Úton-útfélen leszólítottak a nélkülözéstől
félholt emberek. Hozd el, Sándor! Hozd el
nekünk, különben mindennek vége… Annyira
megsajnáltam őket.

   Hazaszaladtam rögtön, és elszántan
álltam anyám elé: Édesanyám! csomagolj
össze nekem. Töltsd tele a kulacsomat
erős kávéval, tarisznyámba egy nagy
zacskó ropit, meg egy karton cigit tégy.
Nem. Ne is próbálj visszatartani. Máris
indulok Eufóriába, Mánia-ország
fővárosába. Ne aggódj. A mobilom be
lesz kapcsolva. És elhozom, amire vágynak!
Elhozom, ha a fene fenét eszik is!
A létfontosságú verseket.