Hit és cselekedet 

mondod hogy hiszel 

az ördögök is hisznek 

félnek rettegnek 

ki mehet a mennyekbe 

csak ki tettekkel szeret 

rádtaláltam 

megismertelek 

szívemből szakasztottam 

megszerettelek 

szél dalolja szerteszét

szép világunk szerelmét. 

Indulásra készen  

bár szorítanám 

elcsöppent kezem közül 

a féltett idő 

varjak ülnek létemnek 

hűlt helyén diót törnek 

rád gondolok 

lecsukott szemem 

medrében még tartalak 

könnytenger habzó 

melegében csillogó 

emlékek ülepednek 

nem kell 

a félelem hűs 

szemfedő rozsdasárga 

 kőcsipkeszövet 

tenyérnyi ablakomból 

a holnapot kémlelem 

feszület 

lassan telepszik 

rácsukódik magányok 

párás ablaka 

Jézus vérző tenyerén 

reménycseppek peregnek 

lettem neked 

törvényeidben 

gyönyörködik a lelkem 

Uram vagy nékem 

én Istenem megmentőm 

kezed alkotott engem 

a forrásnál 

a bölcsességre 

hallgass törekedj és érts 

kiálts Istenhez 

gyötört-e már szomjúság 

a keresztnél víz fakad 

elküldtelek 

csipkebokorból 

felcsapó lángként szóltál 

menj és hozd ki őt 

ha kérdik ki küldött mondd 

a „Vagyok aki Vagyok” 

születésnapomon 

negyvennégy vagyok 

ott hol halálát lelte 

költő óriás 

Balatonszárszó zárszó 

életkép végállomás 

átalakulás 

cigányvilágok 

mélyén álommag fakad 

kitörni végképp 

mint drága anyaföldből 

az áldásos búzamag 

elalszom 

oltalomfelhő 

finom kezed fölöttem 

mennyei béke 

miért pislogna szemem 

félve bölcsőmön kezed 

rohanó idő 

arcomat az ég 

felé emelve hagytam 

hogy a lágy eső 

csókjait rám lehelje 

barázdát szánt az idő 

elcsendesülés 

betört a csípős 

szél elűzi a nyálkás 

őszt az eső is 

hóra vált jégtakaró 

alatt alszik egy bogár