Viktóriának és Nimródnak

egy férfinek minek gyerek
hisz csak bennem jártál
és ez a lényeg
vagy nem? –

de ez a gyerek
dns-sem, testem, lelkem, nevetésem, dühkitörésem
érvelésem, érverésem s lüktetésem
az én naprendszerem
kiért megmásztam veled a tejutat
hogy elhozzam neki a csillagokat

ő az
emlékkönyvem, jövőnaplóm
ételem és italom
szuperhősöm, példaképem, minden bajra gyógynövényem
kihívóm és bátorítom
tükröt tart hogy milyen voltam és mit szerettem
míg hittem az angyalokban
s már értem anyám miért mondta
ha lesz gyereked visszakapod
de ő az
kiért sírok és nevetek
fel kell állnom érte ha elesek
bakot tartok leguggolok
s ha kell a focimeccsre is elmegyek vagy autókat nézegetek
mert álmaim már egy irányt vettek:
jó apja lenni e gyereknek
a szépre és igazra nevelni
belőle embert faragni
magamat ehhez csiszolgatni
és tőle sokat tanulni

mert nincs egyebem csak e gyerek
akiben mindig ott a TE-kinteted
– hát ezért kell a férfinak gyerek