Soha nem volt eszembe az írás, még az olvasás sem. Életembe nem olvastam, iskolás koromban még nem volt kötelező olvasmány. Olvastuk Petőfi, Arany és Móra Ferenc műveit. Igaz, amit tanultunk, azt máig sem felejtettem el. Életembe jött a háború, a sok rendszerváltás. Nem volt idő olvasásra, a családban nem volt egyébről szó, csak a dologról.
Polgármester úrnak köszönhetem az írást. 50. házassági évfordulón elpanaszoltam neki az esküvőnk bonyolultságát. 1956-ban volt a nagy sztrájk, nem volt hivatal. Nem volt szabad gyülekezni, engedélyt kellett volna kérni. Megkértem Sárközi Lajos tiszteletes urat, hogy itthon eskessen meg bennünket. Úgy is történt. Utána jött a háború elsorolása Bakó Istvánnak, három óráig soroltam. Majd jöttek a pályázatok. Farkasvölgyi Győző tanár úr közvetítésével. Rábeszélt, hogy írjam meg visszaemlékezésemet a II. debreceni Simonyi Napok keretében meghirdetett „ Katonatörténetek Hajdú-Biharból és a régióból” irodalmi pályázatra. Meg is írtam; Így láttam 12 évesen címmel, jó eredménnyel. A megye házán az Árpád teremben adták át az emléklapot katonai tisztelettel, utána álló fogadás volt. Én még ilyen szép fogadtatáson nem voltam.
Még több pályázatot is írtam jó eredménnyel. Írás közben jöttem rá, hogy én verset is tudok írni. Nagyon könnyű volt, mert rövid témájú. Egy mondat, egy szép szó hallatára már tudtam verset írni. Verset írni csak szenvedéllyel lehet. Például valami harctéri esemény, vagy elnyomás ellen, a szabadságért, stb. Én a magam szórakozására írtam és összejött vagy 400 vers.
Ez jó lenne bevezetőnek.
Ki kellene egészíteni, pl.:
Ezt a kötetet családom számára állítottam össze. Emlékül, hogy emlékezhessenek rám az utódok. Egyszerű szavakkal hagyom rájuk gondolataimat. Stb. Stb.
………………………………….
Anyák napjára
Anya a bölcsőt ringatja,
Szemét le nem veszi pici gyermekéről.
Szívük együtt dobog éjjel – nappal,
Kebléből megeteti, nyugvás tölti el.
Szeretettel karjába öleli,
Becézgeti, ápolgatja, dúdolgatja
Úgy tanítja, többször ismétli drága nevét.
Minden gagyogásnak örül, mert fejlődik.
Nincs gyermeknek olyan erős vára,
Mint mikor az anyja a karjába zárja.
Nincsen őrzőbb angyal az édesanyánál,
Emberibb csillag szeme sugaránál.
Nincsen annyi áldás, amennyi sok lenne,
Amennyit az anya meg nem érdemelne.
Isten ajándéka az anya szeretete
Vigyázó két szeme mindig gyermekén van.
Áldás legyen anyára, gyerekre.
Isten segítségével könnyebb …
El tudjon indulni az életbe,
Szeretet megtartsa örökre
Isten áldásával.
…………..
A rózsa
Piros rózsa, fehér rózsa
De szép virág mind a kettő.
Piros rózsa szirma olyan, mint az élet arca,
Fehér rózsa szirma olyan, mint a baba bőre.
Sötét zöld levele olyan, mint az élet,
Szép zöld levele nekünk életet ad.
Csokorba kötve ajándékba vinni
Örömöt, boldogságot, szeretetet ad.
Szép vagy nekem te piros rózsa
Kertünk királynője,
Tetszel nekem te fehér rózsa
A virágok királynője.
Virágszál te piros rózsa
Tedd szebbé kiskertünket,
Virágozzál te fehér rózsa,
Tedd szebbé életünket!
……………………………………
A szél
Hosszú utat tesz meg a felhő, míg ide ér.
Hosszú utat tesz meg az északi szél, amíg hazánkba ér.
Magasból hull a selymes fehér hó és a földre hull.
Szép téli havas táj öröm és kopasz fákon zúzmara.
Gyerekek öröme szánkóval, vagy síléccel hegyről lecsúszva
Minél gyorsabban csúszik, annál nagyobb öröm.
De vigyázz a sebességre, mert veszélyt rejt!
Régi múltba lovas szánkóval száguldoztunk
barátokkal, lányokkal régi szép emlék …
Csengős szánkó hangja messzire hallatszott,
A rudas ló nyakába nagy csengő csengett,
A nyerges ló oldalára a hámra kisebb csengőt csatoltunk.
Kettős csengő hangja szépen szólt a hóesésben.
Szép vagy téli hónap, végezd a dolgod,
De ne vidd túlzásba, január még a te hónapod.
Februárba sok rekordot döntöttél,
De hiába erőlködsz, márciusba jön a tavasz.
A tavasz úgyis legyőz, mert a tavasz is olyan szép
olyan jó, mint a havas téli idő.
Nyargal a két ló a szán könnyen csúszik,
Két csengő szépen szól, messzire hallatszik.
Lányok, barátok örülnek:
Csak örökké tartana ez a tél!
……………………………………………..
A tavasz
Várom a tavasz jöttét,
Várom a tavaszi napfelkeltét,
Várom a tavaszi napfényt,
Várom a tavaszi napfény ölelését,
Várom a tavasz kivirágzását,
Várom a tavaszi fény termékenységét,
Várom a tavaszi fény boldogságát,
Várom a fiatalok szerelmét.
Várom a tavaszi szél fújását.
Tavaszi szél szeszélyes, hol meleg, hol hideg.
Tavaszi szél elfújja a hideg telet,
Tavaszi napfény boldogságot, gazdagságot hoz.
Várom a hosszú lábú gólyát.
Tavaszi meleg idején elsőként itt a gólya.
Régi szalmakazal tetejére hordja fészkét,
Házak kéményén hangosan kelepel,
Figyelmeztet, itt a tavasz, a tavaszi napfény.
Nyár végén már a fiókák tanulnak repülni,
Egyik búzakeresztről a másikra szállnak,
Egyik kéményről a másikra repülnek,
Egymásnak kelepelnek, így beszélnek: kelep, kelep.
Várom a fecske madár jöttét.
Várja a régi fészke, eresz alatt épített háza:
Villás farkú fecske madár csak minálunk gyere vissza,
Költsél sok fiókát, énekelj nekünk
csicseregj szépen!
………………………………………
Kiss Áron:
A teremtő
Szeresd a világ teremtőjét!
Isten szépen, jól átgondoltan teremtette a világot.
Az ember a világteremtésének koronája
A teremtett világot az ember irányítására bízta,
Mondván: imádkozzál és dolgozzál!
Ember, szeresd az állatvilágot
És vegyél példát róluk, milyen szeretettel
élnek egymás mellett.
Nem aggodalmaskodnak, mit esznek, mit isznak,
Eltartja őket erdő mező.
Szeresd a növényvilágot!
Figyeld a növekedését, virágzását
Magjából kikelő millió fajtáját.
Óriási fájait, a rajta fészkelő madárvilágot!
Figyeld a Nap járását, pontos felkelését,
Kövesd példáját, hiszen nekünk ragyog
fenn az égen.
Csillagvilág milliónyi szépen sorba,
Mindig ugyanott forog körbe-körbe.
Föld, a mi életünk, csak vigyázni kell rá.
Minden reggel pontosan kel, este nyugszik a nap.
Ember! Legyél te is ilyen pontos!
Szeresd és becsüld a Föld teremtőjét,
Aki féltő szeretettel vigyáz rád!
…………………………………..
A Tisza eredete
Csobogó kis patak ered a Kárpátok forrásaiból,
Lassan elindul lefele, hogy lejjebb találkozzanak.
Rohanva jön lefele, hogy lent találkozzanak
Hol lassan, hol felgyorsul, vízeséssel igyekszik lefelé.
Zúgó folyóként érkezik az Alföldre,
Zúgó folyó nekifut a kőnek, nekiütközik.
Minél gyorsabban fut, minél nagyobb a kő
Annál jobban zúg, morajlik a kis folyó.
Nagy folyóként érkezik a Tisza országunkba.
Valamikor Szent Magyar Folyónak tartották a Tiszát,
Magyarországon ered és Magyarországon ömlik a Dunába.
Örömkönnyeket hullajtok, mikor hazánkba érkezik,
Könnyeim még nagyobbá teszik a Tiszát.
Sok kis patak igyekszik egymás találkozására,
Igyekszik, hogy ők is nagyok legyenek.
Zúgó, rohanó kis folyók sok vízi malmot hajtanak,
Hegyi erdők között fűrész gépek zaja hallatszik.
Kis hazánkba már több folyóval találkozik a Tisza,
Találkozik, hogy naggyá, erőssé legyen.
Mikor már nagy a Tisza, akkor hagyja el hazánkat.
Törölgetem könnyeimet, sajnálom a Szőke Tiszát,
Hiába hullanak könnyeim, hiába nagy a bánatom,
A Tisza csak csobog, zúg, fodrozódik, megy, folyik a maga medrébe.
……………………………………………………….
Attila fényes kardja
Attila tüzes, fényes kardja
Tüzet csihol, ha felveszi.
Gyere vissza, vidd győzelemre
Szegény székely néped.
Több ezer éve, hogy itt vagy hadaiddal,
Te Szent Erdély földjén.
Valamikor rokon törzsek voltunk,
Egy volt a magyar nyelvünk, a kultúránk.
Árpád vezér később jött be,
Hogy a két nép egyesüljön.
Csak közösen és erős állam egyesülhet újra
Isten titkos segítségével.
Csaba királyfi jöjj és uralkodj,
Attila vedd kezedbe a csillogó kardot,
Sújts a bűnösökre!
