Jer művészet! Jer ide, hahó!
Légy lágy szellő, simogató,
hogy minden földi lakó
kit ringat még e bolygó,
akár agg, vagy még tanuló
így üdvözöljön: hahó!

Légy villám, mely a nyári éjben
átvillan a sötét égen,
alvót riaszt félelemben,
mennydörög az értelemben,
s nőttön nő a néma csendben.

Legyél visszhang barlang mélyén,
búvó patak szikla résén,
árva fenyő a szírt szélén,
Lápi hínár víz felszínén,
szomjas vándor az út végén.

Legyél parázs az alvó tűzbe,
ajtó zárnak jó kilincse,
fuldoklónak kis szalmaszál,
iránytű az eltévedtnek,
az álmosok altatója,
ébredőknek csörgő óra.

Legyél a harang bús hangja,
szél kavarja, villám sújtja,
mégis eljut:
szikla rése, barlang mélye
a szirt széle, víz felszíne,
poklok mélye üregébe.

Alvó tűz s a vándor útja,
iránytű és csörgő óra …
Légy üstökös,
mely csodaként száll a légbe,
jövőt világít reménye,
a Földre: emberek szívébe.