Sáránd felé mutat egy csillag,
Fénye világítja meg az égi utat
Szárnyaló szívemnek mutatja az utat,
merre találom a földi múltam.
Repít a mában, holdsugárban,
Az elvarázsolt magányos éjszakában.

Sáránd felé mutat egy csillag,
Csillagsugárral átszőtt égbolt fátyolán
A csillagfényes ábrándos éjszakákon,
Mikor ugyan úgy még ma is látom:
Megdermedt, Csipkerózsika álom
A csillagok fénylő útján megtalálom
Mikor a csillagok égi útját járom.
Éjnek éjjelén égbolt közepén.

Nappal, mikor a csillagok alszanak
A kéklő tiszta égbolt alatt,
Mikor kihunyt milliárd csillagfény,
Látom magam a régi ház kopott küszöbén.
Míg élek, és emlékezek én,
Sáránd felé mutat e csillag örökké.
In éternum!