Egy porszem a sivatagban, ezek vagyunk. 
Mindnyájan egyetlen porszemben lakunk. 
Gondjaink világosak és alig kivehetőek, 
Könnyen felfoghatók, vagy nem érthetőek. 
Ám a szél fúj s az idő csak szalad, 
Messze repül, elszáll minden szavad. 
Kevés az időnk, kevés élni, 
Kevesek vagyunk az időben elférni. 
Nem mozdulhatunk. Sorsunk kimért. 
Életünkkel kell fizetnünk: a semmiért.