Piros a paradicsom

• Benő, Benő! Első a köszönés, nem?
• Bocsáss meg, anya! Szia!
• No, azért. Azt hittem, sosem nő be a fejed lágya. 
• Csak megfáztam hajnalban egy kicsit, anya. De nézd, hoztam egy jó adag hulladék tűzifát!
• Látom, akkor legalább ma meleg ételt ehetünk.
• Juj, de jó, juj de jó! Mi főzöl anya?
• Ne ugrándozzál már itt nekem! Még nem tudom, mi lesz. Attól függ, hogy apád mit tud hazahozni. Vagy Julcsa, az uraságéktól. 
• De miért kellett neki cselédnek elszegődnie?
• Miért, miért. Mert az kommunikáció-szakos diplomájára nincs most kereslet. 
• Azért lett cseléd? Takarít, meg mossa az uraságék szennyesét?
• Legalább itthon alhat. Különben is, a tekintetes asszony kedveli. Megígérte neki, hogy kitűnő ajánlást ír, ha netán… ha nem visz udvarlót…
• Talán a főispán úr is szegődteti, nem, anya?
• Hát… ki tudhatja a jövőt… Zörög a kulcs, ez apád lehet.
• Szia, anya, szia, Benő! Jaj, micsoda cúg van itt… megvesz az Isten hidege!
• Mit hoztál, Oszi?
• Tényleg, apa, mit?
• Meglepetés… menj, nézd inkább a tévét!
• Jó, nézem. 
• Mit csinálsz? Apa, szórakozik velünk ez a gyerek?
• Fiam, mit nézel?
• Tévét. 
• De nincs is bekapcsolva. 
• Nem is lesz. Tegnap lekapcsolták a netet és a tévét. Nem emlékszel?
• Kiment a fejemből… Na, azért csak nézd tovább!
• Apa, mi jót hoztál? Látom, fülig ér a szád… Mi van abban a teszkó-szatyorban?
• Képzeld, elcseréltem a kenyérjegyünket a Bélával.
• Bélával?
• Tudod, aki oktatótársam volt a műegyetemen. Most nagymenő. Utcaseprő. Mostanában sok a munkája, mert nagy a hó.
• Annak legalább van munkája… 
• Szóval a kenyérjegyünkért kaptam tőlük négy fasírtot, meg egy fél kiló rizst… 
• Zseni vagy, Oszkárkám! Kenyerünk úgyis van, még tegnapelőttről…
• Nézd, teljesen friss fasírtok. Csak kicsit megfagytak útközben. De ha felmelegítjük, akkor…
• Benő hozott egy csomó hulladékfát!
• Hurrá, meleget eszünk, anya!
• És hátha a Julcsi is hoz ezt-azt az uraságéktól. 
• A maradékot, persze…
• Ne viccelj. A múlt héten is bál volt a tekintetes úrék szalonjában. Hozott is szendvicseket, meg aszpikos…
• Mind fonnyadt volt már…
• Jó, jó. Ne morogj, apa. 
• Julcsa mikor jön. 
• Mi van ma?
• Vasárnap. 
• Akkor mindjárt jön. Kimenője van ilyenkor. Utána egész nap szabad. 
• Már zörög is a kulcs. Jön…
• Apa, te addig csinálj valami tüzet.
• Jó. 
• Sziasztok! De jó újra itthon!
• Szia, kislányom. Na, milyen napod volt? Jaj, úgy kipirosodott az arcod a hidegben. Gyere, apa már csinálja a tüzet. Nemsokára eszünk. 
• Én is hoztam ám valamit! Nézzétek… Benő, mit csinálsz?
• Nézem a tévét. Apa mondta, hogy nézzem. 
• Akkor jó… De jó ez a kis meleg… mivel nem volt villamosjegyem… gyalog jöttem hazáig.
• Miért nem az ütközőn utaztál, lányom?
• Már három kis lurkó volt rajta. Nem fértem oda.
• Nemsokára már jobb lesz, meglásd.
• Szóval, nézzétek, hoztam egy szelet rántott karajt, egy nagy karéj kenyeret, meg…
• Meg egy pa-ra-di-cso-moooot!…
• Milyen szép!
• Milyen piros!
• Gyönyörű!
• Ugye? És megkaptam a heti fizetésemet is ám! Tessék! És a tekintetes úr azt mondta…
• Hú, ennyi pénzt…
• Holnapután karácsony van. Vegyünk fát!
• Karácsonyfát, anya?
• Ne beszélj butaságokat, Benőkém! Hol kapsz te ennyi pénzért karácsonyfát. Nem. Tűzifát. Meg gyertyát… 
• Meg nekem ceruzát…
• Benőkém, ha jó leszel…
• Jó leszek! Becsszó!
• Akkor… talán… karácsonykor minden lehetséges…