Anyák napján virágboltba megyek,
krizantémból jó nagy csokrot veszek.
Kiviszem a jó anyám sírjára,
ráborulok korhadt fejfájára.

Milyen régen volt az, hogy elmentél,
a haláltól egy cseppet sem féltél.
Hősiesen tűrted a fájdalmat,
gyógyulásra nem láttál alkalmat.

Mikor szemed lezárta a halál,
az én szívem nyugalmat nem talált.
Felnézek a szép csillagos égre,
most ért a te fájó lelked révbe.

Ott élsz tovább az angyalok között,
lelked már a mennyekbe költözött.
Onnan nézed gyermekeid sorsát,
megoldod az életüknek gondját.

Anyák napján felnézek az égre,
a sírodnál leborulok térdre.
Elmormolok érted egy-két imát,
fájó szívem nyugalomért kiált.

Hajdúszovát, 2021. április 28.