Hogy áthidaljam a sírt, nincs oly méreg,
mely befogná lelkem síró ajkát;
Szememben a finom remegések,
már betöltik testem minden sarkát.

A feledés vágya űz, s hajszol a Vég,
hozzád fordulok, te drága nedű:
Bor! Te hordozod a múlt üzenetét,
s nevetem a jelent, ha keserű.

Unalmamra az igazi gyógyszer: te vagy!
Nekem te hozol újat és gyönyört;
Bennem zuhatagod formákat ölt.

A borús tájnak, te adsz színeket,
ha velem vagy – bár a szerencse elhagy;
Melegnek érzek hideg szíveket …