A vers olyan, mint az ima,
sikerül megnyugtatnia,
igeként hatol lelkembe,
érzem jártamban, keltemben.

A vers nekem a nevetés,
egy szerelmi felismerés,
finom, tavaszi fuvallat,
sétálni árnyas fák alatt.

Zsigereimbe hatol,
mindig fülemben zakatol,
szirén énekeként dalol,
rám talál, legyek én bárhol.

Hajdúszovát, 2015. január 22.