Árpád vezér feszítsd ki íjadat,
Záporként hulljon a megszállókra!
Csak így lehetünk egyek a történelmi viharokba,
Történelmi Magyarországba
Mohácsi veszedelem után.
……………………………………….
Augusztusi csillaghullás
Augusztusban sűrű csillagos az ég,
Legtöbb csillag ilyenkor fordul a föld felé,
Éjjel-nappal záporozza a földet.
A csillaghullást éjjel százával láthatjuk,
Gyönyörű tűzi játékát.
Egyik embernek boldogságot hoz,
A másiknak elmúlást.
Minden élet véges, jön az elmúlás.
Oly sok zivataros évet megéltem,
Mégis megmaradtam az életnek.
Próbáltam megmaradni, mint egy csillag,
Csillaghullásra nem gondoltam,
Pedig sokat láttam, mikor mellém esett,
még erőt adott nekem.
Majd, ha eljön a csillaghullás ideje
Boldogan, fényesen nézek a föld felé.
Megtettem a magamét, mint a páros csillag,
egymás mellett éltünk.
Mert a csillagok születnek és elmúlnak, lehullnak
Majd ha eljön a csillaghullás ideje
Elmondhatom, hogy nem éltem hiába.
…………………………………………………
Az álmom
Álmomban megjelent az Úr
Boldog vagyok, hogy életembe megszólított az Úr
Álmomban figyelmeztetett az Úr:
Nagyon elfelejtkeztél rólam, – mondta az Úr.
Köszönöm, hogy életembe figyelmeztetett az Úr.
Figyelmeztetett, hogy járjak a templomba.
Álmomban vigasztalt az Úr.
Boldog vagyok, hogy életembe vigasztalt az Úr.
Álmomban vigasztalt: Ne keseredj el!
Életembe erőt adott a figyelmeztetés
Köszönöm, hogy figyelmeztetett az Úr.
Gazdagabb lettem hitbe, mióta álmomba
megjelent az Úr.
………………………………………………..
Az elnémult falu
Nincsen ökröm, nincsen ekém,
Hiányzik a csorda bőgés, az ostor csattogása …
Nincsen állatszeretet.
De van kihalt falu, elmenekült emberek.
Ökröket a politika elkótyavetyélte.
Hiányzik a tanya világa, az ország éléskamrája.
Hiányzik a falusi harangszó,
Ritkán, csak a búcsúzáskor szól.
………………………………………….
Az ember
Emberként jöttem e világra,
Játszadozva tanultam az életet.
Játék várat építettem,
Mindig fúrtam, faragtam.
Iskolában jól tanultam,
Tanultam, hogy ember legyen belőlem.
A betűírás nem könnyű feladat,
A szorzótábla nehéz, de szükséges sz élethez.
Tanulj szorgalmasan, hogy mindent tudjál,
Tanulj jól, hogy értelmileg gazdag legyél,
Alkoss a munkába, hogy örömöd legyen,
Tanulj, hogy felnézzenek rád!
Ember vagy, dolgozzál és alkossál!
Dolgozni csak szépen, pontosan érdemes,
Csak akkor érhetsz el eredményt, ha ember maradsz.
Szép a munka, jó a munka, ha örömöd találod benne.
Emberként tanulj meg embernek maradni!
Légy embertisztelő, aki mást megbecsül,
magát becsüli meg.
Legyél szorgalmas és pontos a munkában!
Tanulj meg szeretni, tanulj meg mindenkit tisztelni,
Tanulj meg családba boldogságba élni!
Szeresd a te Istenedet, szeresd a te családodat!
Ha becsületbe ember maradsz,
boldog leszel az életbe
………………………………………..
.Az én harcom
Harcba állok a világgal.
Gyermekkoromba viaskodtam egészségemért,
Harcoltam, hogy lyukas csizmám helyett
Legyen szép új csizmám.
Harcoltam, hogy bemutassam a korzón,
Észrevegyenek a barátok, lányok.
Bemutassam a templomba a szép új csizmámat.
Harcoltam a munkáért.
Legyen nekem szép, jobb, több termésem.
Harcoltam, hogy legyenek nekem szép állataim,
Nem nyugodtam bele, ha nem sikerültek a terveim.
Harcoltam a szeretetért: szeressen már valaki!
Szeresse a sok munkámat,
Szeressen mint gyerek, szeressen mint család!
Viaskodtam, hogy szeressen engem
egész életembe mindenki!
Harcoltam a szerelemért,
Harcoltam a szép lányokért, hogy én is szerethessek.
Szerettem a szép szemű lányokat,
Boldog voltam, ha ők is szerettek,
Ha két ember szerelme örökké él.
…………………………………………….
Az Ősz
Itt van az ősz.
A természet kapuján kopogtat az ősz.
Zöldellő erdőből, mezőből
Szép színes tájat varázsol.
Itt van az ősz.
Meleg nyári nap érlelő gyümölcseiből
Az ősz piros, mosolygós almát teremt,
Fekete szőlőből édes mustot érlel.
Itt van az ősz.
Szép tarka leveleket fúj az őszi szél,
Lassan hullanak a földre.
Kicsit gondolkoznak, hogy mit csináljanak.
De jön a hideg őszi szél s mindet lesodorja.
Itt van az ősz.
Viszi az őszi szél a színes leveleket.
Ki tudja hová, hol gyűjti össze?
Lesz belőle a növényeknek téli takarója.
Itt van az ősz.
Fújja a szél, viszi a mező s fák érett magvait.
A természet így teremti meg fennmaradását:
Valahol leesik a mag. De jön a Tavasz, a kikelet …
Valahol óriás fa lesz belőle.
………………………………………..
Békét akarok
Békét akarok az országba!
Békét akarunk a szívekbe.
Boldogságot akarok a családba,
Jólétet akarok az országba.
Jézust akarom, Jézust látni akarom!
Jézussal együtt élni akarok,
Jézus megváltását akarom,
Jézus tanítását akarom!
Hinni akarok, hinni az életbe!
Hinni akarok a jövőbe,
A szebb élet reményébe.
Hinni akarok a szeretetbe.
Hinni akarok a szerelembe!
Hinni akarok a szeretetbe,
Hinni akarok két ember összetartozásába.
Hinni akarok a család békességébe.
……………………………………….
Bíbic
Bíbic nem keres magának
Magas erdei fát fészket rakni,
Pedig nagy szárnyával fel tudna repülni.
Hangos racsításával az erdőbe’ nem félne.
Tavasszal a búzaföldön keres fészket,
Alacsony búzából még ki is látszik
talán azért, hogy szétlásson.
Kis kerek lyukba rakja tojását,
Négy nagyocska, csúnya, szeplős,
De azért gondosan őrzi, jó kotlós.
Tavasszal régen a búzát mindig megboronálták.
Féltette a fészkét.
Alacsonyan repült, a kalapunkat majdnem kiütötte,
Racsítva szállt messze, ne háborgassák a fészkét.
Sosem a fészek felé, el akarta csalni messzire az embert
Kiabálta: itt búvik! Itt búvik!
Csak akkor nyugodott meg,
Ha közelébe nem volt se kutya, se ember.
Gyorsan kikeltek a picinyek,
Máris elindultak élelmet keresni, messzire repültek.
………………………….
Búbos pacsirta
Búbos pacsirta szép kis madár,
Rejtőzködő színe alig látható.
Dűlő úton, árok partján
Mindig szalad, fel-le reppen.
Dűlő úton szekér mellett
Talán várja, hogy leessen valami búzaszem,
Vagy egy tücsök, bogár a zsákmánya.
Felrepül, csicseregve keresi a párját.
Korán kelő búbos pacsirta szereti a reggelt,
Földön levő fészkére mindig vigyáz valamelyik szülő.
Gyorsan nőnek, jönnek az árokpartra,
Keresik az élelmet, tanulnak a szülőktől.
…………………………………………
Csaba Királyfi
Csaba Királyfi, Te fent lovagolsz dicső paripádon,
Fent a Tejúton. Emlékünkbe Te nem haltál meg,
Fentről figyeled sokat szenvedő népedet,
Megcsonkított országodat.
Csaba Királyfi várunk vissza,
Egyesítsd újra szép nagy Magyarországot!
……………………………………………
Csend
Szeretem az erdő csendjét,
Szeretem az erdő levélsuhogását.
Csendbe nő az erdő, míg hatalmas nem lesz,
Nesztelen hanggal, madár repüléssel.
Szeretem a fecske madár halk csicsergését,
Eresz alatt fecske éneklését.
Csendbe építi házát
Hűségesen csendbe szorgalmasan neveli kis fiókáit.
Szeretem a vadvirág csendjét.
Mezőkön a vadvirágok csendbe nyitogatják szirmukat,
Vadvirágos réten csak a tücsök muzsikál halkan,
Fecske madár sebes szárnnyal repül fölötte.
Szeretem a búzatábla csendjét.
Kalászba szökkent búzát halkan ringatja a szellő,
Sárguló kalászt egymáshoz fújja a szél,
Csak a susogó hangja szól.
Szeretem az ünnepnap csendjét,
Vasárnap elcsendesedni,
Végiggondolni életemet, …
Hogy maradtam csendbe hosszú életembe.
Szeretem az élet csendjét
Elmélkedni, hogy kérjem Istenemet,
Adjon nekem békés, csendes életet,
Halkan megköszönjem öreg életemet.
Szeretem a nyugalmas csendet.
Ha szívembe, lelkembe nyugalom van,
Boldogság tölti ki szívemet, lelkemet,
Fejem is tisztán gondolkozik,
Szám csak fohász, dicséret hagyja el.
Szeretem a napfény csendes sugarát.
Fénylő nagy csillagunk a Nap,
Lassan, csendben jön fel az ég közepére.
