Képzeletemben még ölellek,
álmomban kezed simíthatom.
Te csendesen figyelsz, hallgatag,
arcod megpihen ím arcomon.

Pár pillanat, révült állapot, 
melyben óvom tűnő emléked;
szívemben szíved dallama él,
míg kincsként őrizem e képet.

Ó, mennyei ajándék e perc, 
véremben tiszta véred lüktet,
szemedben látom már önmagam,
kék tükörben fénylik a lélek.

Fátyolszerű érzés, hűs szellő,
hajnali fuvallat lám rebben,
az ébrenlét még fájó való –
emléked lett féltett kincsem.

(2020.)