Nagy az én bánaton régóta, 
Gondolkodom, hogy jobb hogy volna? 
Egyedül az ember védtelen, 
Nincs aki megvédje a rossz ellen. 

A rossz folyton nyomomban jár, 
Alkalomadtán le is csap már 
S vergődök, mint madár a hálóban, 
Szabadulásom útja hogy volna? …

Se ha majd nem kísért a múlt, 
A rossz nyugdíjba vonult, 
Helyükbe jók jönnek majd, 
Mosolygok, és ők sírnak majd. 
Azt mondják, fogytán a türelmük, 

Mert én beszélek mindenütt. 
Számat befogni azért sem fogom! 
Hisz demokratikus gondolkodású vagyok. 
Én előre akarok látni és haladni, 

Ehhez néha vissza – vissza kell nézni. 
Csak a jelent nézem, azt mondják, 
„Ne törődjek azzal, mi lesz ezután!” 
De igen. Én előre tervezek mindig, 

S csak a nagy természet az, aki besegít. 
Egyszer álmaim, terveim valóra válnak, 
S én leszek a legboldogabb e kerek világban, 
S fittyet hányok kerek e világnak. 

Derecske, 1983. június 9.