Emlékszel a Mindenség hangjára?
Lágyan búgó harangok dallamára?
Atlantisz partjain, mélyen zúgó
tengernek tiszta morajára?

Kristály vizére? Selymes habjára?
Távolban felsejlő hajók hadára?
Madarak szárnyának susogására?
Selymek rebbenő sóhajtására?

Emlékszel a világ előtti világra?
Mikor aranyszín égbolton repültünk,
bíbor hajnalba álmosan merültünk,
s ködtakaróba bújt meztelen testünk?

Emlékszel e letűnt, rejtelmes világra?
A szerelmünk fénylő varázslatára?
Lelkünk tiszta, ezüstös ragyogására?
Emlékszel még ugye ígéretünk szavára?

Emlékszel a kezdetre és emlékszel a végre?
Oh, szemeid tükrében vajon még él-e, 
felsejlik-e az a távoli, mennyei pillanat,
midőn titkot tettünk egymás szívébe?

E titkot én őrzöm, mélyen magamba zárva.
Vajon Te emlékszel-e szerelmünk titkára?
S most, e felsejlő, tűnékeny, illanó életben
lehetünk – e egymás Igaz, Örök Társa?

(2020.)