Csupa jóság, áldott napsugár.
………………………………………….
Csillogó szemed
Szeretek a szemedbe nézni.
Ha te is visszanézel,
Csillogó szemedbe öröm belenézni.
Ha két szempár egymással találkozik,
Öröm lesz a két élet.
Csillogó két pár szemek
Beszélgetni tudnak, szerelmet vallani.
Többet mond, mint a hangos beszéd;
Szerelmet vallani az igazi szeretet.
Szemedbe nézni jó.
Szemedből kiolvasni,
Hogy egymásé leszünk.
Ragyogó két szemed
Mindent elmond.
Fényes csillag is elhomályosodik
Ha bárányfelhő megy az égre.
Idő múlásával a mi szerelmünk is halványodik.
Fiatalok is megöregszenek, halványodik a szemük.
………………………………………..
Derecskei országzászló
Az országzászló népünk büszkesége
A haza sorsa volt bele vésve
Nemzetünk tragédiája
Szeressük a Zászlót és a Hazát!
A fájdalom s a kegyetlen
Huszadik század hozta létre.
Maradhat így? Nem, nem soha,
Szeressük a Zászlót és a Hazát!
Csonka Magyarország zászlaját
Soha nem húzták fel egészen,
Szomorúan lengett félárbocon.
Szeressük a Zászlót és a Hazát!
A zászlót szétverték
Múltunkat lerombolták,
Népünket szétszakították
Szeressük a Zászlót és a Hazát!
Építsük fel az új Országzászlót,
Építsük fel a Hazát!
Ünnepeljünk szívünkben szeretettel,
Szeressük a Zászlót és a Hazát!
Díszítse újra Derecske városát,
Vigyázzon rá két őrangyal!
Többé ne rombolják le idegen kezek!
Szeressük a Zászlót és a Hazát!
Meghajtom fejem a Zászló és Hazám előtt
Dicsősége és bánata előtt,
Nemhiába volt a harc és szenvedés!
Szeressük a Zászlót és a Hazát!
……………………………………
De szeretnék gazdag lenni
De szeretnék gazdag lenni,
Süppedő szőnyeggel a szobát televenni,
Szép, diófa bútorral tele rakni.
De szeretnék gazdag lenni,
Szép autóval futkározni.
Szép autómmal bejárnám a kis hazámat,
Átrepülnék az óceánon.
De szeretnék gazdag lenni,
Családommal többet lenni.
Unokámnak autót vennék,
Gazdagságból családomnak többet adnék.
De szeretnék gazdag lenni …
De a vágy csak álom marad.
Marad továbbra is a remény;
Csak egyszer gazdag lehetnék!
De szeretnék gazdag lenni!
Gazdagsághoz szerencse kell,
Nem elég a sok munka.
Sok pénz kell a gazdagsághoz.
……………………………………..
Dórikának, unokámnak
Kislány vagyok, óvodás,
Minden játékban részt veszek,
Játék macit gyűjtök,
Minden nap sorba rakom.
Iskolás lettem, jól tanulok
Versenyeken sokszor részt veszek,
Dicséretbe részesültem.
Nagylány lettem, gimnazista, jól tanulok,
Angolul már jól beszélek.
A pályámat most keresem,
A páromat most választom.
……………………………………..
Édes Magyar népem
Népem, népem, Édes Magyar népem,
Tanulj meg felfele lépni,
Ne hagyd magad kipusztulni,
Mert a Magyar népbe van erő!
Édes Magyar népem!
Ha szegény is vagy, de az utódokba gazdag leszel.
Szeresd az életet! Szeresd a munkát!
Szeresd a gyereket, az utódokban támadsz fel!
Magyar nép életre van ítélve,
Már több, mint ezer éve.
Isten is megsegít, de neked is tenned kell érte,
Balsorsnak egyszer vége lesz.
Ne higgy a magyar árulóknak,
Ha ők a kisebbség mellett vannak,
Akik még nem dolgoztak,
Csak szaporodnak, tartják a markukat.
Hát a miniszter éljen meg az ő munkájuk után!
Munkát, kenyeret követel a Magyar nép,
Ne éhezzen a fél millió gyermek.
Aki eladta a gyárakat, az bűnös!
Vegye vissza, avagy fizessen a munkásoknak!
Sok párttag, aki közel volt a hatalomhoz
Meggazdagodott, milliárdos lett,
De az aprajához is ragadt valami.
Az ország rovására nyomorba döntötték
a Magyar népet.
Adjátok vissza az elkótyavetyélt gyárakat
Az ország vagyonát!
Legyen élhető gazdag ország!
Legyen gazdag, mint az 1800-as év körül.
Legyen boldog a Magyar nép!
……………………………………
Elrabolt élet
Ne vegyétek el a hegyeinket,
Kárpátok szent bérceit!
Ne vegyétek el erdeinket, városainkat,
Szép magyar nyelvünket!
Adjátok vissza hegyeinket,
Kárpátok szép hegycsúcsait!
Adjátok vissza szép városunkat,
Szép anyanyelvünket!
Elvettétek hitünket,
Szép szántóföldjeinket, szeretett állatainkat.
Elvettétek munkakedvünket,
Szabadságunkat, döntési lehetőségeinket.
Adjátok vissza hitünket,
Szántóföldjeinket, állatainkat,
hogy szabadon dolgozhassunk!
Nem adtátok vissza munkakedvünket,
Megélhetési lehetőségeinket.
Ne vegyétek el gyárainkat,
Munkalehetőségünket!
Ne vegyétek el a munka gyümölcseit!
Akit most nyomorba döntöttetek,
Azok építették fel az országot.
Adjátok vissza gyárainkat,
A munkaszeretet lehetőségeit!
Adjatok munkát a fiataloknak,
Az öregeknek szép jó megélhetést!
……………………………….
Emese Nagyasszony
Hála neked, Te Emese Nagyasszony,
Köszönjük előre látott álmodat.
Álmod meghatározta a magyarok jövőjét.
Turul madár a magyarok szent jelképe.
Dicsérünk téged Emese, Álmos anyja,
Köszönjük a megálmodott Turul madarat.
A Turul madarat követték a vitézek,
Turul madár vezette sikerre a „hét vezéreket”.
Áldott legyél, Te Emese Nagyasszony.
Álmomba’ megjelent a Turul madár.
Még él a magyarok emlékébe
A magyarok szent Turul madara.
Bölcs voltál Te Emese Nagyasszony,
István király nagyanyja.
Neki köszönhetjük István államalapítását.
Magyarok emlékébe örökké él.
Áldjon meg az Isten, Te Emese ősanya
Már neved jelentése is Régi múlt, szép időt jelent
Magyarok dicsőségére.
Áldjon meg az Isten, Te Emese ősanya!
…………………………………………
Emlékezés I.
Emlékezzünk a régi múltra!
Emlékezzünk a piciny mag kikelésére,
Emlékezzünk a zöldellő mezőre,
Emlékezzünk az aranysárgán hullámzó búza mezőre,
Emlékezz az állatot szerető parasztemberre,
Emlékezz az egymást megbecsülő emberre!
Ne felejtsük a szívünket megsértő rendszert,
Ne felejtsük a parancsra kényszerített embert,
Ne felejtsük a rendőrök gumibotját,
Ne felejtsük az éhező embereket,
Ne felejtsük el a T. Sz.-be kényszerített embert!
Emlékezés II.
Emlékezzünk a múltra!
Ne felejtsük az erőszakos múltat!
Ne bocsájtsunk meg az üldözőknek!
Szeressük az áldozatokat, a szenvedőket!
Emlékezzünk az üldözésekre,
Ne felejtsük a kifosztókat,
Ne bocsájtsunk meg a verő legényeknek,
Emlékezzünk az áldozatokra!
Emlékezzünk a felkelőkre,
Tiszteljük a dicsőséges forradalmat!
Felkelt a nép az elnyomók ellen.
Ünnepeljük 1956 október 23-át, a történelmi forradalmat!
A hatalmon lévők eladták a gyárainkat, hogy még több pénzük legyen.
A mi pénzünkből nyomorba döntötték az országot,
Visszaadták földjeinket, de elvették a kenyerünket,
A tőkéseknek modern rabszolgái lettünk.
Ne bocsájtsunk meg a hatalmon lévőknek!
Mi közünk van nekünk az államadóssághoz?
Mindig nekik volt hasznuk:
A hatalomra vágyásukkal tönkretették az országot.
………………………………………..
Évgyűrű
Telnek az éveim, immáron hetvenöt
Nem tudom, sok-e, vagy kevés.
Ha a bánatot, szenvedést nézem,
Bőven kijutott nekem.
Igaz, örömöm is volt egy kevés.
Fiatal voltam, húsz éves, már az öröm volt.
Itt volt a család, minden öröm volt, ha együtt volt a család.
Boldog vagyok, ha emlékembe visszajön a gyermekkor …
Uram, vigyázó szemeddel kísérd utamat,
Had örüljek az életnek, mert az élet veled szép.
Szép a munka, a teremtő élet.
Utolsó éveim olyanok legyenek, mint az alma;
Piroslik, megérik és lehullik.
Telnek az éveink, immár a házasságunk ötvenöt éves.
Öröm és bánat együtt volt jelen …
Ötven év együtt kettesbe sok szép idő.
Uram, vigyázó szemed vezéreljen bennünket!
Együtt indultunk a hosszú útra,
Az élet szép, csak együtt kell élni veled.
Örömöt, bánatot könnyebben elviseltünk
Vigyázó szemed mindig itt volt velünk.
……………………………………….
Évszakok
Tavasz
Halkan, szép lassan fúj a tavaszi szél,
Tavaszi virág már bontogatja szirmát.
Hosszú napfény kicsalogatja fű, fa virágait,
Virágba borul erdő, mező, vadvirágos rét.
