– Jó napot kívánok!
– Én nem.
– Rendben. Kérem, mutassa fel érvényes jegyét vagy bérletét.
– Anyád.
– Vagy esetleg a személyi…
– Kezdesz kihozni a sodromból, köcsög.
– Hé, gyertek már előre, itt van egy úriember…
– Anyád az úriember!
– Van valami probléma?
– Az úr… Akarom mondani az utas…
– Kérem a személyi igazolványát és…
– És, ha nem?
– Megállíttatjuk a járművet és kihívjuk a rendőröket.
– Akkor szevasztok, én leszállok a következőnél!
– Kérem…
– Anyádat kérd!
– Jó napot kívánok, kérem, mutassák meg érvényes jegyüket vagy bérletüket. Á, köszönöm, rendben van, további jó utazást!
– Ö… nem volt jó a lyukasztó-gép, és…
– Na, majd megnézzük. Aha… De hisz ez működik, látja?
– Az előbb még nem működött.
– Ne mondja!
– De, mondom.
– Hát a többinél miért nem próbálta?
– A tömeg miatt.
– Á, a tömeg miatt! Hm. Mit tegyünk, mit tegyünk. Szerintetek?
– Szerintem meg kell büntetni.
– Na, de, hölgyeim, és uram!
– Nem is tudom. Ha jobban belegondolunk, a tényállás fenn forog…
– Fenn? Helyes! Kérem a személyi igazolványát és…
– De hisz nekem van jegyem!
– Viszont: érvénytelen.
– Már hogy lenne érvénytelen? Nézze, ez egy jó jegy. Nemrég vettem.
– Csakhogy: nincs ér-vé-nye-sít-ve. Hát hányszor mondjam még?
– Na, visszhall!…
– Ez meg hova ment?
– Alighanem, leszállt.
– Leszálljunk mi is?
– Le!
– Ez nem volt éppen gyümölcsöző járat. Nektek mennyi volt ma?
– Egy csekkecske, mindössze. Ez nagyon gyér fogás.
– Nekem kettő. Neked?
– Egy. Se. Itt a 112-es. Felszállunk?
– Fel.
– Hogyne. Szóródjunk szét.
– Oké!
– Jó napot kívánok! Kérem, mutassa fel érvényes jegyét vagy bérletét!
– A mennyasszonyom nem kéne? Itt van, nesze!
– Mi csak a munkánkat végezzük.
– Ez neked munka?!
– Jó napot kívánok! Kérem, mutassa fel érvényes jegyét vagy bérletét!
– Ho ho si hi mihin. Ho!
– Ho… hogy?
– Ho! Ho!
– Hé, kollégák, tud valaki távolkeletiül? Gyertek már ide!
– Mi van?
– Ő az?
– Nos?
– Ho!
– Mit csináljunk? Folyton azt mondja, hogy: „Ho!”
– Ho, ho!
– Na, sipirc!
– Ezt bezzeg azonnal megértette. Nektek, semmi?
– Semmi. Úgy néz ki, csupa becsületes ember közlekedik máma.
– Ja. Leszállunk?
– Le.
– Megvárjuk az ötöst? Ott jön.
– Én elől, te hátul, te meg középen. Hajrá!
– Húúú, de kimelegedtem… Évek óta nem futottam ekkorát. Jól megizzasztottál te lány? Vajon miért futottál, mikor megláttál, hm?
– És Ön, miért?
– Azért, hogy elmondjam: Jó napot kívánok! Kérem, mutassa fel érvényes jegyét vagy bérletét.
– Nincs.
– Akkor a személyi okmányaidat, légyszi, és helyszínen fizetsz, ö…
– Szép kis emberek, maguk, az biztos. Maguk nem is ellenőrök, hanem csak büntetők. Erre utaznak direkt, hogy megbüntessék az embereket. Undorító… Tessék!
– Ne személyeskedjünk, jó? Namármost, ha ezt a csekket 8 napon belül felmutatod, egy érvényes bérlettel együtt, csak…
– Ne lökje nekem a rizsát, majd megoldom. Rohadt hiénák!
– Ejnye-bejnye, hatósági személy elleni…
– Hagyd már, aztán szálljunk le.
– De…
– Menjünk.
– Persze, gyerünk.
– Nektek mennyi?
– Kettőcske szépecske csekkecske.
– Egy.
– Nekem is. Egész jól alakul ez a nap.
– Szívjunk el egy ünnepi cigit.
– Jó ötlet.