Elhangzott az írás Jánoshalmán 2023 szeptemberében tartott hitmélyítő héten. 

A Biblia utalásai és a hagyomány együttesen rajzolnak meg számunkra egyfajta képet Márkról, arról, hogy hogyan vált az az ifjú, aki Jézus elfogatásakor egyetlen ruhadarabját hátrahagyva menekült el a Gecsemáné- kertből apostol-tanítvánnyá, az Úr missziós harcosává, hogy végül Péter elbeszélése alapján elsőként írja meg Krisztus földi működésének történetét. Az ebből kiemelt nyolc rész segítségével járjuk most végig mi is Üdvözítőnkkel együtt azt az utat, amely a legnagyszerűbb fejezetként vonult be az emberiség amúgy nem túlságosan dicsőséges történetébe.

1. Márk 1, 1

A másik két szinoptikus evangéliummal ellentétben Márk nem ír semmiféle bevezetést. Mégis kezdetről beszél, ahogyan a Biblia legelső verse (Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet) vagy János evangéliuma (Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt). Azonnal megragadja a fő témát, egyetlen dolgot szándékozik rögtön a legelején tisztázni: azt, hogy az Úr Jézus az Isten Fia, a Messiás.

2. Márk 1,1-15

A magyar bibliafordítás szerint Krisztus megkeresztelkedését követően feljött a vízből és látta az eget megnyílni. Ez azonban így nem teljesen helyes. Az eredeti görög szövegben itt  a „schidzo” ige áll, amely ezt jelenti: kettészakad, széthasad. Ugyanaz, amikor Márk később a templom kárpitjának kettéhasadásáról ír. Már az Ószövetségben így kiált fel Ézsaiás próféta: „Bárcsak szétszakítanád az eget és leszállnál!” Urunk a bűnös emberrel azonossá tette magát, akinek megtérésre és keresztségre van szüksége. És ekkor, a pontos fordítás szerint „meglátta a felszakadt egeket”. Mert az egek az ember számára megnyithatatlanul voltak lezárva, feltárásukhoz pedig olyan rettenetes erőre volt szükség, mely kizárólag Krisztusnak a Golgotán később értünk kiontott vérében rejlett. Csak ezen az áron állhatott helyre az Isten és az ember között a bűn által bemocskolt kapcsolat.

3. Márk 2, 1-12

A béna meggyógyításának története figyelmeztető példa mindannyiunknak, különösen az egészségükért folyamatosan aggódók számára. Négy barát cipeli oda ezt a szerencsétlen embert és a kibontott tetőn át eresztik le Jézushoz, hátha tud segíteni rajta. Az Úr pedig hitüket látva ezt mondja neki: megbocsáttattak a te bűneid. A jelenlévők korlátozott emberi gondolkodásukkal megbotránkoznak, elképednek. Hát nem látja Jézus, hogy mire van ennek szüksége? Krisztus viszont arra tanít minket, hogy a legnagyobb vágyunk a bűnbocsánat legyen, a földi egészségnél összehasonlíthatatlanul fontosabb az abba vetett hit, hogy Ő az, aki megdicsőült testben örök életre támaszthat fel bennünket a halálból.

4. Márk 4, 3-9, 13-20

Márk evangéliuma Jézus 19 csodáját említi meg, közülük 8 betegségekkel, 5 a természettel, 4 a démonokkal, 2 pedig a halállal volt kapcsolatos. Az Úr azonban nem ezekre helyezte a hangsúlyt, arra buzdít bennünket, hogy tanításában mindig a lényegre koncentráljunk. A magvető példázatát ezzel a felkiáltással kezdi: Halljátok! Majd a végén újra hozzáteszi: Akinek van füle a hallásra, hallja! Azt, hogy a mi szívünk jó föld legyen, amely befogadja az Igét és bőséges termést hoz Istenünk dicsőségére.

