Cseppnyi öröm az üröm közt, 
Csak pár hét és újra küszködöm. 
Küzdés és bízás a jövőmért, 
Nem hagyom, hogy elvegyék! 
E küzdelmes évek után nekem is 
Járna már nyugalom még bőven is. 
Fiam ágyán szuszog, aluszik, 
Meg-megfordul, nem nyugszik, 
De az éj majd csak elmúlik, 
S nyugodtabb reggelre ébredik.
Az óra ott ketyeg a falon, 
Tíz óra és én is elalszom. 
Elalszom, és álmodok. De mit? 
Nem félek, még álmomban felkelek, 
Hamar vége minden jónak, rossznak, mindennek. 
Jó álmomat folytatnám én szívesen, 
De álmaimnak folytatása még sincsenek. 
Visszatérő álmom, hogy házam van, 
Kint esik és én bentről látom azt. 
Kimegyek, de nem fázom, 
Mert langyos eső és én imádom. 
Arcom fürdik az esőben, úgy állok, 
S körülöttem sok ember ácsorog. 
Majd e ház mégsem enyém, 
Folyton épül a belső tér, 
Hol itt, hol ott a feljárat. 
Én az utat mindig meglelem, 
Ki fel akar menni, én vezetem. 
Megpihenek majd e házban éltem végéig, 
Álmom háza már régóta létezik. 

Derecske, 1983. május 12.