A sebeket ugye begyógyítjuk? Vagy nem? – II. világháborús történetek, melyeket a szüleimtől hallottam
Mikor a gyermek elméje nyiladozik, az kérdez és kérdez. Én is így voltam ezzel. Így tudtam meg, hogy a II. világháború milyen sebet ejtett az új építésű L alakú házunk utca frontra néző előszoba mennyezetén. Abban a szobában, ami „tiszta szoba” volt, nem aludt senki sem. Varga Gábor nagyapám elmondta, hogy bombatalálat érte a mennyezetet, annak a nyoma az a három javítás. Vagygránát? Már nem tudom. Ha bomba lett volna, amit az előző alkalommal említettem, az biztosan
szétvitte volna az egészet. Szerencse, hogy akkor az volt a szokás, hogy a nagy legény, az Apukám, Károly, vagy a tornácon levő vackon aludt éjszaka, vagy a nyáj mellett a Laposon. Emberáldozat így nem lett.
Jöttek a bombázók és hullatták terhüket, amiből egy az udvarba esett, de nem robbant fel. Egy
utcával arrébb, a mai Dobó utcán egy bunkerre esett egy, melyben asszonyok és gyermekek voltak.Volt köztük egy hat hetes kis csecsemő is. Ez a Pozsgai néni udvarán történt. Egy asszonyt szétvitt a gyilok. A pólyában lévő kisfiút csak repesz érte a kis inánál. Ő lett később a férjem, Szodrai Sándor, aki 1944. március 26-án született. Anyja neve Papp Margit, apja Szodrai Lajos. Három hónapos volt, amikor utoljára szabadságra hazaengedték az apját. Többet sosem látta. Ez a kisfiú az apját
soha nem ismerhette meg, mert odaveszett a háborúban. Az édesanyja, később az anyósom kerestette a férjét. Mindig az volt rá a válasz: nincs a halottak között. Úgy 15 év után is kerestették az apát. Megdöbbentő volt a válasz rá a tanácsi dolgozóktól:
-Hisz magának már régen megjött, hogy 1944-ben – ekkor és ekkor – elesett Győrben.
Anyósom összeroskadt, lerogyott egy székre. 15 évig folyton várta vissza , hogy majd hazajön a gyermekei apja és megneveli a szófogadatlan árvát. Reménye szertefoszlott. Csak a fényképet nézhették, melyen az apa arcképe volt, a szokásos: Lóháton a katona és csak a fej változott. A seb felszakadt. S hogy behegedt-e valaha is? Három gyerek maradt emlékbe az utókornak:Piroska, Lajos és Sándor. Sándor 1997-ben meghalt. A fiamnak sem lett Szodrai nagyapja, és azapját is hamar elveszítette.