A napokban emlékeztek meg az újságok Deák Ferenc születésének 175. évfordulójáról Ezeket a megemlékezéseket méltatásokat szándékozom kiegészíteni azzal, amit Deák Vörösmarty Mihály árváiért tett. 

Vörösmarty halála után özvegye és három gyermeke maradt hátra: Béla, Ilona és Erzsébet, kiknek – Gyulai Pál „Vörösmarty életrajzából” tudjuk – nem hagyhatott egyebet örökül, csak életművét és költői hírnevét. Ismeretesek Vörösmarty szavai, amelyeket halála előtt nejének mondott: „Ha meghalok, nem tudom, mi lesz belőletek, de bármi sorsra juttok, csak Deákhoz forduljatok, ő sohasem fog elhagyni benneteket.” 

S Deák Ferenc minden tekintetben igazolta a költő reményeit: hiánytalanul eleget tett végakaratának. Ezt olvashatjuk az árvákhoz írt, személyes atyai felelősségtől áthatott fennmaradt leveleiből és néhány gyakorlati intézkedésből. Például abból, hogy mindjárt Vörösmarty halála után – mint az árvák gyámatyja – magánúton közadakozásra kérte fel a tehetősebb hazafiakat. 

A cenzúra nem engedte  a gyűjtésre felszólító írás közlését. Így nem maradt más hárta, mint hogy magánúton forduljon a jó érzésű irodalompártolókhoz. 

Annak idején hasonlóan járt el már Wesselényi Miklós árvái érdekében is. Kardos Samu eredményes kutatómunkájának jóvoltából több, mint 70 éve van tudomásunk az Újfalvy Sándornak címzett, Wesselényi árvái ügyében írt Deák- levelekről. Tehát, már járt úton haladt, amikor ilyen módon segített Vörösmarty árváinak is jövőjük érdekében kilincselt, időt és fáradságot nem kímélve. Egyik, e célból írott 1855. december 19-én keltezett hasonló tartalmú levelét a Szabolcs-Szatmár megyei levéltár őrzi. 

Leveleinek, illetve Deák Ferenc személyes fellépésének meglett a foganatja. Rövid néhány hónap alatt – a költői hagyaték iránti őszinte megbecsülés és tisztelet első jeleként – kézzelfogható eredménye is lett. A már említett Gyulai-féle Vörösmarty- életrajz szerint 103 ezer pengőforint gyűlt össze a Vörösmarty- árvák javára.