A tavasz úgy szép, ahogy jön, ahogy van.
Fekete felhő gyorsan jön az égen,
Zivataros felhővel meghajtogatja a virágos fákat,
Fergeteges záporával öntözi a mezőt, a határt.
A tavasz a legszebb évszak.
Ne menj el, maradj még, tedd szebbé erdőket, mezőket,
Neveld a bokrosodó búzát, neveld a vadvirágos rétet,
Tedd szebbé a természetet, a virágzó gyümölcsfákat,
Tedd szebbé a mi nagy alföldünket!
Nyár
Hosszú forró nyár tikkasztó melege,
Perzselő nap sugarával, tikkasztó erejével
Alig hagy mezőt szegény barmoknak,
Csak jönnek-mennek, keresik a friss mezőt.
Frissítő éjszakai harmatot
Meleg napsugara azonnal felszárítja,
Ragyogó gyöngyharmat frissítő erejével,
Jótevő hatásával a nap mit se törődik.
Áldott a napfény jótevő hatása,
Gyenge búzából kalászt teremt.
Sűrű búzakalászba teleszemek meghajolva …
Uram Isten, adjál gazdag aratást szegény embernek,
Vastag pirítós sütőjére mangalica szalonnát,
Aratáshoz jó erőt, szorgalmat.
Az Ősz
Ha tarló lyukából fúj a szél, az mindig hideg.
Itt az ősz, jelzi a hideg szél, az elszíneződött levelek.
Ha bőkezű volt a nyár, jó reményünk lehet.
Az ősz a leggazdagabb, a betakarítás évszaka.
Hosszú ősz színezi meg a gyümölcsöket, a pirosodó almát,
A napfény gyűjti a szőlőbe az édes nektárt.
Millió dió hull a földre,
Ősszel van a legfontosabb, legtöbb munka.
Az ősz szeretne hosszan megmaradni
De késő ősszel már jönnek a hideg szelek,
Csillogó harmatból ezüst deret csinál.
Szeretem az őszt sok gyümölcsével, munkájával.
Már iskolás koromban szerettem az őszt,
Csak azt nem értettem meg,
Miért nem szeptember előtt volt a dióverés …
A szüret is október közepén volt,
Gyermekkorom szeretett élménye.
Tél
Tél dérrel jelzi a hideg jöttét.
Zúzmarás fák tele ezüstős, megfagyott köddel.
Télbe a nap is lustább, szeret elbújni,
Mintha a nap se’ szeretné a telet.
A tél mindig hideg, a hó gyakran esik,
Haragosan fúj az északi szél.
Hóbuckákat szeret építeni,
Mintha ő lenne a világ ura.
A tél többször neki-neki fut, hogy hideget hozzon.
Néphagyomány szerint hét tél van egy télen
Hol hideg havat hoz, hol ónos esőt,
De mindig hideget, kellemetlen időt hoz.
A tél sokáig erőlködik, mutogatja hideg fogát
Gyerekek öröme a téli szánkózás.
Felnőtteknek síelés, hegyekről lesiklás,
Szép kirándulás.
…………………………………..
Fogjad a kezem
Várom, hogy megszólaljon a harang hívogató hangja …
Uram! Merre induljak, merre van a Te utad?
Fogd meg a kezem, mert nehéz a Te utad.
Legyek veled a hited szerint a biblia által.
Vezess, hogy tele legyen a szívem a Te szereteteddel,
Lelkem a Te lelkeddel, a szentlélek erejével.
Legyen erőm a Te parancsolatodat betartani.
Fogadj örökbe, hogy örökké fogjam a kezed.
Kicsi, gyenge híveid biztasd a Te szeretetedre,
Legyen gazdag a mi gyülekezetünk
Te általad az úrvacsorába
Gazdag gyerekeinkkel, hogy betöltsük az akaratodat.
……………………………………..
Fűzfa sípom
Szépen szól a fűzfa sípom,
Szépen szól, mint a pacsirta dal.
Azért oly szép a hangja, mert arany fűzből választottam,
Kis bicskámmal a héját jól megvertem,
Le is vált a héja szépen, sípot faragtam bele.
Nyolc lyukat fúrtam rája, azért szólt olyan szépen,
mert a szívemet adtam bele.
Szépen szól a nádszál sípom,
Madár hangját utánozza.
Nádsípot könnyű csinálni,
Csak az oldalát le kell vágni
Éles késsel, vigyázni kell, hogy a hártyája megmaradjon,
S máris lehet fújni szépen.
Így készül az én játék sípom, hangszerem.
………………………………..
Gyere szeress!
Gyere velem, gyere szeress!
Gyere velem, menjünk együtt!
Gyere velem! Így kezdődik a szerelem.
Gyere velem, járjunk együtt.
Gyere velem, gyere szeress!
Egy az utunk, menjünk együtt!
Így kezdődik a közös élet.
Szép az élet, gyere szeress!
Gyere velem, gyere szeress!
Egy család vagyunk.
Boldog házasságba szép az élet.
Jó hogy jöttél velem, jó, hogy szeretsz.
……………………………………..
Gyere velem az erdőbe!
Vége van a télnek,
Itt a tavasz.
Gyere velem az erdőbe,
A mezőre
Énekes madárdalt hallgatni!
Szabad madár magasan száll,
Magas fa tetejére száll.
Magas fa tetején hívogatja párját,
Énekelnek mind a ketten.
Megjött már a párja,
Vékony ágra szállott,
Ketten énekelnek, úgy beszélnek.
Mi is párba hallgatjuk
Erdő, mező madara énekét.
Gyere velem az erdőbe, a mezőre,
Legyünk mi is szabadok,
Mint az erdő – mező madarai,
Álmodni szép tavaszi napon.
Tavaszi erdőbe, mezőbe,
Minden madár párt választ,
Én is párt választottam,
Ez az én életem, ez az én szépségem.
…………………………..
Gyermekkorom I.
Gyermek voltam, játszadoztam,
Növekedtem, guriga után szaladgáltam.
Nagyobb lettem, fúrtam, faragtam,
Kis szekeret csináltam,
Iskolába tanultam.
Kamasz lettem, nehéz munkát dolgoztam,
Legény lettem, leányoknak udvaroltam,
Katona voltam, hazámat szolgáltam.
Apa lettem, gyerekeket szeretgettem,
Nagyapa lettem, unokákat tanítottam.
Ha dédi lennék, az Úrnak megköszönném.
Gyermekkorom II.
Huszár vagyok, fűzfavessző lovon lovagolok,
Lábam sarkával megsarkantyúzom sárga lovamat,
Had fusson, nyargaljon, vágtázzon,
Házunk udvarát százszor körbefutom.
Kalapomat kifordítom, csákónak gondolom,
Fácántollból bojtot csinálok,
Kabátomat panyókára vállamra terítem …
Sárga vesszőparipám fél napig lovagolok.
Oldalamra kardot könnyen csinálok:
Kórószálból szép kardot kötöttem,
Markolatához keresztbe fűzfa pálcát dugtam.
Kardozni szép játék, mert huszárnak lenni vitéz dolog.
Gyermekkorom legszebb emléke a játék.
Játszottam is mindig fél napokig.
Játékomat én csináltam, attól volt kedves.
Udvarunkon ötletet adott a fűzfa, a kóró.
………………………………………….
Ha én gazdag lennék
Ha én gazdag lennék,
Négy ökröt vennék a debreceni nagyvásáron.
Négy magyar szürke ökröt vennék,
Nagy szarvára láncot akasztanék,
Hogy szépen csengjen, csattogjon.
Ha én gazdag lennék,
Régi lőcsös szekeret csináltatnék.
Nagyot, jó erőset, hat sukosat.
Megraknám tizenhat zsák búzával,
Had húzzon a négy szép ökröm.
Kotyogós szekérrel járnám a dűlő – utakat.
Mások is megcsudálnák, megnéznék.
Felülnék az új szekeremre,
Nagy ostorral az ülésről nagyokat csergetnék.
Amelyik nem értené a szót: cselő te! Ide te!
Ostorommal rendre tanítanám.
Nagyapám munkáját követném,
Befognám a járomba,
Tézslával felragasztanám.
Kettős ekével szántanék, úgy ballagnának.
A hajszás ökör (jobb oldalon) a barázdába,
A csás (baloldalon) húzná a jármot.
Én csak halkan mondanám: ide te! Cselő te!
És hűséges ökreim minden szóra moccannak.
Kettős eke után én csak ballagok.
Ők tudják a dolgot, csetteg, csattog a járom.
Ha én elfáradok, felállok a kettes ekére,
Nagy ostorommal ekéről úgy csergetek,
Hogy a négy ökrömet nehogy érje az ostor csapója.
Irigylem nagyapámék élet – dolgait,
Sokat dolgoztak, mindenek előtt legfőbb az igavonó állat volt.
Örömmel mondták a szomszédok: szép jó ökröd van.
Boldog emberek éltek, egymást segítették.
Aranykor kiegyezéstől az első világháborúig.
Szép, jól működő ország volt a mienk.
Ilyenre vágyok, szép paraszti életre.
Hová lett az a régi boldog idő …
Már álmomban sincs ökörfogat.
Nem kell már az ökör munkája,
Nem kell az ember béresnek.
Ott van a nagy traktor, meg a számítógép,
Csak a társadalom beteg szegény.
……………………………………………
Hajnalcsillag, ragyogásoddal ébreszd fel a magyarságot!
Hajnalcsillag az égen
Ragyog csillag ragyog édes hazánkra,
Ragyog az égen nagy Magyarországra,
Ragyogásoddal ébreszd fel a magyarságot.
Isten segítségével egyesítsd népedet,
Ne hagyd elveszni édes magyar népedet.
