Derecske poros útján jöttem én,
Fülembe Sáránd felől szél fuvall,
Szabad-e rímekkel telve bejönnöm
Múlt időknek elmúlt dalaival?

Fülembe élő álmot öntenek,
Vagyok az, ki sorok közt meglapul.
Mert hallom az élet új dalait,
Éter hullámin rám talál vadul.

De addig írva, és mindig várva
Szárnyakon száll élő álmom, a dal,
Megkövült Mammon – zárt fülekre lel,
S kinyílik egyszer, ha új dal fuvall?
Valahol. Tán valahol.