Puha felhőköntöst vett magára
a nyáresti égbolt könnyedén,
langyos szellő susog szelíden
fák leveleinek ezredén.

Hajam cirógatja, vállam simogatja,
s virágok bódító illata száll felém;
oly csodás e késő éjjel
a kedves kis balkon rejtekén.

Csillagok hunyorgó fénye
szűrődik át a fodros felhőköpenyen,
s műholdak úsznak felettem,
a végtelen égi tengeren.

Csendben behunyom szemeim,
nyugalom és békesség átölel,
s e végtelen szépségben
lelkem nyugalomra lel.

2018