Istenem, Te választottad lakhelyé e népnek,
Hatalmasságoddal egyesítsd
Szétszaggatott országunkat.
Ha tudsz, most segíts szegény Erdélynek,
Egy országrész kéri szabadulását.
Nyolcfelé szakított ország összetartozik,
Ki tudja hány ezer év óta?
Ha a hét törzs tudott egyesülni,
Most is elcseppenhet a magyar vér egy tálba,
Csak így tudunk egyesülni,
Csak a bűnös nyugatnak is kérjük a segítségét.
Ragyogj Hajnalcsillag, segíts nekünk,
Minden földdarabnak magyar neve van,
Minden városnak, kicsiny falunak.
Büntesd meg őket, amiért a mi városnevünket
átkeresztelték.
A Mi épített templomunkért, iskolánkért
Harcolni kell, hogy adják vissza a miénket,
Tiszta forrásainkat, fenyőerdeinket, magas bérceinket.
Hajnalcsillag úgy is egyszerre beragyogja az egész
nagy országot.
………………………………………….
Hargita
Ó, milyen büszke a kőszikla
Évezredek óta állja az idők zivatarát
Ott a magasban háborítatlan,
Csak a Sas turulmadár fészkel rajta.
Kőszikla a magas bércen
Fenyő erdeje körül magasodik ki az ég felé,
Nem háborgatja senki,
Csak a megszállók adnak neki más nevet.
Szép magyar név a Hargita,
Szép madár a Turul madár
Emese nagy asszony madara
Csak az repül fel, az költi fiókáit
A Hargita tetején.
Hargita, a magyarok szent hegye,
Oda vágyok felmenni a Hargita tetejére,
Hálát adni a szép természetnek,
Fenyő erdők közt bújkálni Isten teremtése.
Megnézni a Hargita forrásait,
Lejönni a folyók partján,
Látni a rohanását, hallgatni zúgását,
Megállni az Olt szent vizénél,
Gyönyörködni szép Erdély országba.
……………………………….
Hazám
Szeretem Hazámat,
Szeretem szülőföldemet,
Szeretem a magyar szót,
Szeretem az anyanyelvemet.
Magyar vagyok, büszke vagyok.
Magyarország szép kis ország,
Magyar táj a legszebb nekem,
Magyarországon megterem a kenyerem.
Hegyek, völgyek, szép tájak,
Hegyeken erdők, mezők,
Hegyekről lecsobogó kis folyó,
Hegyek alatt szántóföldek, szép búzamezők.
Magyar pusztán sok legelésző csorda, gulya,
Magyar pusztán őshonos racka juhnyáj,
Magyar pusztán gémeskutak hirdetik:
Magyar puszta még él a magyar nép örömére.
Falusi ember szántó-vető,
Megtermeli az ország kenyerét.
Falusi ember állatszerető,
Többet termel, mint amennyi neki elegendő.
Szeretem a vadvirágos rétet,
Szeretem a sokszínűségét.
Gulya, ménes, juhnyáj tapossa a vadvirágos rétet
Vadvirág csak nő és virágzik a mi örömünkre.
…………………………………….
Honfoglalás
Emese nagyasszony álma, turul madár kitárt szárnya, Isten fénylő csillaga vezérelte Géza fejedelmet a gyönyörű Kárpátok felé.
Isten hajnalcsillaga vezette Árpád vezért a vereckei szoroson át szép Magyarországba Duna Tisza zöld mezejére.
Istvánt Jézus vezette, fogta a kezét az állam és a vallás megalapítására. Szép volt, jó lett Magyarország mindenki örömére.
Sok zivatart átélt országunk, sok győztes csatát nyert Árpád katonái. Később sok vért, sok szenvedést. 1241-ben a tatár pusztított. A török feldúlt mindent, rabszolgának vitte a magyarokat. 1526-ban elpusztított embereket, falvakat. Jött a német, elfoglalta hazánkat. Mind a kettő segíteni jött volna, de hódítás lett belőle. Felrobbantotta erős várainkat.
Kitört a háború. Mindenki háborúzni akart, csak a magyarok nem. Trianon lett a vége. Még mindig fájó seb. Egy jól működő országot daraboltak széjjel.
Nagyapám még Temesváron volt katona a századfordulón. Apám Lugoson 1918-ban. Elfogyott a pénz, a korona. Kitört a forradalom. Mindennek vége. Nagyapám Nagy Magyarországon született. Ekhós szekérrel Nagyváradra jártak piacra. Apám Nagy Bihar Vármegyében született. Jött a Trianon, Berettyóújfalu lett a megye székhely. Oda jártak állatvásárba.
Én Csonka Biharba’ születtem, Debrecenbe jártam a vásárba. Gyermekeim már Hajdú- Biharban születtek … Milyen gyorsan változik a világ a mi kárunkra.
Unokáim már nem is tudják, milyen szép volt nagy Magyarország. Derecske nagy Biharba járási székhely volt.
Még így is szép vagy Magyarország, legalább nekünk. Szebb, mint a nagy Világ.
…………………………………………………
Hortobágy
Szeretem a Hortobágy pusztáját,
Szeretem a legelésző magyar szürke marhát,
Hatalmas szarvával ezer éves múltját.
Szeretem a legelésző racka juh nyájat,
Hortobágy sok gémeskútját,
Favedrét ha felhúzom, hideg vizéből nagyot inni.
Nézzük a délibábot!
Menjünk a Kilenclyukú hídon át!
Szép a Hortobágyi Kilenclyukú híd.
Legszebb, mikor négyökrös szekér megy át rajta,
Kocsisa hosszú, nagy ostorával nagyokat cserget,
Kis puli kutyája a szekér alatt ballag.
………………………………………….
Hosszú forró nyár
Alig nyugszik le a nyári nap
Máris igyekszik felkelni, hogy nekünk ragyogjon.
A kakas kukorékolása jelzi, közeleg a reggel,
Nemsokára világosodik az ég alja.
Ha pirkad, közel a reggel.
Hajnalodik, sok ember ébredezik,
A napfelkelés gyönyörű látvány.
Szép piros tüzes csillag ránk mosolyog,
Igyekszik felfele az ég közepére.
Isten fényes csillagja nekünk ragyog,
Nekünk érleli a búzát s ad kenyeret,
Forró nyári sugarával érleli a gyümölcsöt,
Nyáron ad az állatoknak gazdag legelőt.
Hosszú forró nyáron felmelegednek vizeink
Nyaralók örömére; nyaraljunk, hurrá!
Fürödjünk a napsugárba …
Köszönjük a nap melegét.
…………………………………
Hunor és Magor
Nyergeld Hunor és Magor dicső paripádat,
Forgasd kardodat, feszítsd íjadat,
had repüljön a nyílvessző.
Űzd a vadat, fusson a csodaszarvas
Fusson a Kárpátokon túl,
Etelközből a Kárpát medencébe:
Mutasd az utat majd később Árpád vezérünknek!
……………………………………
Húsvét ünnepe
Hozsánna, Hozsánna, Dicsőség, Dicsőség
Virágvasárnap a Jézusnak.
Legszebb virágomat elébe szórnám,
Szívem pálmaágát lába elé raknám.
Fájdalom, fájdalom,
Nagypénteken a töviskoszorú megalázás.
A keresztfa, a három szeg Jézus halála,
Jézus halála a mi gyászunk.
Megváltás, megváltás,
Húsvét, Jézus feltámadott,
Jézus minket megváltott!
Bízunk a feltámadás reményébe,
Mert minket Jézus megváltott!
Húsvét a fény ünnepe,
A fény a termékenység ünnepe.
Húsvét a megváltás ünnepe,
Feltámadás reménye:
Halleluja, Halleluja, Feltámadott, Feltámadott!
…………………………………………..
Húsz deka kenyér
Éhes vagyok, Anyu!
Mit ennél gyermekem?
Kacsazsíros pirítóst, Anyu.
Apátok mindjárt hozza a kenyeret,
Éjfél után elment sorba állni a kenyérért.
Éhes vagyok, Anyu!
Mit ennél kedves gyermekem?
Zsíros pirítóst, Anyu.
Apátok mindjárt hozza a kenyeret.
Egyél bőrébe főtt krumplit!
Éhes vagyok, Anyu!
Mit ennél drága gyermekem?
Pirítóst Anyu.
Apátok mindjárt hozza a kenyeret.
Egyél puliszkát, kukorica darát!
Megjött Apu, hozta a kenyeret
Fejenként húsz dekát.
Lett pirítós. Mire mindenkinek levágta,
Elfogyott a kenyér.
Anyu, egyél te is zsíros pirítost!
Köszönöm, nem vagyok éhes.
Pedig aznap még egy falat sem volt a szájába.
………………………………………………..
Istenünk segíts, ha tudsz!
Nagyok voltunk, nagyok leszünk,
Isten választott népe voltunk
Mikor ide jöttünk, ide küldtél,
Segíts most is édes Istenünk.
Ne legyen kisebbségben a magyar,
Ne üldözzék a nyelvéért, a magyar szóért,
Kollektív bűnösségéért, hogy nagy hős lett, áldozat,
Ezrével haltak meg az idegen börtönökben.
Istenünk, segíts, ha tudsz,
Mi is úgy tudunk egymásnak segíteni.
Ne hagyd szegénységbe drága néped,
mert rabszolgasors vár a szegény népre.
Igazságot akarunk Magyarországnak,
Egyesüljön végre, ne hagyd elveszni Istenünk!
Királyt akarunk, István utódját, vagy Mátyás királyét,
Nem a tolvaj posztkommunistákat!
……………………………….
Istvánkának
Van nekem egy pici kutyám
Hű de furcsa, hű, de szép
Fürge mint a gyík,
Pici szájjal enni tud.
Van nekem egy Morzsi kutyám,
Veres, mint a róka,
Mindig azt csinálja, amit nem szabad.
