve
megpihenünk Isten tenyerében.
Apró homokszemek csupán,
lehelletnyi csillagdarabok,
kik egyek voltuk régen,
fényünk messze ragyogott.
Együtt jöttünk e bolygóra,
bejárni a nekünk rendelt utat,
mi számtalanszor sebezte
véresre meztelen talpunkat.
Ne mondd, hogy nem érezted,
sorsunk sikító jajszavát,
mely messze szállt a szélben,
majd halt kegyetlen kínhalált.
S most itt állunk némán,
kapujában a világegyetemnek:
Te és én, két piciny szemcse,
kik Istenben újra egyesülnek.

2018

* * * * *

Fényedből iszom

Áldott égi derű,
kacagó arany madár,
ki életembe egykor
napsugarat hoztál.

Életem vezércsillaga,
hófehér liliom,
illatodba merülök,
s fényedből iszom.

2018.

* * * * *

Végtelen körforgás

Ég és Föld szerelme lobog bennem
Isteni játék, mennyei nász,
Gaia szent méhében fogant
Teremtő ősrobbanás.

Ím, e törékeny emberi test,
hús és bőr csupán a váz,
s némi kemény anyag
mily nagyszerűt mintáz!

Otthonom e nemes burok,
e kecses női forma;
ajándékom, féltett kincsem,
lelkemet Ő hordozza.

Méhemnek áldott gyümölcse,
a Gyermek, ki fényből született,
angyalok fényes küldötte,
ki testemből nyert életet.

Liliomnak könnyű kelye,
bársonyos szirompalást,
apró élet, édes lélek,
végtelen körforgás.

2018

* * * * *

Így van rendben

Elhaladt az óra, a perc,
pörög a mutató.
Emlékek, színes pillanatok
elillannak, mint tarka szárnyú
pillangók.
Megállok, némán elmerengek,
szemlélem a rohanó időt,
mely rámkacag e békés csendben,
s megértem, minden 
így van rendben. 

2018.