Édesanyám szellemről győződött meg az 1930-as években
Ebben az időben nagyon foglalkoztatta az embereket a babona, a szellemjárás. Egy – egy történet alapján szinte belé ivódott a félés az emberekbe és hiszékennyé váltak. Egy különös történetet mesélt el Balázs Lajos édesanyja a gyerekeinek abból az időből.
Nagyszüleink házasságából örököltek édesapámék egy jókora darab szőlőskertet a hajdúbagosi szőlőskertben. Bizony, abban az időben lábunk volt a közlekedési eszköz, vagy jó esetben tehén és lovas szekér. Szüleim a szőlőskertbe rendszerint gyalog jártak. Legtöbbször édesanyám egyedül. A szőlőművelés aprólékos munka. Mire a végére érsz a kötözésnek, kacsolásnak, már kezdheted is elölről. Édesanyám naponta gyalog tette meg azt a 10 km utat. Már kora hajnalban elment. A munka befejezése után ismét a gyaloglás következett.
A bagosi falu szélére érve már kezdett sötétedni. Egy asszony jött vele szemben Derecske felől. Hívta édesanyámat, hogy háljon náluk. Bizony, édesanyám nem fogadta el a meghívást, haza akart jönni mindenáron. Minden erejével iparkodott hazafelé. Az úton egy árva lelket sem talált, amíg elérkezett a Tüdős tanyáig, ahol hatalmas komondor és kuvasz kutyák őrízték a tanyát. Az út a tanyán keresztül vezetett. A poros úton zajtalanul keresztüljött és mélyen felsóhajtott, hogy megúszta a kutyák támadását.
Az út további részében a Bagosi hídon át jött. Itt kétfelé ágazott az út. Az egyik a 8-as keresztút, az a juhászat fele vezetett, a másik a rövidebb a temetőn vezet keresztül. A rövidebb utat választotta. Gyenge holdvilágos este volt, melyet a fellegek néha eltakartak. A világos és sötét váltakozásában egyszer csak valami szörnyű suhogás hallatszott. Alig mert feltekinteni. Mellette egy hatalmas fehér szellem suhant el.
– Édes jó Istenem! Elment és nem bántott. – A lábából is kiszállt az erő. Összeszedte minden erejét és bátorságát, próbált tovább menni. hazafelé a falu irányába. Az esemény rövid időn belül megismétlődött, természetesen ellenkező irányból. Megint nem bántott – gondolta édesanyám, – irány tovább szaporán hazafelé, hiszen már vár a család, a gyermekeim, a férjem és a nagymama.
Hogy volt – e szellem, vagy csak egy éjjeli ragadozó madár repült el szokásos éjszakai vadászatra a temetőben lévő öreg, borostyánnal benőtt tölgyfáról, azt már sosem tudjuk meg.