Mindig elszökik ha tud, utolérni nem tudom.
Van nekem egy Morzsi kutyám,
Játékos, ha István nem játszik vele,
A macska is megteszi
El-elfekszik a napon.
Volt nekem egy Morzsi kutyám,
Istvánon kívül nem szerette senki.
Túlgondozta a család, ez lett a veszte
Baleset érte szegényt, az lett élete vége.
………………………………………..
Itt a tavaszi napfény
Vége van a télnek
Kitombolta magát.
Hiába építette a buckákat,
Hiába esett a hó több napon át,
Befújta az utat a hó.
Itt a tavasz, tavaszi napfény,
Erősebb, mint a tél szele.
Már a rügyek is mozdulnak,
hagymás virágok már a hóba is nyílnak,
Téli hólé alatt már a mező is zöldell.
Kora tavasszal már az erdők is rügyeznek,
Énekes madarak hívogatják párjukat,
Párjukat megtalálva építik fészküket,
Madár daltól hangos az erdő,
Nagy munka folyik a lombok között.
Megvan a régi párja az énekes madárnak,
Énekelnek közösen, csókolóznak napokig,
Építik a kis fészküket, kibélelik puha tollal,
Négy tojását a tojó letojja, közösen vigyázzák,
Kicsinyeiket felnevelik boldogan.
Boldogok a madár szülők,
Szaporodik a család,
Szorgalmasan etetik,
Hamarosan megnőnek.
Akkor még az idén egy kotló-alját felnevelnek.
…………………………………………………
Itt születtem én ezen a tájon
Itt születtem én e bihari tájon,
Valamikor szép nagy Bihar országba,
Bihar ország szép alföldi tájon.
Szép alföldi tájon sok szép szántó, legelő.
Nagy Bihar megyébe szép dombok, nagy hegyek
Kevés folyóiddal, kevés erdeiddel
Szép vagy nekem úgy, ahogy vagy,
Életembe csak négy évig mondhattunk magunkénak.
Itt születtem én, Bihar északi szélén.
Derecske az én szülőföldem,
Derecske szép jó szántóföldjei,
Alacsony dombjai, sok völgyei.
Szeretem Derecskét körülvevő szőlőskertjeit.
Emlékembe még él a régi tanyavilág,
Kolompoló gulya, sok birkanyáj, sok disznócsürhe.
Emlékembe még él a pásztorvilág;
Legelőkön sok gémeskút sokasága …
Ilyennek álmodom szülőföldemet.
Régi parasztvilág, sok szorgalmas ember …
Hová lettetek ti régi takaros, segítőkész szomszédok?
Szeretem a hullámzó búzamezőt, az életet,
A kukoricatáblát, a jó otelló vörös borát.
Itt születtem én ezen a szép bihari tájon,
Derecske sok girbegörbe utcáján
Derecskei sok ismerős barátaimmal
Bihart el nem hagynám, itt élek családommal.
Szeretem Derecske büszke két tornyát,
Hangosan kongó harangjait.
Hívogató hangja messze hallik
Szeretem a templomba igyekvő embereket,
Szeretem iskoláit sok jól tanuló diákjaival.
Kanyargós egyetlen folyója
Bekanyarogja a fél határt
Hatalmas medrével. Ilyen vagy te nekem
Kanyargós Kálló folyó.
Így szeretlek Derecske, úgy, ahogy vagy nekem.
Büszke vagyok rád, Te nagy Bihar.
Sok híres embereidre, Szent László emlékére,
Arany János Toldijára Nagyszalontán,
Ady Endre nehéz verseire …
………………………………
Jöjj el hozzánk!
Óh, Jézusom, Királyom
Jöjj el hozzánk békességgel!
Hozzál nekünk szeretetet
Áldásoddal, szereteteddel.
Óh, Jézusom, Királyom
Jöjj el, hozzál békességet!
Taníts minket minden jóra
Hogy egymást szerethessük.
Óh, Jézusom, Királyom,
Jöjj el hozzánk vendégségbe,
Legyél otthonunkban,
Adjál nekünk szent eledelt!
Óh, Jézusom, Királyom
Jöjj el a mi templomunkba,
Hirdesd az Isten szeretetét,
Adjál nekünk Úrvacsorát!
……………………………………
Karácsony
Várom a karácsonyt
Advent: várakozás – utáni karácsonyt.
Várom az angyalok megszólítását,
A fényes csillag útmutatását
Szép ünnep a karácsony;
Feldíszített csillogó fenyőfával,
Felnőttek ajándékozása,
Gyerekek ajándéka.
Várom a kis Jézus születését,
Figyelem az istállót, a jászolt, ahol Jézus született,
Figyelem a fénylő csillagot,
Mely a pásztoroknak mutatja az utat.
Ne halványulj Betlehem-i csillag!
Most is mutasd az utat,
Várjad az angyalok figyelmeztető szavát
Várjad a gyermek születését!
Nyitva van a szívem,
Várom a gyermek születését,
Várom Jézus megváltását,
Várom az együttélés boldogságát.
Ünnepeljük együtt a karácsonyt!
…………………………….
Kárpátok
Jártam a Kárpátokban.
Gyönyörű vagy nekem
Változatos hegycsúcsaiddal,
Egyik magasabb, mint a másik.
Gyönyörű vagy Szent bérceiddel,
Szép szikláiddal, szakadékaiddal.
Szép vagy kanyargós utaiddal.
Körbe visz az út, mire feljutunk a csúcsra,
A csúcsról visszanézünk a múltba.
Messziről látjuk fent a legelésző csordákat
Alig ismerjük meg milyen állat, olyan messze van.
De fent csak az öröm, a boldogság honol.
Út mellett a csúcsról futó patakok igyekeznek lefelé
Akármerre nézünk, patakok futnak
Hogy a hegy lábánál, szoknyájánál egybefolyjanak,
Hogy valahol naggyá legyenek.
Száz kis patak folyik egybe
Hogy eljussanak a Tiszába, Dunába.
Meredek hegyeken zöldellő fenyő
Szép, magas fenyők, mintha égig érnének.
Fenyő erdő sűrűjébe apró kis falu.
Több száz éves faházak mind remekművek.
Magányos fenyőfa hatalmas
Több háznak építéséhez elég lenne.
Szép vagy nekem, Te Kárpátok!
Szép úgy, ahogy vagy, ahogy az Úr megteremtett.
Egyik szemem sír, a másik nevet
Minden kis elrejtett faluba
Minden csúcson, minden völgybe
Magyar hangot hallok boldogságomra.
Örömmel várnak, atyafinak szólítanak.
Sír a másik szemem.
Akármerre nézek, mindenütt idegen felírás,
Elkeresztelt város, falu nevek.
Hivatalba, üzletekbe már számomra
Idegen nyelven beszélnek.
De összekötnek bennünket a folyók, a hegyek
Az örökzöld fenyő, az erdő.
Erős vagy nekem, Te Kárpátok!
Erős, mint a szikla.
Sokáig megmentettél a veszedelemtől.
Valahányszor elkezdtél porladozni,
Mindig megszenvedtük.
Megszenvedtük a tatár, török dúlást,
Németet, legnagyobb fájdalmunkra Trianont …
Be nem gyógyult sebünk.
Szép vagy, gyönyörű vagy Kárpátok hegyei
Emlékül ölembe magammal hoztam köveidből.
Azt gondoltam; ott az enyém az egész Kárpátok.
Égig érő fenyő magjaiból kikelt csemetét
Táskámban hoztam.
Elhoztam volna minden szép kis fenyőt,
Süveges kis hegy szépen mutatna kiskertemben.
…………………………………..
Kárpátok ölelése
Szeretem, csodálom
A Kárpátok ölelését.
Mint az anyja öleli gyermekét.
Szeretem, csodálom
A Kárpátok fenyveseit,
Üde zöld levelét, égbenyúló hegyeit,
Száz éves hatalmas törzseit.
Nézem, elnézem
Csobogó forrását, hegyekből eredő forrás vizét.
Szeretem hallani zúgását, rohanását
Nézni, amint egybefolyik, hogy naggyá legyen.
Szeretem, csodálom
Magas sziklatetők járhatatlan magasságát:
Ne járjon ott idegen ember, ne zavarja a nagy madarat!
Járjon ott reptibe csak a magyar Turul madár.
Nézem, elnézem
Hogy vágynak a kis folyók a Tiszába,
Tisza vize összefolyik a Dunával,
Mutatja a magyaroknak, hogy már ők egyek.
Szeretem, csodálom
Hogy a Kárpát medence magyarjai
Egy nyelvet beszélnek.
Ők is vágynak vissza, mint a Tisza vize a Dunába …
Szeretem őket, csodálom őket.
……………………………………..
Kertész
Kertész vagyok, minden évben fát ültetek.
Fát ültetek, hűségesen gondját viselem,
Tavasszal metszem, permetezem,
Örülök a sok virágnak.
Dolgos méhek beporozzák, megtermékenyítik.
A jó kertész egész évben figyeli a termést,
Szépen fejlődik alma, körte,
Szépen nő az őszi sárga barack.
Frissen leszakított gyümölcsnek, még az íze is jobb.
Szeretem a kertész munkát, meg is hálálja bőven.
Vincellér vagyok, a tudást őseimtől örököltem.
Összegyűjtöttem száz fajtát, egyik szebb, mint a másik.
Kóstolgatom reggel, este, nagyon finom minden fajta,
Szüretkor örül a szívem, ha telnek a vedrek, a puttonyok,
Préseléskor csurog a mézédes must.
Koccintáskor bírálom el a kertész munkámat.
Ha a pohár összecseng, barátság, komaság jelképe,
Koccint és igyál egészségedre. A jó bor jó egészség.
………………………………..
