Szóljatok helyettem
Ti, ti rímkovácsok
Szóljatok helyettem
Ti és úgy mondjátok,

Mintha egy tőről fakadna
az, mi bennem örök téma
számból szóvirágot szólva
talán nem lennék ma néma

Ha csak egy kevéske kis időre
megfürödve szavak özönébe
mint méhnek, édes virágpor lenne
szavaitok lelkem menedéke

Nekem nem nyílnak a szóvirágok,
Kontár vagyok, ki mímeli tettét,
Ti neves költők, adjatok leckét,
És nyíljanak meg a szóvirágok.

Hogy szóljon lélekhez a lélek,
Legyen értelme, miért élek.
Hogy legszebben szóljon az ének,
Higgyek az emberben, reméljek

Szóljatok helyettem
Ti, ti rímkovácsok
Szóljatok helyettem
és mind mondjátok, mert

Hiszek az emberekben, mégis félek,
Hiszek, félek, mégis remélek.
Gonosz földi halandó, … gonosz ember…
Tele van a Föld gonosz emberekkel.

Varázsszóra vártok?
Rajtunk ül az átok.
Szóljatok helyettem
Ti, ti rímkovácsok.