Együtt és az a képzelet!
Fiatalok és a szerelem.
Víjjong, vágyik, haragra kél,
Mindig újat, jobbat remél.

Szebb nincs is ennél, nincs soha.
Fiatal, szerelmes, ostoba.

Voltam dühöngő, lángoló
Szerelmes mindig és bohó.
Tomboltam a téren végig én,
Lámpák tövén, a fény ölén.

Imádtam táncot, beat zenét
A szerelmet lestem, loptam én.

Csillagot láttam az égen,
Éjfélig öleltem kedvesem.
Fiatal szívem dobogott,
A vérem pezsgett, csobogott.

Űrhajón szálltam és egen,
Nem láttam soha felleget.
Lassan csak így emlékezem:
Milyen a fiatal szerelem?

Látok elpirult arcokat.
Ölelni utcán oly sokat.
Csókolni bátran, vakmerőn,
A múltat el nem feledőn.

Megrónám – ám, de nem teszem,
Hisz újra itt a szerelem:
Ez mindig csak így mondható:
a fiatal szerelem – lángoló!