Kikelet
Tavasszal a rózsa bontogatja szirmát,
A szerelem is lassan bontogatja álmát.
A rózsa a virágok királynője,
A szerelem az ember koronája.
A rózsabimbó szép,
A szerelem gyönyörű.
A rózsabimbó növekszik, fejlődik,
A szerelem szívből jön s boldogít.
Szép piros bársonyos bimbó lassan kinyílik,
A szerelem lassan beteljesül, házassággá alakul.
A rózsa szirma lassan hervadni kezd és lehull,
A szerelem a szívben szeretetté változik.
Engedd, hogy szemedbe nézzek
Engedd, hogy szemedbe nézzek,
Engedd, hogy megérintselek,
Engedd, hogy szeresselek,
Engedd, hogy megölelhesselek,
Engedd, hogy megkérjem a kezed.
…………………………
Kirándulás
Indítsd az autót, menjünk kirándulni,
Menjünk a hegyekbe, a zöldellő erdőbe,
Menjünk a Tisza hídon át!
Menjünk gyalog fel a csúcsra, ott pihenjünk meg.
Látni a Tiszát, ahol összefolyik a kisebbel,
Látni a hegyet, hegyen az erdőt,
Hegyek között szaladó, csobogó kis patakot.
A természet szép tája a hazám, mindenek előtt
Szeretem, amit a természet alkotott.
Indítsd az autót, menjünk a folyóhoz!
Menjünk a Balatonhoz, fürödjünk a vizébe!
Balaton vize csodálatos meleg és nagy,
Fürödjünk a magyar tenger vizébe!
Menjünk a Duna hídon át,
Szálljunk hajóra, menjünk kirándulni!
……………………………………
Kis Hazám
Volt nekünk szép hazánk,
Volt nekünk nagy hazánk,
Csak egy kicsi maradt.
Volt nekünk nagy hegyünk,
Csak a Kékes maradt meg nekünk.
Volt nekünk nyolc nagy folyónk
Kettő maradt: Duna, Tisza.
Volt nekünk hatvannégy vármegyénk,
Tizenkilenc maradt nekünk.
Volt nekünk nagy Bihar megyénk,
Csak egyharmada maradt,
Volt nekünk sok erdőnk, alig maradt.
Volt sok haszon állatunk
Lassan az állatkertben találkozunk velük.
Volt nekünk sok szerelmes párunk
Tele örömmel, boldogsággal, gazdagsággal.
Volt Derecskén sok születő gyermek
A századfordulón négyszáz gyerek,
Ma alig száz gyerek születik.
Volt nekünk egy Verecke szorosunk,
Ma már egy szép emlék …
Volt nekünk egy Trianon
Ami örök gyászt, fájdalmat adott.
…………………….
Köszönjük a zászlót
Hazánk lobogója szépen illeszkedik
Református templomunkba.
A piros a vér jelképe, Jézus kiömlött vére.
A fehér tiszta, mint a hó, az ártatlanság jelképe.
A zöld a zöldellő búzamező,
Az Úrvacsora megtört kenyere.
E három jelenti az Úr asztalához való járulását
Szent Úrvacsorába részesülhetünk.
Köszönjük a református zászlót
Szép jelképünket
Református zászlót szívemhez szorítom
Míg élek, el nem engedem.
Állítsátok fel az ország zászlaját
Városunk büszkeségét
Had lobogjon, fújja a szél
Ünnepeljünk alatta
Felejtsük a múltat, a sok szenvedésünket
Gyönyörködjünk piros, fehér, zöld színébe
Vigyázunk, szorítsuk el ne engedjük többé
Ne engedjük szétverni
Legyünk büszkék szép országunk zászlajára.
………………………………………
Lassan felkel a Nap
Éjjeli csillagok már elhalványultak.
Csak a Hajnalcsillag ragyog még fent az égen.
Hajnalcsillag várja a napfelkeltét,
Hogy elmenjen nyugovóra.
A Nap lassan felkel a Föld világosítására,
Keleti Kárpátok felett lassabban jön az égre,
Eltakarják Hargita csúcsai,
Magas fenyves erdeinek fájai.
Felkelt a nap, szórja áldott sugarát,
Kíséri minden léptemet.
Még az árnyékom is mindig jön velem.
Áldott napsugár szeretünk, maradj mindig felettünk!
Víz tetején csillog a napfény,
Csak a hullámok törik meg csillogását.
Ragyogj, melegítsd a Földet!
Tőled függ az ember élete.
Nyári melegbe verejtéket teszel a homlokunkra,
De mi csak tűrjük, örülünk, hogy dolgozhatunk,
Szememből a könny is kicsordul.
Ezt mind a te áldásodnak köszönhetjük.
…………………………..
Madárdal
Még a nap fel sem kel,
Még nem szórja áldott sugarát,
Korán reggel már a kismadár
Énekszóval hívja a párját.
Magas fa tetejének vékony ágán
Csicsereg a kismadár,
Hangosan énekel.
Megleli, jön a tavalyi párja.
Kora tavasszal ketten rakják fészküket,
Fűből, apró tollból kibélelik.
Magas fához hozzárakják, le ne essen,
Viharos szél le ne fújja.
Udvarlás után négy kis tojást raknak,
Gondosan üli, melegíti a tojó.
Ritkán van váltás, a kakas is melegíti
Míg a kotló táplálkozik.
Kikelt a kiscsibe, a kismadár,
Ketten hordják az eledelt.
Egész nap úton van valamelyik,
Viszik a bogarakat éhező szájaknak.
Így kerek a természet.
Hamar felnőnek, nagy lesz a család,
De ők is majd építenek fészket …
Majd ők is építenek fészket.
…………………………………………………….
Magas hegy
Hegy – hegy, magas hegy
Miért csalogatsz, miért hívsz engem?
Szeretlek, de más az én születésem helye.
Én a Nagy Alföldet látom, mióta élek.
Fenyő – fenyő, magas fenyő,
Miért szeretem a te örökzöld leveledet?
Fenyő erdő messze vagy hozzám
mert csak a Kárpátokba szeretsz élni.
Hegy – hegy, tele vagy forrásokkal,
Csobogó kis patak zúgva rohan a hegyek közt.
Szeretem, csodálom kis patakok folyását,
Két kis patak találkozását.
De az én életem a puszta, ahol születtem,
Munkám a szántás – vetés.
Két nagy ökörrel szántani nekem olyan szép,
Mint magas hegyet, fenyőerdőt látni.
…………………
Magyarország története
Hazám, hazám, édes hazám,
Miért nem maradtál meg dicsőségbe?
Miért nem maradtál meg hatalmasnak?
Sok volt a hazánkra vágyó …?
A tatár mindent felgyújtott,
Sok embert meggyilkoltak,
Mire helyreállt az ország.
Mátyás idejébe mindenki magyar volt.
Jött a török hatalmas seregével,
Mohácsnál összeroppantunk,
megszűntünk nagynak lenni.
Százötven év hosszú idő …
Háromfelé szakadt az ország,
gyilkoltak, raboltak, rabszolgáknak hurcoltak,
Románokkal egyezkedtek;
Közöttük megfelezik Erdélyt.
Románok pénzzel, politikával segítették
Erdélyt románokkal betelepíteni,
Végül nagy áldozattal kivertük a törököket
Kevés segítséggel.
Itt maradt a német,
Összes zsarolásával, adófizetésével,
Német telepítésével.
Mire jött az első világháború,
Megfeleződött a magyar.
Akármerre mentünk, más nyelven beszéltek.
Mindenki háborúzni akart,
Csak a magyar nem, és Tisza István sem,
De szövetségesként kötelező volt.
Német parancsra magyar katonával jutottunk előre.
Négy év kemény, hosszú idő volt,
Elég volt a háborúból,
Elfogyott a pénz és a korona.
1916-ban a románok is betörtek,
Akit megláttak, legyilkolták, mígnem
A monarchia katonái visszaverték Bukarestig.
Kitört a forradalom,
hazaküldték a katonákat
Mondván, egyet sem akarok látni.
Másfél millió katona jött haza katona rendben.
Románok kihasználták az alkalmat,
Kétszázezer katonával bejöttek.
Nem volt parancs, hogy megállítsák,
szabadon jöttek, Győrig leszereltek minden gyárat,
Levágták az ökröket, megbotozták az embereket.
Trianon a legkegyetlenebb diktátum,
Szétdarabolták országunkat.
Hivatalba állásba csak az lehetett, aki beszélte a nyelvet,
Így kisebbségbe szorult a magyar.
Minden tragédia után fogyott a magyar,
Nem bírták a megaláztatást,
Kimenekültek a világba,
Szétszóródtunk, mint falevél a viharba.
Népem, népem, édes magyar népem,
Szétüldözött a sors, szétfújt a szél,
Mint ősszel a hulló levelet elsodorja a vihar,
Beteríti az egész világot.
Elbujdosott a magyar az egész világba
Jobb megélhetés reményébe’
Nagyobb szabadságba, de idegenbe.
Gyertek haza édes magyar népem,
Mert ha mindenki útra kél,
Kipusztulunk, elfogy a magyar …
De mintha a felső vezetés is ezt akarja.
Siratom a magyar népet
hull a könnyem az út porába a dűlő utakra.
Hová lettél te büszke nép?
Jó, dolgos, szorgalmas nemzedék.
Ma már alig dolgozik az ember
csak a markát tartja.
Eladták a fejük felől a jól működő gyárakat.
Büntesse meg az Úr Isten
Akik minden gondolkodás nélkül elkótyavetyélték
az ország vagyonát
Hogy ők hatalmasok legyenek, meggazdagodjanak,
Fizessék meg ők az ország adósságát!
………………………….
Magyar szó
Magyarnak magyar szó való,
Szép csengésű, ősi magyar beszéd.
