Megyek hazafelé, fehér botom kopog, 
Egyenetlen az út, néha el- elbotlok. 
Egy bicikli surrog, nekem jön, felborít! 
Mindig akad egy kéz, ki engem felsegít. 

Sípol a zebra is, nemsokára „szaggat”! 
Igyekszem, sietek, szedem lábaimat. 
A minap is mi történt, rám kiált egy hapsi: 
Igyekezz, te csiga! Igen te! Te vaksi! 

Nem törődöm vele, fejemben számolok; 
Hány lépés van hátra, s jó irányba állok? 
Kettőszáz húsz lépés, ennyi még hátra van, 
Nem jön közbe semmi, ott állok ajtómban. 

Kulcsom bent a zárban, otthon várnak engem, 
Béke és nyugalom árad el majd bennem. 
Az én kis családom, hozzájuk kötődök, 
S általuk holnapra újra feltöltődök.