OLTALMAZZÁTOK MEG MAGATOKAT A FARIZEUSOK KOVÁSZÁTÓL! VII.

„ET FURATI SUNT EUM, NOBIS DORMIENTIBUS” 

Az Úr Jézus halálát követő szombati nap az üdvösségtörténet szempontjából nézve viszonylag eseménytelennek tűnik. Mégsem volt azonban teljesen az, és erről a farizeusok gondoskodtak. Végérvényesen be akarták ugyanis biztosítani magukat a Krisztus-ügy lezárására vonatkozóan, ezért őrséget kértek Pilátustól a Megfeszített sírja mellé, majd ennek elutasítását követően ők maguk tették meg a „szükséges” óvintézkedéseket. Nem mintha az apostolok olyan állapotban lettek volna, mely akár a legcsekélyebb sikerrel kecsegtethetett a holttest megszerzésére irányuló bármiféle kísérletezésükben. Pétert a Biblia lapjairól meglehetősen heves vérű embernek ismerhetjük meg, és tudjuk, hogy a Gecsemáné kertben is vitézkedett a főpap szolgája fülének levágásával. Egy harcedzett katonákból álló őrséggel szemben azonban ő is teljességgel tehetetlen lett volna, nem is beszélve a bezárt ajtók mögött rettegő társairól. Így tehát teljes képtelenség az az írás címét is adó állítás, amit a főpapok és a vének később az Isten akaratát megakadályozni nem képes strázsák szájába adtak: Jézus tanítványai „ellopák őt, mikor mi aluvánk”.

Az igazság, Krisztus feltámadásának csodája nehezen fér ugyan az emberi elmébe, mégis sokkal inkább hihető, mint a farizeusok által kitalált hazugság. Meglepő módon éppen annak a megtörténtét igyekeznek elhitetni, ami ellen minden emberileg lehetségest gondosan megtettek, ennek ellenére sikerült elterjeszteni ezt a zsidóság körében. Mert ők ezt akarták hinni. Isten választott népének nem tetszett az Üdvözítő, akit Teremtőjük megváltásukra küldött. Kicsinyes földi céljaik fontosabbak voltak, ezért a mai napig is várják a nekik megfelelő küldöttet, aki azonban természetesen sohasem fog eljönni. „A nép amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot” – írja Ézsaiás próféta könyve 9. részének elején. Ők azonban jobban érezték magukat a számukra otthonos és kényelmes sötétségben, ezért ott is maradtak. 

A Feltámadás örömhíre ma is mindannyiunkhoz szól és a Sátán aljas módszerei sem sokat változtak az elmúlt két évezred során. Kizárólag rajtunk múlik, hogy az Úr hívó hangjára vagy a kísértőtől származó, Tőle eltávolítani igyekvő, félrevezető sugallatokra hallgatunk-e. Eldönthetjük, hogy hajlandóak vagyunk-e tudomásul venni: Isten Szava az egyedüli, számunkra örök életet hozó igazság. Pál apostol ír erről részletesen a római levél 1. részében. Ami megismerhető Istenből, az nyilvánvalóvá lett előttünk, Ő pedig kinyilatkoztatja haragját minden hitetlenség és gonoszság ellen. Ezért nincs mentségük azoknak, akik Istent megismerték és mégsem dicsőítették, hiábavaló gondolkodásuk szívüket sötétségbe borította. Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, ahogyan a zsidók is inkább az amúgy elképzelhetetlen hazugságban hittek, semmint a világosságra vezető igazságban. 

Isten előtt azonban az ilyen átlátszó mellébeszéléssel nem lehet megállni. Ha nem merülünk lelki alvásba, hanem éberen figyelünk az Úr Jézus tanítására, akkor erre nem is lesz szükségünk. Ha a tanítványok közül néhányan vették volna a fáradságot, és ott virrasztanak Krisztus sírjánál azon a csodálatos hajnalon, akkor elmondhatták volna: ébren voltunk, és láttuk, hogy valóban feltámadt! Megváltónk így is megmutatta magát azoknak, akik hittek Benne, Pál fel is sorolja őket az első korinthusi levél 15. részében. Isten Igéje pedig számunkra is lehetővé teszi, hogy általuk megismerjük az igazságot. „És láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét” – írja János apostol evangéliumának elején, első levelében pedig így egészíti ezt ki: „láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.” A sokat tapasztalt Péter pedig így emlékezik meg erről: „Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának.”

Óvjuk tehát magunkat korunk farizeusainak hazudozásaitól, tévtanításaitól is, tántoríthatatlanul várva mindenkor a feltámadt Úr Jézus visszajövetelére, hogy ígéreteit beváltva mindezektől örökre megszabadíthasson bennünket, magával ragadva minket Atyánk számunkra elkészített dicsőséges országába.