El ne hagyd ősi, több ezer éves kincsünket,
Fel ne cseréld érthetetlen idegen szóra.
Magyar szó olyan, mint a gyémánt,
Kikezdhetetlen, mint a szikla.
Magyar nyelvhez hozzátartozik a magyar föld.
Ne hagyd elveszni az anyaföldet!
Nyelvébe él a magyar, fele szó a paraszti élethez tartozik.
Magyar népé a föld, csak addig élsz, míg tied lesz.
Zöldbárók összeveszik, csak rabszolga leszel benne.
Míg földed lesz, addig szereted a hazát.
Legyen igazi földosztás minden faluba,
Mert a föld szeretete, a haza szeretete.
Másnak dolgozni minimál bérért
Rabszolgasors, ezt ne csináld!
Magyarnak lenni szép, jó dolog,
De vagyon is kell hozzá; magyar föld.
Féltem a magyarságot a sok idegen szótól,
Féltem a két keresőtől, keressen az ember mint régen
A feleség, az anya csak maradjon otthon
Nevelje gyermekeit, hogy ki ne pusztuljon a magyar!
Az ősi módszer bevált, hát folytassuk!
Féltem a magyar szót a kihalástól
Ma már nem kell háborút veszíteni.
Hazánk ráfizetett a férfi, női egyenjogúságra.
Huszonöt évig tanul, utána a karrier.
Esküvő már nincsen, csak élettársi viszony
A politikának köszönhetjük.
Pénzhiány a nagy szabadság miatt …
Kivándorol a fiatalságnak jó fele
más országot gyarapítják.
Elfogyik a feldarabolt kis országunk,
Vele együtt a féltett magyar szó.
Nálunk mindenkinek van joga,
Csak a magyarnak nincs egyedül.
………………………………
Magyar szürke marha emlékére
Szeretnék szántani,
Magyar nagyszarvú ökör után egész nap ballagni.
Szeretnék szántani, régi eke szarvát egész nap tartani.
Ökröm szarvára láncot felakasztanám:
Had csengjen, had szóljon, hirdesse szép múltunkat.
Szeretnék szántani, ostort pattogtatni,
De áldott ökrömre rá soha nem csapnék.
Régi ekeszarvát egész nap tartanám,
Figyelném szép munkáját, földforgatását.
Szeretnék szántani,
Magyar nagyszarvú ökreimet egész nap biztatni:
Cselő te, ide te! – szépen szót fogadnak,
Hűbele Balázs okos két ökröm egész nap
a barázdát figyeli.
Szeretnék szántani
Villás szarvú ökrömmel Derecske határát felszántani,
Régi szomszédoknak jó napot kívánni,
Fiatal gyerekeket jó munkára, szorgalomra tanítani.
…………………………..
Magyar ugar
Leszántják a fekete ugart,
Hogy tavaszra zöld legelő legyen rajta.
Járja a gulya, nyáj, minden heverő jószág,
hogy jövőre kövérebb, jobb legyen a föld.
Másik évben felszántják a fekete ugart,
Mert búzát vetnek bele, bánkúti jó búzát.
Szántják, és ha meggazosodik, megkeverik,
Harmadjára mag alá szántják.
Szép ökrökkel lassan ballagnak a barázdába.
Van, ki négy ökörrel mélyen jó magágyat szánt,
Ki két lóval vékonyabban, de gyorsabban halad,
Vagy két kis tehénnel még tejet is ad.
Mindenki elveti a búzát,
Egy mázsa köblösönként,
Ki kézzel, más géppel,
Utána még kétszer megboronálja.
Csak az őszi kelést várják, figyelik,
Majd tavasszal bokrosodik.
Ki milyen munkát végez, olyan búzát arat.
Négy év múlva újra fekete ugar lesz,
Így forgott a fordulóba a fekete ugar.
…………………
Márciusi ifjak
A magyar emberekbe’ tombol a szabadság vágy.
Szívből jövő szabadság vágy.
Viharként tombol végig az egész országon.
Nekünk a szabadság kell, függetlenség.
Egy emberként állt ki mindenki:
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a függetlenség, a haza!
Megnyertük a forradalmat.
Dicsőséges hadjáratba
Sorba arattuk a győzelmeket.
Szabadságvágy szeretete
Erősítette, buzdította a honvédeket.
A forradalmat megnyertük,
De a csatát elveszítettük.
Szomszédaink nem szerették
A függetlenségi harcunkat,
A túlerő előtt letettük a fegyvert.
Harcolj most is a szabadságért,
Ne tedd le a fegyvert, az elveidért harcolni kell!
Fogjunk össze, mi összes magyarjaink,
Vívjuk ki függetlenségünket!
……………………..
Nagy harang
Szépen szól a kisvárosunk nagy harangja.
Bim, bam, – szól a nagy harang.
A harangkötél húzására megkondul a nagy harang,
Szép, csengő hangja messze hallatszik,
Csendes időbe kihallatszik a mezőre,
kihallatszik a tanyákra.
Szépen szól a nagy harang hívogató hangja.
Bim, bam, gyere közelebb.
Nagy harang kongása megszólít:
Gyere vasárnap a templomba.
Azért szól a nagy harang, hogy együtt legyünk
az Isten házába.
Szomorúan kong a nagy harang.
Bim, bam, búcsúzik a nagy harang …
Valaki elköltözött, azért cseng oly szomorúan.
A haranghúzó kötél is lassabban jár le, s fel
Déli tizenkét óra harangzúgás sok emléket búcsúztat.
Emlékezünk hőseinkre.
Két nagy harang zúgása hősöket búcsúztat.
Január utolsó vasárnapján
A Don-kanyarba elesett hősökért
Kong oly szomorúan a két nagy harang.
Sok szenvedésekért a harang is csak emlékezni tud.
………………………………..
Nem felejtjük
Nem tudjuk felejteni,
Még nem gyógyult be fájó sebünk.
Országunk tragédiáin
Sok vérző sebünk volt ezer év alatt.
Hányszor daraboltak széjjel,
hányszor akartak meggyilkolni,
hányszor akarták az országunkat.
Ilyen volt szenvedő ezer évünk.
Igyekeztünk mindig talpra állni
Sok véráldozattal hol sikerült, hol nem.
Egész Kárpát medence véráztatott,
Véráztatta a Kárpátok hegycsúcsait,
Vér folyt a patakba, a folyókba, ilyen volt ezer évig.
Meggyengült hazánkba
meggyengült népünk helyére
Sok idegent hívtunk, vagy engedtünk be.
Ez lett szegény hazánk veszte, ilyen volt ezer évig.
Megnyugodni, felejteni csak akkor tudnánk,
Ha visszatérne minden magyar föld, minden magyar ember.
Mi csak az Isten segítségével
lehetünk egyek, lehetünk boldogok
Ezeregyszáz éves hazánkba’.
Én Istenem, Mi Istenünk,
Nyújtsd ki ránk védő kezed,
Had kapaszkodjunk kezedbe, ölelj át védő két kezeddel,
Hogy talpra tudjunk állni
Ezeregyszáz év után!
…………………….
Nem volt gyermekkorom
Nekem nem volt gyermekkorom
Háborús gyerek voltam, háborús korba nevelkedtem.
Háborúba csak a félelem uralkodott,
Háborúba csak a hiány volt,
háborúba csak katonákat, fegyvereket láttunk.
Háborús gyerek voltam,
Háború alatt csak a gyilkolásról hallottunk.
Háború alatt csak puskákat láttunk,
Háború alatt csak a tankok lánctalpa
csikorgását hallottuk.
Háborús gyerek voltam,
Háború után csak a hiány, a nélkülözés volt,
Háború után az irányított gazdálkodás
Kínozta a falusi embert.
Háború után a beszolgáltatás, az elkobzás,
az erőszak volt.
Elvették a gyermekkoromat.
Nem volt munkáskéz, háborúba a munkáskéz
fegyvert fogott, vagy fogságban szenvedett.
Másról nem is volt szó, csak a munkáról, dologról.
Gyermekként felnőtt munkát végeztem:
Kenyér kellett, aratni, kaszálni, kapálni mentünk.
Elvették a gyermekkorom.
Állatot kellett nevelni és szántani, vetni.
A politika, a párt megkövetelte, hogy termeljünk.
A politika megkövetelte a magáét,
Nem törődött vele, hogy marad-e kenyér a népnek,
1953-ban majdnem éhen halt az ország,
20 deka kenyér volt személyenként a fejadag.
……………………………………………………
Nézz fel az égre
Nézz fel az égre, nézz fel a napra,
Mennyi sugarat, mennyi melegséget szór rád!
Érezd a nap melegét, mennyi szeretetet ad neked.
Nézz fel a napra, az életet adja neked.
Nézz fel az égre, mennyi gazdagságot ad neked.
Nézd mennyi felhő szelíden megy az égen,
Szép fekete felhőből esőt és áldást hoz neked.
A téli szürke felhő hozza szép pelyhes hó tömegét.
Nézz fel az égre, mennyi gazdagságot ad neked …
Nézz fel az égre, mennyi szeretetet ad neked.
A telehold sárgán, szeretettel ragyog neked,
Tele holdba ragyog Szent Péter arc képmása.
Nézz fel az égre, ha udvara van holdnak,
várhatod az éltető esőt.
Hold szépen ragyog, de el-elbújik a felhők közt.
A holdvilágos éjszaka szerelmesek éjszakája.
Nézz fel az égre, mennyi szépséget mutat neked.
Nézz fel az égre, éjjel mennyi fényes csillag ragyog rád.
Ragyogó csillag milliónyi ragyog néked.
Szeresd a ragyogó csillagos eget!
Millió csillagokból válassz magadnak!
Megtalálod magadnak kedves szerelmedet.
Nézz fel az égre s szeresd az Isten teremtését!
…………………………