5. Márk 7, 31-37

Bár az Atya Jézust eredetileg Izráel fiaihoz küldte, Ő egy időre mégis elhagyta a választott nép földjét, Tírusz környékén meggyógyította a sziroföníciai asszony leányát, majd ezt követően a Dekapolisz ((Tízváros) vidékén folytatta útját. Ezek a városok, Damaszkusz és attól délkeletre fekvő további kilenc település a hellenisztikus kultúra terjedését, vagy legalábbis a zsidó befolyás csökkentését voltak hivatva elősegíteni, azt követően, hogy Pompeius Kr. e. 63-ban elfoglalta Jeruzsálemet. Az, hogy Jézust mégis ismerték itt, annak volt köszönhető, hogy a gadarai megszállott éppen az Ő parancsára hirdette errefelé, hogy milyen nagy dolgot tett vele az Úr. Ezért vitték hozzá a süketnémát, aki ezután nemcsak hallani, hanem rendesen beszélni is képes volt. A tömeg pedig álmélkodva mondogatta: Milyen jó mindaz, amit tesz!

6. Márk 8, 27-33

Péter kimondja ugyan: „Te vagy a Krisztus”, az apostolok azonban akkor még az egész néppel együtt egy teljesen más Megváltót képzeltek el maguknak. Emiatt volt még érvényben volt a hallgatási parancs, Jézus nem csak tanítványainak, de a meggyógyítottaknak, sőt a démonoknak is megtiltotta, hogy Róla beszéljenek másoknak. Ő nekünk személyesen is felteszi a kérdést: Te kinek mondasz engem? Mi pedig már nyíltan megfogalmazhatjuk válaszunkat Isten Igéje alapján, ha ebben a világban üldöznek is ezért, mindez nem összehasonlítható azzal, amit megnyerünk majd az Úr Jézus nevének megvallásával.

7. Márk 14, 55-64

Márk már evangéliumának 3. részében megemlíti, hogy ellenségei meg akarták ölni Jézust. Most a nagytanács előtt áll, mely elítélni készül Őt egy olyan perben, amely egyébként 22 vonatkozásban sértette meg az ószövetségi törvényt. És ekkor az Úr nyíltan kimondja: Én vagyok a Krisztus és azzal ellentétben, amire készültök, én foglak majd megítélni benneteket. Vége a hallgatási parancsnak, nyilvánvalóvá válik, hogy a Messiás azért jött, hogy mások vétkei miatt meghaljon. És ezt az igazságot valójában senki sem akarja hallani! Mert itt válik valóra a 110. zsoltár isteni üzenete: „Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábam zsámolyává nem teszem!”

8. Márk 16, 1-8.

Jézus követői egy sötét és reménytelennek tűnő szombatot követő napra virradtak. Ám az asszonyok a sírboltot eltakaró követ elhengerítve találják, az angyal pedig követként küldi őket a tanítványokhoz az örvendetes hírrel: Jézus feltámadt, nincsen itt! Pétert háromszoros tagadása után külön is megemlíti, ez Krisztus csodálatos, személyes és bátorító üzenete minden bűnösnek, közöttük nekünk is: ha hisztek bennem, nincs semmiféle kárhoztatásotok, előttetek megyek és majd megláttok engem!

Közismert tény, hogy az evangélium 9-20-ig terjedő versei később keletkeztek, nem tudhatjuk azonban, hogy Márk fejezte-e be vagy valaki más egészítette ki. Egy valami azonban bizonyos: az örömhír nem fejeződhetett be azzal, hogy az asszonyok senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek. Ellenkezőleg, ahogyan az Úr Jézus elküldte tanítványait, ugyanúgy kell nekünk is elmennünk szerte a világba, hogy bátran elmondhassuk: a bűnöknek van bocsánata, Megváltónk csodálatos utat készített számunkra mennyei Atyánk országába. Ennek az Igének a hirdetésében pedig az Úr ma is együtt munkálkodik velünk. Legyen hála és dicsőség mindezekért az Ő szent nevének!