most megy be a sötétbe
a vonat. kihajítják az
embereket a térből, mint
az üres sörösdobozokat. szállnak
körülöttünk a felböffentett
évek. egészen közel hajolok
a földhöz. azt hiszem, szomorú
vagyok. a történelem óriási
szörnyeteg. hatalmas pírszing
lóg az orrában, akár a 
vágómarhákon. csak nagyobb. 
vastagabb. reggel óta iszom
a feketét, hogy fent tudjak
maradni a sötétségben.