Szívszorító

Az otthon maradt édesanyák

fehérítik folyton a vásznat,

a kopott kis garnitúrát, a

hó alsót meg az ing-vállat.

Ünnepre készülnek. Ülnek a kapukban,

néznek az útra, várnak.

Várnak bennünket. Zápora száll szét

kontyuk körül az ágnak.

Szép szemük alján, szinte virágként

kékülnek lassan az árnyak.

Őszül a lomb, – levelek csupa vérben –

rajta a szívszorító üzenet.

Jaj, hova szállnak?