Szenvedek. 
Mert állandó létbizonytalanságban vagyok. 
Mert állandóan bizonytalan vagyok abban, hogy létezem. 
Mert nagy a létvágyam. 
Mert a köz is azt mondja. 
Aki semmittevő, az semmit-evő legyen. 
Ezért már dolgozom. 
Azon, hogy munkát találjak. 
Mert aki keres, az talál. 
Én keresni akarok. 
Célpénzt. 
Meg életcélt. 
Hogy elinduljak. 
Enni, vagy nem enni. 
Az itt a kérdés. 
Mert aki keres, asztal-állapota: terülj-terülj. 

A sült galamb nem laktató. 
Azt mesélik, vannak tyúkok is. 
Hm.
Szerintem kacsa.
És különben is. 
Én transzcendenscicára vágyom. 
Ezért kell dolgoznom. 
Ezért kell szenvednem. 
Nap, mint nap. 
Ez teljesen nirvánvaló. 
Ezért kell gyakorolnom a boldog meg semmis ülést. 
Hogy elérhető legyen.