(próza)
– Fáradjon be, a doktor úr már várja!
– Köszönöm!
– Tessék!
– Jó napot kívánok, doktor úr!
– Hasonlóképpen, hölgyem!
– Bocsánat: „Asszonyom”, ha meg nem sértem.
– Ó, persze, persze… Tehát, asszonyom, foglaljon helyet!
– Köszönöm.
– Jól sikerültek a vizsgálatok. Minden negatív, kezdődhet a műtét, ha…
– Elnézést, doktor úr, de nem „pozitívat” akart mondani? Hiszen, ha minden negatív, akkor…
– Ha minden negatív, akkor jó. Ha pedig minden pozitív, akkor minden rossz. Nekem elhiheti.
– Értem. Ne haragudjon.
– Tehát, felkészült a beavatkozásra?
– Igen! Már alig várom, hogy legyen igazi méhem. És ha minden jól megy – saját gyermekem.
– Hát, az biztos, hogy ez némi kockázatot jelent…
– Kockázatot? Milyen kockázatot?
– Nézze, ön ugye… mi is a leánykori neve?
– Vesztenics Károly.
– Ö…
– És a nemváltó műtét után lettem Vesztenics Karola. De felvettem – részben – a férjem nevét is, ezért, ahogy a papírjaimban láthatja: Vesztenics-Mann Karola vagyok.
– Nos, igen… Khm! Szóval, említettem a kockázatokat. Ha minden jól megy, 50-50 százalék az esély arra, hogy…
– Arra, hogy meg is foganhatok?
– Nem. Arra, hogy a donor-méhet nem löki ki a szervezete. Az, hogy megfoganhat-e… a … ö… a férjétől, arra legfeljebb 10 százalék esélye van. Maximum. De mondjuk inkább, hogy 5-7
– De hisz ez borzasztó! Olyan kevés?
– Tisztelt… ö… asszonyom… Nem gondolja, hogy így is csoda, hogy a mai tudomány eljutott odáig, hogy egyáltalán bármi esélye lehet a transznemű nők szülésének? Mindazonáltal…
– A nőiségem minél tökéletesebb megéléséhez a testemben lévő méhem, a petefészkem és majd a szülés elsőrendűen fontos. Már választottunk is nevet a picinek…
– Ó, kérem, kérem, ne siessék úgy el! Először is várjuk meg a…
– Miért? Miért elsietés ez?
– Hiszen még a beültetés sem történ meg, ur… izé, asszonyom! Nézze, arra kell gondolnia, hogy ön – bocsásson meg a kifejezésért, de –, szóval ön férfinak született…
– Hogy merészel?!
– Tessék megnyugodni! Tegye le azt a levélnehezéket! Én… csak azt akartam mon…
– Maga meg-kér-dő-je-le-zi a NŐISÉGEMET?! Ki hallott már ilyet? Ez felháborító! Ez… ez… ez…
– Könyörgöm, ne csinálja ezt… meg tudom érteni, hogy…
– Hogyan is tudná?!
– Tudom. Ugyanis, tudja, ki voltam én tíz éve?
– Na, mi?
– Izé… nő…
– ……………… ………………… ………………………… ……………………….