Elmaradt találkozó

Alig vagyunk túl a Tóth Árpád centenárium ünnepségsorozatán, s június 6-ával máris újabb emlékezetünkre méltó dátumhoz érkeztünk. A két világháború közötti, s főként az emberiséget sújtó második katasztrófa alatti polgári ellenzék legnevesebb és egyben legvitatottabb képviselője, Bajcsy Zsilinszky Endre születésének 100. évfordulója avatja azzá. 

Igaz, a Széchenyi- és a Deákkultusz, sőt a Tiszák és Kossuth tiszteletének egyfajta összebékítéséből álló szellemi útravalója önmagában még nem tenné érdemessé az utókor emlékezetére. 1919-es szélsőjobboldali indulása meg egyenesen méltatlanná tenné arra. Ez ellentmondásaival együtt is magasra ívelt politikai pályája értékben nagyobbik hányadán a függetlenségi eszme és Magyarország demokratikus átalakítása mártíromságig vállalt  programjával szimbólummá magasztosult alakját viszont már okkal- joggal idézzük. Könyvekkel, tanulmányokkal, emlékező írásokkal és forrásközlésekkel, szoboravatással, országos és helyi ünnepségekkel adóztunk a Kállai Gyula kölcsönvett szavaival szólva „nagy magyarok fajtájából való” tartozó Bajcsy Zsilinszky Endre emlékének. 

Debrecen kimaradt életútja fő vonulatából. Az egész társadalmat érintő, sokakat foglalkoztató, nagy hatású parlamenti felszólalásai, szociális kérdések iránti fogékony, emocionálisan telített publicisztikája alapján azonban a „cívis város”-ban is ismerős, mi több: baloldali körökben elismert név volt a Bajcsy – Zsilinszkyé. Derecskére vivő útjai, választási petíciói, Szabó Dezső elleni pere, a Márciusi Front zászlóbontása alkalmával járt is városunkban. Ezek során számos hívet szerzett itt is magának, illetve a nevével fémjelzett függetlenségi és demokratikus gondolatnak. Juhász Nagy Sándor hajdani, oktobrista miniszterhez, Juhász Géza egyetemi tanárhoz s a debreceni szellemi és politikai élet több, más kiválóságához személyes jó viszony is fűzte. 

Az évfordulós írások Bajcsy Zsilinszky portréit éppen ezért e helyen én az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára Bajcsy Zsilinszky – fondja levelezésgyűjteményének egy debreceni kapcsolatokra fényt vető vonatkozásával szeretném teljessé tenni. 

Az idézett levélben (OSZK Kt. Fond 28/138.) Juhász Géza, a hosszú hallgatás után ismét  a nyilvánosság elé lépés gondolatával foglalkozó Reform-társaság munkabizottságának elnöke kereste fel Bajcsy – Zsilinszkyt, aki akkorra már sokak szemében”a függetlenségi, háborúellenes mozgalom” volt. Ezt jelentette Juhász Gézának is. 1944. február 23-i keltezésű soraiban a válságban élő, a jövő felé „… szervezetlenül, tájékozatlanul”, sőt zavartan sodródó, de hazafias és náciellenes, a Don-kanyar és Sztálingrád óta pedig egyre inkább a kilábalás módozatait kutató – helyi polgári értelmiség nevében hívta előadásra Bajcsy- Zsilinszkyt. 

„Kedves Barátom,

a Reform-társaság nevében tisztelettel kérlek, légy kegyes, vállald el a fő előadás megtartását március 26-án, vasárnak 5 órakor a Déri Múzeumban tartandó ünnepünkön… 

Meggyőződésünk, hogy legméltóbban Te adhatsz jelentőséget ennek a találkozónak. Bizonyosan jól ismered állapotainkat: >a legmagyarabb város< értelmisége ma szervezetlenül tájékozatlanul sodródik a jövő felé. …Ez a helyzet kötelezi új működésre a Reform-társaságot: ez ma az egyetlen hely, ahol el lehet végezni a legsürgősebb tájékoztató munkát s egy fedél alá lehet gyűjteni a jövendőért szorongó értelmes magyar embereket mind a középosztály, mind a munkásság köréből. 

Idáig az itteni hatóság semmi megértést nem tanúsított ilyesfajta fölvilágosító szándék iránt… Most újabban az az értesülésünk, nem kell többé effajta hivatalos akadékoskodástól tartanunk. Ezért tisztelettel kérünk, válaszd meg előadásod címét Te magad. Mi a magyar jövő problémáiról szeretnők hallani útmutatásodat… Tudjuk, hogy Debrecen mai kényszerű elhanyagoltságát jól ismered, s a felől is meg vagyok győződve, nem lehet 1849 fővárosát szabad prédára dobni a hivatalos közszellemnek Ezért bízunk benne, hogy hívó szavunkra megjelensz köztünk. 

Ebben a reményben… várjuk szíves értesítésedet, előadásod pontos címével együtt.”

Az erre, és Juhász Géza március 2-i sürgető levelére (OSZK. Kt. Fond 28/138.) március 4-én válaszoló Bajcsy- Zsilinszky (OSZK. Kt. Fond 28/89.) udvariasan bár, de elhárította magától a megtiszteltetést. 

Bajcsy- Zsilinszky elutasító válasza mögött – mint arra a Bródy Ernő képviselőtársának és az országgyűlésen napirendre kerülő gyógyszerész-novella igazságtalan rendelkezése tárgyában hozzáforduló Kálmán Ernő mátészalkai gyógyszerészhez írt március 5-i soraiban is rámutatott (OSZK. Kt. Fond 28/78.) – az ország világháborúból való kivezetése érdekében fokozottabb akciója, s egy, „A magyar nemzet történeté”-ről szóló könyve írásának terve húzódik meg. 

De a március 19-én bekövetkezett német megszállás és Bajcsy- Zsilinszky letartóztatása egyébként is lehetetlenné tette volna az előadás Juhász Gézáék által tervezett időben való megtartását. A magyar történelem menete és azzal összefüggésben Bajcsy- Zsilinszky egyéni útja is más irányt vett. Zsilinszky működését már korábban is egyre nagyobb ellenőrzéssel kísérték a gestapó emberei. Az ország német megszállásának napján pedig minden hősies védekezés ellenére is elhurcolták és kikapcsolták az aktív politikai életből. Október 15-én kiszabadult ugyan a börtönből, de még mielőtt működésbe hozhatta volna az ő elnöklete alatt szerveződő fegyveres ellenállási mozgalmat, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát, a nyilasok kezére került. Mikulics Tibor százados árulása nyomán 1944. november 23-án újra letartóztatták és ugyanazon év december 24-én, a külföld tiltakozása ellenére kioltották életét. 

Ha Bajcsy- Zsilinszky már nem is tudhatta meg, Debrecen hamarosan megtalálta a Zsilinszky-levélben óhajtott régi öntudatát, „… 48-49-es szívét és már- már elfelejtett igazi egyéniségét”. A 44 őszén- telén kibontakozó demokratikus újjászületés központja, másodszor is az ország ideiglenes fővárosa szerepét töltötte be.